Banános búzaillatot fújt a szél a Vajdahunyadvár felől

Banános vagy erősen komlózott? Bak vagy pilsner? Apátsági vagy trappista? A mögöttünk hagyott hétvégén mindenki megtalálhatta a szája ízére szabott fajtát a belga sörfeszten.

Tavaly ugyan még cseppnyi kétkedéssel a hangjában tippelt portálunknak a belga sörfesztivál szervezője, hogy lesz-e folytatása a fényes sikert arató eseménynek, idén viszont nem volt kérdés: megnyílt a Vajdahunyadvár kapuja az ínyencek előtt péntektől vasárnapig. Nem tudni, hogy a borsosabb árak (egy sörkupon 800 forint volt, egy zsíros kenyér pedig 500 forint) vagy a borongós időjárás volt-e az oka, hogy elmaradt az előző évi roham, mindenesetre a csaposoknak akadtak szabad perceik a pénteki nyitást követően.

Banális kérdésre banális választ kaptunk a 3. Belga Sörfesztivált megnyitó belga nagykövettől: bár a magyar söröket sem veti meg Jo Indekeu, a Dreher teniszezés után csúszik le inkább. „Elég furcsán néznék ki napközben, ha a reggeli testmozgást egy finom Duvellel zárnám le” – utalt a hazai és a belga italok alkoholfoka közti komoly eltérésre. Ahogy a nagykövet is vázolta: a belga sörfogyasztási szokásokat nagyjából a magyar borkultúrához lehetne igazítani. Vöröshúshoz egy félbarna apátsági illik, a desszerthez pedig a banános Mongozo (búzasör) passzol.

A magunk részéről a pénteki napon inkább a kesernyésebb, karamellesebb és a magasabb alkoholszázalék-tartalmú fajtákat részesítettük előnyben az édesebb, könnyebb ízvilág kárára. A frissen bemutatkozó, alig 8 százalékos flamand Bavik sörök például kizárólag az ínyenceknek készültek. A tölgyfahordóban érlelt Petrus Aged Pale világos ale, kesernyésségben viszont minimum egy búzasörre emlékeztet. Bár málnás ízű testvérét (Wittekerke Rosé) ugyanannál a pultnál találjuk, mintha nem is egy családhoz tartoznának. Egy lépésnyire rendületlenül kínálgatta magát az aranyszínű Delirium, mely idén egy új fajtával, a St. Idesbalddal bővítette kínálatát. Szó mi szó, nem vallott szégyent a 9 százalékos ale.

Bár a Steen Brugge hozta az apátsági italok megszokott minőségét, a Van Steenberge bak söre (7,4 százalék) selymességben orrhosszal győzött. A felsőerjesztéssel készült, pörkölt malátára emlékeztető nedű kellemes volt és hűsítő. A szintén első alkalommal szereplő, organikus módszerrel főzött Quintine búzasöre a „zöld” termékektől nem meglepő módon kevéssé mozgatta meg a sörfanatikusok fantáziáját, nem úgy a trappisták és a gyümölcsös Chapeau-k, illetve a szintén a hölgyek érdeklődési körébe tartozó Floris italai. Nehéz, talán lehetetlen lenne elfogultság nélkül kiválasztani a legfinomabbat a 30 belga főzde 140-féle söréből, így ezzel meg sem próbálkozunk. A csillagos ötöst az MNO főkóstolójától a La Trappe Bockbier füzetébe véssük be, míg a Dubuisson cég Peche Mel Bush nedűje és az egyedülálló belga stout, az Hercule továbbra is bejutna országos listán a választott sörök házába.

A Palm alkoholmentes sörét a továbbiakban sem kívánjuk megízlelni, persze akadnak még csodák.

Belgium vitathatatlanul a sörök hazája. Országszerte több mint 130 főzdében készítenek söröket a középkor óta. Az óriásvállalatok mellett kis, családi főzdék adják a termelés javát, a folyékony kenyeret azonban nem ők állították elő legkorábban. Trappista söröket kolostorokban készítettek először a mai Belgiumban, ahol maguk a szerzetesek ügyeltek a minőségre 600-800 évvel ezelőtt. Ekkoriban még 18 százalék fölötti alkoholtartalmú italokat is főztek, ma hivatalosan 12 százalékos Belgium legerősebb söre (Bush). A trappista söröket kizárólag az apátság közelében vagy annak falain belül készíthetik, az üzemeltetésben részt kell vennie a szerzeteseknek, a főzésből származó profitot pedig vagy az apátságra vagy az általa szervezett programokra kell fordítani. A feltételeknek napjainkban összesen hat belga kolostor felel meg, közülük az egyik leghíresebb a westmallei. A nevesebb trappista márkák közül az Orvalt, a Chimay-t és a Rochefort-t ismerik a legtöbben. Az apátsági sörök már csak nevükben viselik az egyházi kötődést, termékeik (pl. Leffe, Tripel Karmeliet, Maredsous) a legnagyobb sörfőzdékben készülnek. A Belgiumban előállított sörfajták száma eléri a 8700-at. A kínálat az apátsági és a hagyományos trappista sörökön túl az ale-től a bakon és a búzasörön át a speciális félbarna és gyümölcsös sörökig terjed. Az egyes söröket 10-12 fő irányvonalon belül 50-60 kategóriába lehet besorolni, de szinte lehetetlen mindegyik típus helyét pontosan meghatározni.