Mit csinált a vádbeli időszakban Budaházy? Honnan tudjuk, hogy ő szervezte, és csakis ő szervezhette a Magyarok Nyilait? Hogyan kivitelezte ezt? Utasítást adott a támadásokra, vagy meg is tervezte azokat? Mik mindennek a kétséget kizáró bizonyítékai? Nem állítom, hogy a bíróság ezekre a kérdésekre nem tudja a választ, de hogy nem osztotta meg a hallgatósággal, az biztos.
Tavasszal összeszámlálhatatlan órányi védőbeszédben kérdőjelezték meg a bizonyítékokat és sorolták az eljárás törvénytelenségével kapcsolatos észrevételeiket a védők és a vádlottak. A Fővárosi Törvényszék tanácsa most nem cáfolta ezeket tételesen, rájuk – mintha idő híján lenne – annyiban reflektált, hogy „a bizonyítékok hitelességét megvizsgálta a bíróság”, és hogy „a bíróság egyetértett az ügyészség azon álláspontjával”, miszerint a védelem által támadott bizonyítékok felhasználhatóak. Arra már nem jutott elég szó, hogy jogászi szemmel miért azok.
Azt azért a bírónő is elismerte, hogy „a nyomozás nem volt hibátlan és hiánytalan”. Kár, hogy az ítélet szóbeli indoklása sem. Legalábbis abból legkevésbé sem tűnt úgy, hogy itt kétséget kizáró bizonyossággal állunk szemben. Pedig épp az lenne a lényege, hogy abból úgy tűnjön. Talán majd az írásbeli indoklásban.
Budaházy nem tartozik azok közé, akikkel szívesen uzsonnáznék együtt. Ahogy Hiszékeny és Rónaszéki sem. De ha utóbbiaknak járnak az eljárási garanciák, akkor előbbinek is.
###HIRDETES2###
