És, mint az a tesztből is kiderült, a fő baj a magyar debrecenivel, hogy „az általános színvonal méltatlan szintre olcsult”. Ezért tudott a legjobb lenni a saját kísérleti termékük, hiszen minőségi sertés- és szürkemarhahúst, valamint fűszereket használtak hozzá a technológiai szabályok betartásával – melyek része az az alapvetés, hogy „a debrecenit arra találták ki, hogy gyorsan vágás után készüljön, és elkészülés (füstölés és szikkasztás) után még optimális állapotában elfogyjon”.
A cikkben javaslatot is megfogalmaznak: e szerint a debreceni sikerét azzal lehetne megalapozni (ha már van hazai elkülöníthető fejlesztési forrás...), ha néhány jól felszerelt vágóhíd az alapvető technológiai szabályokat betartva közvetlenül vágás után készítené, és erre fel lehetne építeni egy piaci üzlethálózatot „Igazi friss debreceni” felirattal.
