Rendőrségi stiklik után öt év letöltendő

A nyomozó hatóság nem volt a helyzet magaslatán, mégis elmarasztaló ítélet született a Budapest Airport vesztegetési ügyében.

A bíróság számára érthetetlen módon a rendőrség a névtelen feljelentés nyomán nyomozást rendelt el, miközben ebben az ügyben már régóta tartott az eljárás.

Steiner bíró egyébként szóvá tette, hogy a névtelen feljelentéssel kapcsolatos trükközést csak a bíróság vette észre, az ügyvédek nem, pedig „nem kutyaütő kirendelt védőkről van szó”.

Az egyik sokadrendű vádlott védője kifogásolta ezt a megjegyzést, és a tárgyalás legvégén kioktatta a bíróságot, miszerint azért nem adták elő ezt a kifogást, mert ez által bűncselekmény elkövetésével vádolták volna a hatóságot. Steiner ezt sem hagyta szó nélkül, emlékeztette a védőt, hogy az ügyvédi törvény szerint kötelessége minden törvényes eszközzel védence érdekét szolgálni, és csak hamisan nem vádolhat mást. – Azt gondolja talán, hogy a bíróság most hamis vádat követett el? – csattant fel a bíró, aki szerint a védelemnek „örülnie kellene, mint majom a farkának”, hogy a bíróság észrevette és kimondta, amit ők nem. Feljelentést pedig azért nem tett a törvényszék hivatali visszaélés miatt, mert a cselekmény már elévült.

Néhány vádlott, így az első- és másodrendű bűnösségének megállapítását – egy vádpont kivételével – az egyéb bizonyítékok is lehetővé tették, így például a törvényesen beszerzett lehallgatási anyagok. Sziebert és kolléganője többször beszéltek pénzek beérkezéséről, átadásáról. „Minden megérkezett!” – hívta például a férfi Rényi-Vámost, akivel megállapodtak, hogy „egy forint jó lesz” neki. Beszélgetéseik „olyan egyértelmű és szép bizonyítékok, amilyenek korrupciós ügyekben nem szoktak lenni” – állapította meg elégedetten a törvényszéki tanácsvezető.

A páros között pénzátadásra leginkább az óbudai Leroy étteremben került sor. A bíróság azt is bizonyítékként értékelte, hogy ezeket „amerikai kémfilmbe illő elővigyázatossággal” kivitelezték. Rényi-Vámos Krisztina az egyik pénzátvételt azzal magyarázta, hogy kölcsönt kapott Sziebert Györgytől, mert lovat akart venni. Ezt a védekezést azonban az is megdöntötte, hogy akkoriban a férfi többször beszélt arról, hogy nincs elég pénze.

Sziebert egyébként az egyik vádpont tekintetében jórészt beismerő vallomást tett – derült ki.

Rényi-Vámos Krisztina – akinek jelen állás szerint nem kell letöltenie büntetését – láthatóan felszabadultabb volt az ítélet rendelkező része után, ennek ellenére végül felmentésért fellebbezett. Sziebert György kevésbé volt elégedett, öt terhelt viszont tudomásul vette az ítéletet. Nem így az ügyész, aki minden vádlott terhére fellebbezést jelentett be.

A másodrendű vádlott ügyvédje egyébként többedszerre próbálta elérni a tanácsvezetőnél, tiltsa meg, hogy a sajtó akár a vádlottak testrészeiről készítsen vágóképeket. „Ez engem most kevésbé foglalkoztat” – rázta le Steiner, hozzátéve, az elején jelezte a média képviselőinek, hogy a vádlottak nem járultak hozzá képfelvételek készítéséhez, ennél többet pedig nem tud tenni.