Dübörög a magyar sörreneszánsz

Biosörök bemutatóján merengtünk a magyarok egyre igényesebb fogyasztási szokásain.

Ennek ellenére töretlenül robog a magyar sörforradalom, egyre több a főzde – bár azt, hogy mennyi van belőlük, pontosan nem lehet megmondani, az 50-60 a legvalószínűbb –, amelyek egyre újabb különlegességekkel lépnek elő. „Van egy fiatal srác, talán 29-30 éves, néhány éve végezte el a sörtermelői egyetemi képzést, most pedig egyre-másra kapja a megbízásokat új ízek kikísérletezésére” – hoz példát egyik bennfentes beszélgetőpartnerünk a sörmánia terjedésére.

„A sörforradalomnak nevezett jelenség az utóbbi évtized terméke, egy új sörfőző generáció jelent meg, új típusú termékeket, és az addigiaknál profibb marketinget vezettek be a siker érdekében” – ezt megkeresésünkre már Katona Csaba, az MTA BTK Történettudományi Intézetének tudományos munkatársa, a sör történetével is foglalkozó történész mondta el. Emlékeztetett rá: 1945 után gyakorlatilag megszűnt a kisüzemi sörfőzés, a terepet az állami nagyvállalatok uralták. 1990 után ugyanakkor négy nagy gyár maradt meg: a multik kezébe kerülő soproni, borsodi és kőbányai, valamint a pécsi sörfőzde. Megjelentek ugyanakkor a kisvállalkozók is, akiknek akkori erejét mutatja, hogy 1994-re már egyesületbe (Kisüzemi Sörfőzdék Egyesülete) is tömörültek – nagyjából 100 kis főzdéről beszélhetünk ebben az időben.

Az egymással és a nagy gyárakkal folytatott piaci versenyben azonban sokan elvéreztek, az új generáció vezette feltámadásra, a „sörforradalomra” pedig nagyjából a kétezres évek közepéig kellett várni. „Külföldön már népszerű, de itthon addig alig ismert sörtípusok jelentek meg hazánkban a kis üzemek révén, például az Indian Pale Ale (IPA), vagy az English Pale Ale (EPA), az új generáció már nemzetközi szinten gondolkodott, ráadásul itthon jelentős fórumot is kapott a Főzdefeszt révén” – utalt Katona az évente kétszer megrendezett, népszerű budapesti sörfesztiválra. Ma mintegy 50-60 kis manufaktúra lehet szerte az országban, ráadásul felívelő szakaszban vagyunk, egyre több jelenik meg a piacon.

Bejöttek a képbe az úgynevezett idénysörök, például a téli vagy tavaszi kiadású italok is – hogy a kisüzemiek marketingje mennyivel profibb lett egy évtized alatt, azt mutatja, hogy korábban kevés próbálkozás volt a téli szezon „meglovagolására”, télen a magyar ember hagyományosan kevesebb sört iszik, vagyis a piac még meghódításra vár.

Azt pedig, hogy mennyire jól sikerült a számunkra újfajta sörök bevezetése Magyarországra, érzékelteti, hogy Katona Csaba szerint ugyan a hagyományos lagerek tekintetében még mindig a nagy gyárak viszik a prímet, az IPA-, illetve EPA-típusú italokból a kisüzemek már elérik a világszínvonalat is.

„Mindennek köszönhetően – a sok évtizedes megítéléssel ellentétben – mára sikk, polgári tevékenység lett sört inni”

– állítja Katona Csaba.

Noha a kistermelők még mindig csak a piac töredékét, nagyjából egy százalékát tudhatják magukénak, Katona Csaba szerint a legjobbak meg fognak erősödni, amire már a nagyüzemeknek is lépniük kell majd, így a jövőben akár onnan is várhatunk új típusú italokat.

A korábbi erős ellentét azonban úgy tűnik, enyhülőben van: tavaly a kis- és nagyüzemek közös rendezvényen mutatták be árujukat a Sörszövetség szervezésében.