Másodfokon súlyosították annak a nőnek a büntetését, aki a táskáját eltulajdonító tolvajok után eredt. A rövid hajsza révén kialakult közlekedési balesetben az egyik bűnöző meghalt.
K. Andrea 2012 decemberében a II. kerületben állt meg autójával egy kereszteződésnél, mikor egy motorkerékpár – rajta két férfival – melléhajtott. Az egyik motoros betörte a nő kocsijának jobb első oldalablakát, és kiemelte az anyósülésen heverő táskát, majd elhajtottak. K. Andrea az önsajnálat útja helyett a gázpedálra lépett, üldözőbe vette a tolvajokat abban a reményben, hogy azok majd ezt látva elhajítják a szajrét. Ötszáz méter után autója orra a motor hátuljának ütközött, utóbbi felborult. Az egyik tolvaj egy piros lámpánál álló autónak csapódott, az oldalán csúszó kétkerekű pedig neki – a férfi a két jármű közé szorult, a kórházba szállítását követően pedig életét vesztette. A motort vezető, könnyebben sérült K. Gábor elmenekült.
Az ütközéskor K. Andrea félrerántotta a kormányt, és szintén álló autóknak rohant. Ennek következtében egy másik sofőr könnyebben sérült.
Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy K. Andrea nem büntethető a motorosokkal történtek miatt, mivel – a lopás sértettjeként – jogos védelmi helyzetben volt, szándéka pedig nem terjedt ki sérülés okozására; ellenben bűnös a többi közlekedő veszélyeztetésében és a megsérült autók rongálásában. Ezért nem jogerősen egy év felfüggesztett börtönt kapott, és két évre eltiltották a vezetéstől.
A sors fintoraként a vádlottak padján az életben maradt tolvajjal, K. Gáborral kellett osztoznia, akit ebben az eljárásban segítségnyújtás elmulasztásáért marasztaltak el, mivel úgy oldott kereket, hogy fittyet hányt a sérültekre. Első fokon őt is elítélték: másfél év felfüggesztett fogházat kapott. A lopást egy másik eljárásban bírálták el.
A másodfokon eljáró Fővárosi Törvényszék a korábbi döntést megváltoztatva pénteken úgy határozott, hogy K. Andreának a halott motoros életéért is felelnie kell – halált okozó közúti veszélyeztetést állapítottak meg. A büntetést ezért kétszeresére emelték, továbbra is felfüggesztve. Barabásné Birinyi Andrea tanácsvezető bíró szóbeli indoklásában kifejtette, a lopás bűntette abban a pillanatban befejezetté vált, amikor a tolvajok a kiemelt táskával elhagyták a helyszínt, így tehát ettől kezdve a jogos védelemre nyitva álló idő elmúlt.
A törvényszéki álláspont többszöri áttekintés után is súlyos tévedésnek tűnik. Az egyik legelterjedtebb büntetőjogi tankönyvben is azt olvashatjuk, hogy a lopás tényállásában szereplő „elvételnek” két mozzanata van:
Klasszikus példaként szokták emlegetni, hogy amíg a pénztárcával menekülő zsebtolvaj után futva a sértett nyomon követi az erszényét, addig a második mozzanat nem ment végbe, tehát nem befejezett a lopás, és a jogos védelemnek helye van. K. Andrea autóval ugyanezt tette.
Aggályainkkal megkerestük Gellér Balázst, aki az ELTE jogi karának büntetőjogi tanszékét vezeti. A professzor mindenekelőtt jelezte, a konkrét ügyben nem kíván állást foglalni, tekintettel arra hogy nem ismeri behatóan. A jogos védelem intézményéről, időbeli korlátjáról azonban általánosságban elmondta, álláspontja szerint lopásnál mindaddig nyitott a lehetőség a jogos védelemre, amíg a meglovasított dolog nem kerül ki a sértett azon hatóköréből, ahol még – így vagy úgy – vissza tudja szerezni.
Gellér hozzátette, az sem biztos, hogy a többi közlekedő veszélyeztetéséért felelősségre vonható, aki tolvajokat üldöz, mivel elképzelhető, hogy velük szemben úgynevezett végszükséghelyzetben van. E jogi kategória szerint nem büntetendő, aki javait közvetlen és másként el nem hárítható veszélyből menti, feltéve hogy eközben nem okoz nagyobb sérelmet, mint amelynek az elhárítására törekedett.
K. Andrea a tárgyalás után közölte, csalódott az ítélet miatt, mert azt sugallja, az ember nem védheti meg magát a bűnözőkkel szemben. Ügyvédjével még konzultál, reméli, lesz lehetőség felülvizsgálatra a Kúrián. Számára az sem világos, a bíróság mi alapján találta kétséget kizáró ténynek, hogy az ő autója lökte fel a motort, és nem csak a tolvajok esése után ért össze a két jármű. Ez egyébként a szóbeli indoklásból valóban nem vált világossá, a bizonyítékként csatolt videón a védelem szerint ez nem látható.
Az utolsó szó jogán K. Andrea arról beszélt, mindig igyekezett betartani a törvény minden betűjét, és sokként érte, mikor autója üvege robbanó hanggal betört. Nem akart senkinek sérülést vagy kárt okozni, csak a táskáját visszakapni.
A tanácsvezető bíró kiemelte, az új minősítés szerint nem is szabhattak volna ki öt évnél kevesebbet, de a körülményekre tekintettel kivételszabályt alkalmaztak. Az elsőrendű vádlottat a jogkövetkezmények alól mentesítették, tehát priusza nem lesz.
K. Gábor az utolsó szó jogán elmondottakban jogi csűrés-csavarásnak minősítette az eljárást. Azt mondta, társával valóban „undorító, mocskos dolgot” tettek, de azt három évig terjedően bünteti a törvény, míg ők „kivégzést” kaptak. „Felfoghatatlan számomra, hogy nem beszélünk arról a két kisgyerekről, akik árván cseperednek, vagy az én lelkiállapotomról.”
A másodrendű vádlott ügyvéd nélkül járt el, védő kirendelését nem kérte. A lopás ügyében beismerő vallomást tett, és lemondott a tárgyalásról, így gyorsított eljárásban büntették meg. Jelen ügyben nem tiltották el a járművezetéstől, mivel az ő bűncselekménye nem közúti, hanem személy elleni, ráadásul már nincs is motoros jogosítványa, csak autós.
