Ki fizethette ki Vizoviczki László óvadékát?

Eltérően értékeli a jogszabályt a törvényszék, az OBH és a jogász. Cég vagy szervezet is kiegyenlítheti az összeget.

Az elmúlt hetekben a könyvvizsgáló szakértők meghallgatásával folytatódott a Vizoviczki László és társai ellen költségvetési csalás miatt zajló büntetőeljárás a Fővárosi Törvényszéken. Noha a szórakozóhelyek könyveléséről szóló száraz kérdezz-felelek láthatóan a jelen lévő több tucat vádlottat is untatta – bulvárlapok olvasásával, halk beszélgetéssel és mobilos játékokkal ütötték el az időt –, a tárgyaláson a diszkópápának nevezett Vizoviczki is fegyelmezetten megjelent. Nem meglepő, hiszen a távolmaradás akár negyedmilliárd forintjába is kerülhet – ugyanis ennyi óvadékot tett le (valaki), hogy előzetes letartóztatását megszüntessék.

Az óvadék intézményét 2003-ban vezették be a magyar büntetőeljárási rendszerben olyan eszközként, amely a börtönök túlzsúfoltságát csökkentheti. Ez csekély mértékben sikerült; az OBH által rendelkezésünkre bocsátott nyilvántartás szerint bírósági szakaszban tavaly például alig ötven ügyben vetődött fel óvadék alkalmazása – a szám egyértelműen csökken a bevezetés óta. Ehhez képest az utóbbi időben évi 24–27 ezer előzetes letartóztatás ügyében döntöttek.

Az óvadék tulajdonképpen letéti összeg, biztosíték arra, hogy a vádlott vagy gyanúsított – gyűjtőnéven terhelt – nem vonja ki magát az eljárás alól, börtönszlenggel szólva nem lesz „pucolós”, ha nem kell előzetes letartóztatásban lennie. Olyan személy esetében nem használható, akinél a „pucoláson” kívül a bűnismétlés vagy a bizonyítási eljárás meghiúsításának veszélye is indokolja a rácsot, illetve akinél a letett pénz sem valószínűsíti, hogy nem old kereket.

A bíróság csak a védőügyvéd vagy védence kérelmére dönt az alkalmazhatóságról, hivatalból nem. A döntés ellen lehet fellebbezni; az ügyészség a Vizoviczki-ügyben ezt meg is tette, de az ítélőtábla helybenhagyta a törvényszéki végzést. Az óvadék nem feltétlenül jelent szabadulást minden kényszerintézkedés alól, Vizoviczki László például házi őrizetbe került, amikor a rá megállapított 250 milliót kifizették.

Esetében kérdés, hogy miért pont ekkora összeget állapítottak meg. A büntetőeljárásról szóló törvény szerint a bíróság „az óvadék összegét a terhelt személyi körülményeire és vagyoni helyzetére is figyelemmel állapítja meg”, tehát úgy, hogy részéről megfizethető legyen, elbukása mégis fájdalmas veszteséget okozzon. Így elvileg bármilyen anyagi hátterű elkövetőnél visszatartó erőként vethető be.

Felvetődik, a bíróság miként ismeri meg az érintett terhelt vagyoni helyzetét. Az OBH szerint „a vádlott elmondásából és az általa csatolt okiratok alapján”. Kifejezetten Vizoviczki László perére vonatkozóan a Fővárosi Törvényszék így részletezte ezt: „A vádirat is részletesen felsorolja a vádlott – és élettársa – tulajdonában lévő és zár alá vett ingatlanokat, gazdasági társaságokat, az egyes bankszámlákon szereplő és ugyancsak zár alá vett összegeket, valamint a vádlott tartózkodási helyén lefoglalt készpénz összegét. Mindezen adatok alapján a bíróság meggyőződése szerint a 250 millió forint arányban áll az intézkedés céljával, és annak megfizetésére a vádlott képes.” Utóbbi állítás ellentmondani látszik a Mandiner.hu információinak, a portál ugyanis úgy tudja, a vállalkozó hivatalosan fellelhető vagyona nem éri el az óvadék nagyságrendjét.

Attól függetlenül, hogy az óvadék összegét a terhelt anyagi hátteréhez igazítják, és célja az ő visszatartása, az OBH szerint nem kell mindenképpen magának a vádlottnak befizetnie, megteheti helyette egy másik természetes személy, de akár cég vagy más szervezet is. A Fővárosi Törvényszék sajtóosztálya ezzel szemben határozottan állítja, hogy az eljárásjogi kódex tíz évvel ezelőtti változása óta ez már nincs így. Addig ugyanis szerepelt a vonatkozó szakaszban, hogy „óvadékot a terhelt vagy helyette más ajánlhat fel és tehet le”, ám 2006-ban ez a mondat teljes egészében kikerült a szövegből. Ennek eredményeként a törvény jelenleg azt világosan meghatározza, hogy kik kezdeményezhetik óvadék megállapítását, arról viszont immár egyáltalán nem rendelkezik, hogy ki lehet letevő. Így nehéz belátni, hogy a törvényszék szerint mi tiltja a közvetlenül külső személytől érkező teljesítést, annál is inkább, mert a bírósági letétekről szóló rendelet óvadékokra vonatkozó része konkrét szabályokat tartalmaz arra nézve, ha nem a vádlottól, különösen ha jogi személytől jön az óvadék. Azt mindenesetre a törvényszék is jelezte, nem vizsgálják, hogy a vádlott honnan teremti elő a pénzt.

A lapunk által megkérdezett Bárándy Péter ügyvéd álláspontja szerint – bár nem tud ilyen konkrét esetről – az óvadékot egy, az ügyben közvetlenül nem érintett személy, így akár egy cég számlájáról is utalhatják, ennek nincs jogi akadálya.

Bár Vizoviczki László esetében a Fővárosi Törvényszék állapította meg az óvadékot, az erről szóló végzés a Fővárosi Ítélőtáblán emelkedett jogerőre, ennek megfelelően ott kellett teljesíteni a letétet. Tőlük egyelőre nem kaptunk választ arra, hogy a vádlott és a letevő személye azonos-e.

Akár ő, akár más fizetett a diszkópápa előzetesből való szabadulásáért, jó eséllyel maradéktalanul visszakapja a negyedmil­liárdját. Csak akkor veszítené el, ha a fővádlott igazolatlanul hiányozna a tárgyalásról. Mellesleg ekkora óvadékot még sosem vetettek ki senkire Magyarországon. Visszafizetésére pedig akkor is sor fog kerülni, ha Vizoviczki Lászlót szabadságvesztésre ítélik, s büntetését megkezdi, ugyanúgy, mintha felmentéssel zárulna a per.