– Nagyon sokat utazik. Hol volt legutóbb?
– Dubajban, a világ legnagyobb élelmiszeripari kiállításán. Gyakran megyek külföldre, jellemzően éttermeket megnézni, mert fontos, hogy lássam, mi történik a világ gasztronómiájában, milyen irányba mennek a dolgok. Nem azért, mert mindent ki akarunk próbálni a Kistücsökben is, de nekem tisztában kell lennem a trendekkel.
– Ilyenkor mire figyel? Recepteket gyűjt, szakmai fogásokra vadászik, vagy új ízeket keres?
– Receptet nem gyűjtök, nem receptúrákra van szükségem, hanem inspirációkra. Leginkább azt figyelem, ki hogyan mutatja be a saját régióját, a környezetére jellemző alapanyagokat. Érdekel, hogyan párosítják az ízeket, mit tudnak kihozni a rendelkezésükre álló dolgokból, hogy utána ezekkel a tapasztalatokkal felvértezve kísérletezzünk itthon.
– Az ilyen utakon be is megy a konyhába? Beengedik egyáltalán?
– Nagyon sokszor bemegyünk. Ez nyitott világ, hirtelen nem is jut eszembe olyan hely, ahova ne engedtek volna be. Ezen a szinten nem titkolózunk egymás előtt, szerintem a legtöbb helyen még a receptet is odaadnák, ha kérném. Még az apróbb szakmai fogásokat sem őrzik, mindent örömmel megmutatnak, hogyan csinálják.
– Legutóbb hol kapott olyan élményt vagy ízt, amelyik évekig el fogja kísérni?
– Októberben San Sebastiánban voltam, szerintem gasztronómiai értelemben most az a régió a világ egyik legérdekesebb helye. Minden szinten fantasztikusak: az oktatásuk, a termelőik, az éttermeik mind-mind világszínvonalat képviselnek. Többször voltam már ott, de mindig meg tudnak lepni valami újjal. És van a másik szerelem, az olasz Friuli régió, ahova gyakran elmegyek, és soha nem kell csalódnom. Bennük azt szeretem, hogy nagyon hasonlóak az adottságaik a balatoni régióéihoz. Ott sok olyan dologgal találkozom, ami itthon is működik.
– Ilyenkor be is vásárol alapanyagból, szakkönyvekből?
– Könyvet általában veszek, alapanyagot csak azért, hogy itthon a kollégákkal össze tudjuk hasonlítani a hazaival. És néha hozok különlegességet, hogy megkóstoljuk, beszélgessünk róla. Külföldön úgy nem vásárolunk, hogy aztán az a tányérra kerüljön a Kistücsökben; igyekszünk a régióból beszerezni mindent.