Kártérítést ítéltek meg a tizenhárom gárdistának

Hiába érvelt úgy a rendőrség a bíróságon, hogy a jogellenes oszlatás közben is lehet egy intézkedés jogszerű.

Fejenként 400–800 ezer forint nem vagyoni kártérítéssel, annak kamataival, és írásos bocsánatkéréssel tartozik a BRFK tizenhárom gárdistának, akikkel szemben a rendőrök 2009. július 4-én intézkedtek jogsértő módon – állapította meg a Fővárosi Ítélőtábla másodfokú, jogerős ítélete. Mint emlékezetes, a fenti napon a Magyar Gárda feloszlatása ellen az Erzsébet téren tartottak ülődemonstrációt, amelyet a rendőrség erőszakkal kezdett feloszlatni, miután hiába szólította fel a résztvevőket a távozásra.

Az oszlatás során 216 embert állított elő a hatóság, többet, mint 1956 óta bármelyik tömegrendezvényről – emelte ki Gaudi-Nagy Tamás, több felperes jogi képviselője a tárgyalóteremben.

Az elsőfokú döntéshez képest a kártérítési összegeket fejenként 200-200 ezer forinttal mérsékelte a dr. Sághy Mária vezette tanács, amely egyetértett azzal, hogy a BRFK eljárása sértette a felperesek véleménynyilvánításhoz, személyes szabadsághoz, testi épséghez és emberi méltósághoz fűződő jogát, ugyanakkor a tisztességes eljáráshoz való jog megsértését nem tartotta megalapozottnak. Ezt a szóbeli indoklásban azzal magyarázták, hogy ennek megállapításához további bizonyításra lett volna szükség.

Gaudi-Nagy a tárgyalóteremből kilépve lapunknak elmondta, a tisztességtelen eljárás nem képezte keresetük kiemelten fontos elemét, noha szerinte ilyen téren is voltak visszaélések. E tényállás
megállapíthatóságának hiányáért a 200 ezer forintos csökkentést indokolatlannak tartja, ennek megfelelően várhatóan a Kúriához fordulnak, figyelemmel ugyanezen tömegoszlatás más károsultjainak perére is.

A BRFK jogtanácsosa az első fokon született ítélet utáni fellebbezésében arra kívánt rámutatni, önmagában attól, hogy egy oszlatás elrendelése nem jogszerű, az intézkedés alá vont egyes személyekkel szembeni eljárás még lehet az. Álláspontjuk szerint az ominózus esetben is jogszerű volt a kényszer alkalmazása, mert a felperesek nem tettek eleget a rendőri felszólításnak. Kérelmükben arra hívták fel a bíróságot, hogy – ha a felperesek igényének jogalapját meg is állapítják – az elsőfokú döntés általuk túlzónak tartott, 600 ezer és egymillió forint közti kártérítési összegeit mérsékeljék.

Az ügyvéd utóbbira a bírósági gyakorlatból vett esetekkel válaszolt. Egy szintén általa képviselt tibeti aktivistának például egymillió forintot ítéltek meg, miután jogellenesen állította elő a rendőrség, holott ellene könnygázt nem is használtak, míg jelen ügy XI. rendű felperese még az eszméletét is elvesztette a paprikaspraytől. Hozzátette, a táblabíróság Polgári Kollégiumának három évvel ezelőtti határozata kimondja, a nem vagyoni kártérítés mértékének tükröznie kell a társadalom rosszallását a jogellenes cselekménnyel kapcsolatban. Gaudi-Nagy Tamás ugyancsak hangsúlyozta, hogy jogszabály szerint a rendőri felszólításnak nem kell eleget tenni, ha az nyilvánvalóan jogellenes.

A jogász a tárgyalás után arról is beszélt az MNO-nak, számára érthetetlen, hogy miután az Országgyűlés bizottsága, az ombudsman, a Kúria és a Független Rendészeti Panasztestület is deklarálta a szóban forgó oszlatás jogellenes mivoltát, a BRFK miért nem volt hajlandó arra, hogy megpróbáljon megegyezni a károsultakkal, és miért próbálja védeni a Bajnai-kormány alatt született, politikai indíttatású döntéseit. Annál is inkább, mert ezek a perek ma már jogtörténetiek – így Gaudi-Nagy – hiszen a rendőrség mostanra tanult ezekből az ügyekből, és már jogszerűen kezeli a demonstrációkat. „Ha úgy tetszik, a Nemzeti Jogvédő Szolgálat járta ki az utat, hogy ma a balliberális csoportok bárhol, bármikor tüntethetnek” – mondta.

A jogsértések bírósági megállapításával mindenesetre a gárdisták ügyvédei és ügyfeleik is elégedettek. Az egyik férfinak jórészt azért volt nagy szüksége a pénzre, mert nemrégiben vesztette el otthonát devizahitele miatt – derült ki a folyosón.