Az adásvételen kívül mennyit kell fizetni? – kérdezte egy titkos hangfelvételen Hiszékeny Dezső akkori XIII. kerületi alpolgármestertől az a fedett nyomozó, aki azt színlelte, hogy kenőpénzzel kíván megszerezni egy önkormányzati tulajdonban álló üzlethelyiséget. Hiszékeny a felvétel tanúsága szerint a kérdést követően 14 másodpercig hallgatott. A nyomozó szerint eközben bal kezének öt ujját felmutatta, jelezve hogy ötmilliót kér. Hiszékeny ezt az ellene folyó büntetőeljárás során tagadta, részben arra hivatkozva, hogy egy korábbi, orvosi papírokkal igazolt sportsérülés miatt bal kezén nem tudja minden ujját kinyújtani, hallgatását pedig azzal indokolta, hogy ekkor érkezett asztalukhoz egy harmadik személy, mellesleg a másodrendű vádlott, és mindketten felé fordultak. A közeledő léptek, majd az érkezővel való beszélgetés valóban hallhatóak a rögzített hanganyagon.
Azt a politikus is elismerte, hogy korábban egy találkozón bólintott, amikor a fedett nyomozó arról beszélt, hogy részéről „öt guriga rendben van”, szerinte azonban ez a gesztus csak annak szólt, hogy figyel beszélgetőpartnerére.
Mindez a Fővárosi Törvényszék csütörtök délelőtti ítélethirdetésén hangzott el, ahol az első fokon eljárt tanács felmentette a szocialista politikust, megállapítva, nincs arra egyértelmű bizonyíték, hogy Hiszékeny bármilyen jogtalan előnyt kért volna.
A tanács elnöke, Kalina József az ítélet szóbeli indoklása során feltette a kérdést, lehet-e vajon kenőpénzt ráutaló magatartással is kérni. Majd nyomban meg is válaszolta saját feladványát: lehet, de a vádlottat csak akkor lehet elítélni ennek alapján, ha bebizonyosodik, hogy a ráutaló gesztus egyértelmű és félreérthetetlen formában megtörtént. „Ha például ötmillió forintot tett volna a vádlott zsebébe, és erre a vádlott bólint, az félreérthetetlen lett volna” – magyarázta a bíró.
Hiszékeny a titkos hanganyagokon valóban nem beszélt csúszópénzről, amikor pedig a fedett nyomozó homályosan felvetette egy „előleg” lehetőségét, Hiszékeny azt határozottan elutasította. „Nincs ilyen!”; „Én ezt nem ajánlom!”; „Nem tudom, miről van szó!”; „Soha semmit ne adjon”; „Én nem adnék” – így és ezekhez hasonló módon kilencszer utalt a rögzített beszélgetés során arra a vádlott, hogy nem kér vagy fogad el illegális pénzt – hívta fel a figyelmet a védelem a per során.