A hagyománytisztelet és a modern szemlélet a titka a francia pápák borának

A borrajongók köreiben évszázadok óta rajongva emlegetik a Rhone folyó völgyében termelt borokat.

A hagyományok által szigorúan meghatározott szabályok szerint előállított, magas alkoholtartalmú, gyümölcsösen zamatos és testes bor töretlen világsikerének titka nagyrészt a családi szőlészetek progresszív és modern szemléletében rejlik.

A tavaszi zord időjárás miatt az idén a szokásosnál később, október közepén ért véget a szüret a világ egyik legismertebb bortermelő vidékén, az Avignon városától húsz kilométerre található, alig 3200 hektáros Chateauneuf-du-Pape szőleiben. A biciklivel is könnyen bejárható, öt faluból álló területen több mint háromszáz családi vállalkozás működik.

A látogatónak három dolog tűnik fel azonnal: a szőlőt mindenhol kézzel szüretelik, a bokor formájú hajtások szabadon lógnak a tőkékről (a szőlőhöz nem alkalmaznak semmilyen támrendszert vagy huzalt), s a minőség megóvása érdekében ritkán ültetett tőkék közt (egy hektáron maximum 35 hektoliter bor termelhető meg) pillanatok alatt jól lehet lakni a földről szemezgetett különleges ízű szőlővel. A locsolás egyébként itt szigorúan tilos, azt a termelők csalásnak tekintik, a szőlőnek ugyanis a Provence-i régió kiváló adottságai között természetesen kell megérnie: a 25 Celsius-fokos nyári hónapokban naponta hét órát süt a nap, miközben a tenger felől érkező misztrál szél folyamatosan tisztítja a levegőt.

A Domaine de la Solitude (A magány birtoka) nevű szőlészet 1264 óta ugyanannak az olasz származású családnak a tulajdonában van. A montpellier-i egyetemen biológusként végzett, s környezetvédőként dolgozó 35 éves Florent Lancon abból a megfontolásból lett borász ősei földjén, hogy a gyakorlatban is megvalósítsa elveit, s tovább javítsa a világhírű bor minőségét, amelyből egyébként a legolcsóbb palack is 20 euróba (6000 forintba) kerül. A száz éve ültetett grenache szőlőfajtából készített legjobb évjáratokért már több száz eurót is elkérnek. A fiatal bortermelő hozzáállása jó példa arra, hogyan lehet világszínvonalon tartani és a kornak megfelelően modernizálni egy hagyományos terméket.

A helyiek évi 100 ezer hektoliterrel és 120 millió eurós (36 milliárd forintos) forgalommal alig 0,2 százalékát adják a francia bortermelésnek. A mostanában egyre divatosabb rozébort itt nem készítenek, a 13 engedélyezett szőlőfajtából (65 százalékban grenache-ból) készülő borok 94 százaléka ízvilágában jellegzetesen provence-i, gyümölcsös, testes vörös, s csak alig 6 százaléka friss fehér bor. A Chateauneuf-du-pape-nak azonban olyan híre van a világban, hogy az évi 13 millió palack hetven százaléka exportra készül, Magyarországon is kapható belőle.

A vidék különleges állagú talaján (az agyagos mész, a vörös homokkő és a homok keverékes alapjára üledékes vörös föld terül, és az egészet nagy kavicsok borítják) már a rómaiak is termeltek bort. A minőségi bortermelés megindulása azonban a katolikus egyház 14. századi szakadásának köszönhető. Amikor 1309-ben a francia V. Kelemen pápa elhagyta Rómát és Avignont választotta tartózkodási helyéül, azonnal elrendelte a borvidék fejlesztését. Utóda, XXII. János 1317-ben egy nyári rezidenciát is építtetett a borvidék feletti dombra, innen kapta a bor a Chateauneuf-du-pape (A pápa új kastélya) elnevezést. (A II. világháborúban felrobbantott várnak ma már csak a romjai tekinthetők meg.) Bár a pápai székhely 1403-ban visszakerült Rómába, az itt termelt bor azóta is őrzi hírnevét.

A Chateauneuf-du-pape márka sikerét már azelőtt megtervezték, hogy az igazi minőség piaci értéket jelentett volna –  mondta az MTI-nek Michel Blanc, a helyi termelők többségét tömörítő szakszervezeti szövetség igazgatója. Az 1894-ben itt megalakult első francia borászati szakszervezet kezdeményezésére vezették be 1936-ban először a termékvédjegyet Franciaországban, egy évvel később pedig egyedi díszítésű üveget is terveztek a szigorúan legalább 12,5 százalékos alkoholtartalmú, zamatos helyi borokhoz. A szövetségbe tartozó valamennyi termelő ugyanabban a jellegzetes üvegben forgalmazza, és saját címkével látja el borát.

A szakszervezet egyébként jogi, kereskedelmi, vámügyi és promóciós kérdésekben is segíti a termelőket, és többnyelvű honlapot működtet számukra. Michel Blanc szerint a külön-külön működő családi vállalkozások sokkal több embernek tudnak munkát adni, mintha kollektívába tömörülnének a termelők. Ezzel magyarázza azt is, hogy itt jóval nagyobb a női termelők és a biogazdaságok aránya, mint máshol az országban. Az alig néhány hektáros szőlészetekben ugyanis sokkal könnyebb kísérletezni és újítani, mintha egyetlen kézben lenne a teljes bortermelő vidék.

A Chateauneuf-du-pape termelői a külföldi földvásárlóktól sem félnek. Különösen örülnek annak, hogy egy kínai bortermelő is letelepedett közöttük, hiszen az ázsiai ország a francia borok egyik legnagyobb importőre.
„A földet és az éghajlatot a külföldiek nem tudják innen elvinni, az itteni bor csak itt termelhető meg, a külföldiekre pedig szükség van az új gondolatok, az új piacok, a körforgás és a befektetések miatt is” – hangsúlyozta Michel Blanc.