Azon lehet vitatkozni, hogy érdemes-e Magyarországon az úgynevezett skandináv stílust erőltetni, ilyen konyhát vinni (az északon természetes) kiváló minőségű alapanyagok hiányában. De ha már belefogunk egy kísérletbe, mindenképpen úgy érdemes csinálni, hogy egy komoly séfet hívunk segítségül az ötleteléshez. Például Daniel Berlint, aki egy Skane Tranas nevű kicsiny faluban működteti Michelin-csillagos éttermét. Az egész település tíz utca, mégis sokszor hónapokra előre lehet csak asztalt foglalni a 150 éves házikóban kialakított vendéglátóhelyen. Tavaly Mizsei János, a Mák fiatal séfje tett nála látogatást, amelyet örömmel viszonzott ez évben a svéd mester.
A menüsor kialakulását hosszas gondolkodás előzte meg, a két szakács januárban mindennap értekezett telefon, interneten. Majd Berlin Magyarországra érkezett, Mádra látogatott, ahol borokat kóstolt és választott a fogások mellé. Amikor legközelebb jött, már magával hozta helyettesét és az üzletvezetőjét is, majd elkezdődött a nagy teszt, mi hogyan működik a magyar valóságban. Daniel Berlin filozófiájához hűen (tudniillik kizárólag helyi alapanyagokból főz, amit talán érdemes lenne idehaza is megfontolni úgy általában) egyes alkotóelemekhez ragaszkodott, például a céklához, a zellerhez. Ezekre még visszatérünk.
A Mákban borlap, az eseményhez kapcsolódóan a mádi borászok külön borlapja, egy egyéb italokat tartalmazó itallap és a Berlin-féle menükártya fekszik az asztalon. A kiszolgálás előzékeny, nem akad pincér, akitől ha kérdezek, ne tudna válaszolni. Az asztaloknál decens párok, sokan idegen nyelven duruzsolnak, a háttérben kellemes dzsesszzene szól. Ennyi bevezető után jöjjön, amiért érkeztünk, a svéd–magyar koprodukcióban készült menüsor. A vacsora három vendégfogadó falattal indul.
Minden komponenst külön-külön érezni, a finom homárt, a karcos répát, amelyeket a homárból készült roppanós chips fed be (e finesz később is előkerül még). A falatot természetes mészkövön szervírozzák (ez Berlintől nem áll messze), ahogy a további kedveskedő falatokat is.