Még ellentmondásosabb volt az édesapja vallomása, aki a rendőrségen még jelentősen jobb színben tüntette fel a tolvajkergetőket, mint a törvényszéken. Előzőleg például azt vallotta, nem látta, hogy fejbe rúgták volna a fiát, az előző tárgyaláson viszont már emlékezett: Polgár Tamás tett ilyet. Ezen ellentmondást először azzal indokolta, hogy a nyomozati szakban „megsajnálta” Polgár Tamásékat, azért nem akarta beterhelni őket. Utána e helyett inkább arra hivatkozott, hogy tartott a vádlottaktól; kicsivel később pedig ismét visszatért ahhoz, hogy együttérzésből volt enyhébb a vallomása.
Idősebb T. András szájából olyan mondatok hangzottak el a bíróságon, mint például hogy „százszázalékosan semmire nem emlékszem”. Egyébként kiderült, hogy
a vádbeli időben ő maga is megütötte a fiát, mert haragudott rá a begyógyszerezett állapota miatt.
Olyat is mondott az eljárás során, hogy „valahol jogosnak is tartottam a Polgár úrék fellépését”. Mostanra már inkább úgy emlékszik, fiát megverték, a vádlottak előadása pedig „mese”.
Hasonlóan zavaros volt a tolvajkergetőket kihallgató budaörsi rendőrök vallomása. Ők garázdasággal gyanúsították meg négyüket, noha már akkor tudomásuk volt róla, hogy T. András nyolc napon túl gyógyuló sérülést szenvedett. A súlyos testi sértést mégsem tették a gyanú tárgyává – a védelem szerint azért, mert ilyen súlyú bűncselekménynél már kötelező lett volna az ügyvéd kirendelése, a nyomozók viszont védő nélküli kihallgatásra törekedtek.
A bíróságon a rendőrök összevissza nyilatkoztak arról a kérdésről is, hogy fogva lévőnek számít-e az a terhelt, akit nem vettek őrizetbe, de előállítottak. Ennek szintén azért van jelentősége, mert ha igen, akkor a védőügyvéd jelenléte kötelező, a nyomozók viszont – Tomcat kivételével – elmulasztották a kirendelést.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!