– Ki az a nyomozási bíró, és mit csinál?
– Az a bíró, aki a vádemelés előtt jár el a bíróság hatáskörébe tartozó feladatokban. Ez egy garanciális jogvédelmi szerep, alapjogokat érintő kérdésekben – például a szabadságelvonó kényszerintézkedésekről – kell döntenie az eljárás azon szakaszában, amikor az eljárásjogi garanciák csak részben érvényesülnek. A nyomozás például nem nyilvános, a közvélemény tehát nem felügyeli.
– Ez csak az elmélet, vagy be is tölti a funkcióját? A gyanúsított számíthat arra, hogy a nyomozási bíró az őt védő garanciákat érvényesíteni fogja a tisztességes eljárás érdekében?
– Meggyőződésem, hogy Magyarországon már igen. Hozzá kell tenni, hogy a nyomozási bíróhoz nem minden ügy jut el, a nyomozás felügyeletét nem ő, hanem az ügyész látja el. De ha alapjog korlátozásáról kell dönteni, akkor a nyomozási bíróhoz kerül az akta, és az elmúlt évek joggyakorlata olyan mértékben fejlődött, hogy a garanciális szerepet ilyenkor teljes mértékben be tudja tölteni.
– Mi volt előtte? Hány évet jelent az „elmúlt évek”?
– Én az elmúlt egy évtizedet szoktam említeni mint folyamatos fejlődést, amelynek egyébként sok lépcsőfoka volt. A 90-es években alakult ki ez a bírói szerepkör, de 2003-tól hívják csak nyomozási bírónak.
A 2006-os események kapcsán került először kritikák kereszttüzébe itthon, és akkor a bírósági vezetés is felismerte, hogy szakmai változtatásokra van szükség.
– Miben áll az utóbbi tíz évre jellemző jogfejlődés?
– Abban a joggyakorlatban, hogy az európai emberi jogok és a strasbourgi döntések szellemében születnek a határozatok. Ahogy egyébként a Kúria – korábban Legfelsőbb Bíróság – akkoriban már gyakran állást foglalt, de nyomozási bírói ügyekben nem jár el.
– Ha a bírósági hozzáállás változik is, a társadalomé nem feltétlenül. A közvélemény elvárása általában az, hogy az előzetes letartóztatás egy megelőlegezett büntetés legyen, és egy súlyos bűncselekmény gyanúsítottja ne mehessen haza már az ítélet előtt sem.
– Én azt tudom mondani, hogy a társadalmi elvárás az egyedi döntésekben nem lehet szempont. Ezt persze nagyon nehéz kommunikálni a társadalomnak, hiszen a társadalom természetes igazságérzettel bír és nem jogi igazságérzettel. Csak egy példát mondok: aki a házastársát rajtakapja egy félre nem érthető helyzetben, akkor nem majd egyszer kíván büntetést kiszabni, hanem azonnal. De amióta az egyének az államra ruházták az igazságszolgáltatás monopóliumát, garanciális szabályok érvényesülnek, így például a tisztességes eljárás követelménye. Ehhez pedig idő kell, ezért nincs statáriális ítélkezés. Az ítéletig tartó időben a fő szabály szerint megilleti a terheltet a szabadlábon védekezés joga.