„Úgy érezzük, mindvégig cserben hagyott bennünket az ügyészség”
– summázta csalódottságát. A sértett a tárgyalás után újságíróknak arra panaszkodott, hogy az ügyészség vele szinte szóba sem áll.
A nyomozás során a terhelt autójában találtak egy orvosi fecskendőt, amelyben épp olyan, csakis szigorú szabályok szerint beszerezhető orvosi altatóanyagot mutattak ki, mint amilyet Renner Erika ártalmatlanításához is használtak. A tűn ugyanakkor nem tudták kimutatni a sértett DNS-ét. Ezt elvileg okozhatta az, hogy a nőt nadrágon keresztül szúrták combon, a kihúzásakor pedig a szövet letörölhette a nyomokat – mondta Zacher Gábor, a Honvédkórház osztályvezetője, hozzátéve, hogy ez egyébként nem jellemző.
Zachert orvos szakértőként hallgatták meg. Leszögezte, kizártnak tartja, hogy a sértett sérüléseit forrázás okozta volna. Ezt arra válaszul közölte, hogy
a védelem előadása szerint a nő – miután „ismeretlen tettes” elkábította – bódult állapotában saját magát forrázhatta le vízzel.
A szakértő elmondta, a maró anyagok okozta égésnyomok határa élesebb, a roncsolódás pedig mélyebb, mint a forrázásnál, amelynek ráadásul nagyon hosszan kellene tartania harmadfokú égési sérülések okozásához.
A bizonyítási eljárás fókuszába túlnyomórészt az került, hogy életveszélyben volt-e az áldozat a támadáskor. Zacher Gábor szerint az altatóanyag miatt nem, bár ez inkább csak a véletlennek köszönhető. Kifejtette, a kórházon kívüli altatás akkor is rendkívül kockázatos, ha megfelelő felszerelés mellett végzik, de jelen esetben a szerencse úgy hozta, hogy nem fordult életveszélybe a kábítás. A lúgos marás viszont előidézett közvetett életveszélyt – véli a szakember –, orvosi közbelépés nélkül ugyanis nagy eséllyel alakult volna ki végzetes szövődmény.
Az életveszély nem véletlenül a sértetti oldal vesszőparipája: ha a bíróság elfogadja tényként, a büntetési tétel felső határa jelentősen, akár tizenhat évre nőhet.
