A protestáns sörfőzés visszavág

Luther Márton életében igen fontos szerepet játszott a sör, felesége itatta is. A protestánsok most sem haboznak.

Luther Márton igazán ínyenc ember volt. Szeretett jókat enni, és a sör mindig is jelen volt az életében. A reformátor sörrel ellátásáról pedig saját felesége, Bóra Katalin (Katharina von Bora) gondoskodott. Katalin apáca volt, és – kezdi bevezetőjét Végh Szabolcs, a Reformátor sörfőzde ügyvezetője két új sörük, a Kálvin és a Luther bemutatóján, az Evangélikus Országos Múzeum alagsorában – talán a zárdában sajátította el a sörfőzés mikéntjét. Az mindenesetre köztudott, hogy a középkorban a katolikus kolostorok voltak a sörfőzés technológiájának továbbvivői és fejlesztői Európában.

Katalin tehát tudott sört főzni, és művelte is ezt a mesterséget szinte nagyüzemi léptékben, nemcsak a Luther-háztartást, de a szűkebb közösséget is ellátva sörrel. „Luther nagyon ügyes volt, hogy egy sörfőző asszonyt vett feleségül – teszi hozzá Végh Szabolcs –, hiszen számos, tőle fennmaradt idézet bizonyítja, hogy milyen nagyon szerette ezt az italt.” A reformátor egy helyütt azt kérdezi, hogy „Akinek nincs söre, az vajon mit iszik?”, máshol azt írja, hogy „Egyél finom ételeket, igyál tiszta sört, és olvasd az igazságot.” Levelezéseiben is megjelenik a sör mint a mindennapok elengedhetetlen kelléke. Egyszer Katalin azt írta neki, hogy baj van a sörrel, a komlóval történt talán valami, és ezért ki kell dobni az egész főzetet. Erre a férje csak annyit válaszolt, hogy amíg nincs sör, haza sem megyek.

Az ügyvezető szerint a sör gyártásával, címkéjén és díszdobozán (az ital először ugyanis kizárólag díszdobozban lesz kapható) a reformáció üzenetét próbálták átadni a fogyasztóknak „könnyed formában”. Idén van ugyanis a reformáció elindulásának ötszázadik évfordulója (1517-ben tűzte ki Luther 95 pontját a wittenbergi vártemplom kapujára), így 2017 a reformáció emlékéve lesz.

„Meghívásom talán annak szól, hogy – nővéremet kivéve – én vagyok itt az egyetlen, akinek nevében is ott a ser”, vette át a szót Hafenscher Károly, az evangélikus zsinat lelkészi elnöke, a reformációi emlékbizottság miniszteri biztosa. „Alig kezdődött el a reformáció emlékéve, máris rácsodálkoztunk, hogy mennyi mindent hozott a reformáció számunkra. Persze ezek nagy része teológiai gondolat volt, de ezek mellett sok újítás túlmutatott a teológián és az egyházon. Ezek megreformálták a család szerepét, a munkaetikát, a társadalmi és gazdasági kérdéseket.”

„Én nem szeretném, ha Lutherről az a fő üzenet terjedne el, hogy ő sört főzött és sört ivott jó kedvvel és bőséggel. De azt szeretném, ha ezek a sörrel kapcsolatos dolgok is erősíthetnék a reformáció fő üzenetét – zárta szavait Hafenscher Károly. – Ahogy a sörrel kapcsolatban elmondottak, úgy maga a reformáció is az életről szól. A teljes életről, a földi és az örökké valóságról egyaránt. Számunkra e kettő nem választható el egymástól. Ameddig itt vagyunk, élvezzük az Isten gondviselő szeretetét. Ahogyan imádkozunk is, mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma – és annak külön örülünk, ha ez a kenyér folyékony kenyér.”

A sörök díszdobozán is szerepelnek Kodácsy Tamás református lelkész gondolatai a reformáció bátorságáról, de ő mindössze ennyit jegyzett meg felszólalásában, mielőtt visszaült volna a helyére: „Elnézést, de kálvinistaként én inkább boros vagyok”. Persze a dolog csak vicc volt, bár a szervezők láthatóan nem voltak felkészülve rá. A moderátor már épp felpattant volna csodálkozva, hogy valahogy mentse a helyzetet, és a többi szereplő is meglepődött, de ekkor a lelkész elnevette magát, újra fölállt, és ténylegesen is beszélni kezdett.

„Nagy bátorság volt Reformátor-söröket készíteni, de az egész reformáció a bátorságról szól. Amikor Végh Szabolcs néhány hónappal ezelőtt megkeresett, hogy írjak néhány gondolatot a sörök dobozára, felismertem azt, hogy írhatok én bármennyi cikket, tarthatok sok előadást, azok a mondatok fognak a legtöbb emberhez eljutni, amelyek e sörök csomagolásán szerepelnek.”

Kodácsy Tamás szerint a reformáció egyik legfontosabb üzenete a világigenlés volt. A XVI. századi Európában, miközben az emberek többsége amiatt szorongott, hogy vajon mi lesz vele a halál után, a reformáció olyan választ adott, amelynek hatására fellélegezhetett mindenki. „Nem kell neked, te kereskedő vagy iparos, amiatt szoronganod, hogy szeretsz e világban élni, és emiatt üdvözülhetsz-e vagy sem, hiszen az üdvösség nem a cselekedeteid és az érdemeid folyománya, hanem kegyelemből adatik meg.”

De milyenek is e sörök? Az italokat a balatonvilágosi Hedon sörfőzdében készítette Németh Antal sörfőző mester. Ő a bemutatón elmondta, hogy a sörök tervezésekor mindvégig az alkalmat (a reformációt, Luthert és Kálvint) tartotta szem előtt. Mindenképpen cél volt az, hogy a Reformátor-sörök ne illeszkedjenek a sörfőző által a romkocsmák világának tulajdonított sörtrendbe, miszerint a hagyományostól eltérő, magas alkoholtartalmú vagy fűszeres sörök a divatosak.

„A felkérés az volt, hogy e sörök legyenek könnyen élvezhetők, könnyen értelmezhetők és jól fogyaszthatók”, mondta Németh Antal. A Luther-sör ennek megfelelően az egyik legrégibb német recept szerint készülő felső erjesztésű Düsseldorf Altbier típusú sör. Úgy gondoltuk – bár erre nincs bizonyíték –, hogy Luther akár ilyen Düsseldorf Altbier típusú sört is fogyaszthatott volna, hiszen ez a fajta már akkor is létezett. A színe bronzba hajló, gazdag malátás ízvilággal rendelkezik, de megjelennek benne az észteres-fenolos jegyek is – hangzott a sörfőző ismertetése. Bár a szerveskémia-óráról tudom, hogy mi az az észter és a fenol (amelyek egyébként nem konkrét anyagokat, hanem vegyülettípusokat takarnak), arról fogalmam sincs, hogy milyen ízük van. Így jobb híján ezt elhiszem a sörfőzőnek.

A Kálvin esetében a sörfőző saját bevallása szerint is nagy bajban volt, hiszen olyasvalakiről kellett sört készítenie, akiről tudható, a bort szerette inkább. Ez a kissé zavaró ellentmondást úgy oldotta föl, hogy a „reform sörfőzés” fogásait alkalmazta. Bár a Kálvin pilseni típusú, alsó erjesztésű lager sör, de „hideg komlózva” van, ami azt jelenti, hogy a főzés után, már az erjedés közben is adnak hozzá komlót. Emiatt illatai gazdagodnak. A komló maga sem hagyományos, a fajtát mindössze néhány éve hozták létre keresztezéssel. A neve – Hallertau Blanc – is arra utal, hogy boros, konkrétan a Sauvignon blanc-ra emlékeztető jegyei vannak.