A bíróság számára érthetetlen módon a rendőrség a névtelen feljelentés nyomán nyomozást rendelt el, miközben ebben az ügyben már régóta tartott az eljárás.
Steiner bíró egyébként szóvá tette, hogy a névtelen feljelentéssel kapcsolatos trükközést csak a bíróság vette észre, az ügyvédek nem, pedig „nem kutyaütő kirendelt védőkről van szó”.
Az egyik sokadrendű vádlott védője kifogásolta ezt a megjegyzést, és a tárgyalás legvégén kioktatta a bíróságot, miszerint azért nem adták elő ezt a kifogást, mert ez által bűncselekmény elkövetésével vádolták volna a hatóságot. Steiner ezt sem hagyta szó nélkül, emlékeztette a védőt, hogy az ügyvédi törvény szerint kötelessége minden törvényes eszközzel védence érdekét szolgálni, és csak hamisan nem vádolhat mást. – Azt gondolja talán, hogy a bíróság most hamis vádat követett el? – csattant fel a bíró, aki szerint a védelemnek „örülnie kellene, mint majom a farkának”, hogy a bíróság észrevette és kimondta, amit ők nem. Feljelentést pedig azért nem tett a törvényszék hivatali visszaélés miatt, mert a cselekmény már elévült.
Néhány vádlott, így az első- és másodrendű bűnösségének megállapítását – egy vádpont kivételével – az egyéb bizonyítékok is lehetővé tették, így például a törvényesen beszerzett lehallgatási anyagok. Sziebert és kolléganője többször beszéltek pénzek beérkezéséről, átadásáról. „Minden megérkezett!” – hívta például a férfi Rényi-Vámost, akivel megállapodtak, hogy „egy forint jó lesz” neki. Beszélgetéseik „olyan egyértelmű és szép bizonyítékok, amilyenek korrupciós ügyekben nem szoktak lenni” – állapította meg elégedetten a törvényszéki tanácsvezető.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!