Tomcat-per: bizonyítékot tüntetett el a rendőrség?

A tanúk önellentmondásban vannak, a bíróság által levetített videók pedig papíron nem is léteznek.

Zavaros vallomásokkal és rendőri visszaélések gyanújával folytatódott szerdán a Tolvajkergetők néven ismertté vált csoport tagjainak büntetőpere a Budapest Környéki Törvényszéken. Az önkéntes bűnüldözők egykori vezetője, Polgár Tamás „Tomcat” és három fiatal társa önbíráskodási ügy vádlottja. A vád szerint felkutattak egy budakeszi illetőségű kerékpártolvajt, akit fenyegettek, bántalmaztak.

A sértett, ifjabb T. András maga is elismerte, hogy mikor otthonában rátaláltak a tolvajkergetők, tudatmódosító gyógyszer – Frontin – hatása alatt volt, egy-két nappal korábban pedig Tramadol-túladagolás miatt volt kórházban. A vádlottak elmondása szerint apja, idősebb T. András társaságában találkoztak a bódult állapotú, huszonéves férfival, akitől megpróbálták megtudni, hol van a tőlük meglovasított, GPS-jeladóval ellátott kétkerekű.

Tomcaték időközben rendőrt hívtak, az illetékes diszpécser azonban közel ötven percen át elmulasztotta küldeni a járőröket – ezért őt egy másik eljárásban már szolgálati kötelessége megszegéséért elítélte a bíróság. A kimaradt időben verekedés alakult ki ifjabb T. András és a tolvajkergetők között, aminek során mind a sértett, mind az egyik vádlott megsérült, előbbinek az eltört az orra. Közben nem messze jelen volt az apa is.

Noha a T. András az elsődleges orvosi vizsgálat alapján nem volt beszámítható, a rendőrség mégis felvette a vallomását,

ami alapján meggyanúsították, és később őrizetbe is vették, illetve előzetes letartóztatásba helyezték a szervezet tagjait.

Polgár Tamás és társai azt mondják, mikor várakozás közben a frizurájára tettek pejoratív célzásokat T. Andrásnak, a férfi hirtelen kibillent a belassult állapotból, agresszívvá vált, fojtott hangon sziszegett, és támadólag közeledett feléjük. Tomcat – saját bevallása szerint – a szemébe akart világítani zseblámpával, hogy így zavarja meg a kitágult pupillájú sértettet, T. András azonban kiverte a kezéből az eszközt, és ütött.

A sértett a bíróság előtt határozottan állította, hogy ő nem vált támadóvá, ellenben ugyanilyen határozottan közölte, abból alakult ki a konfliktus, hogy homoszexuálisnak titulálták. A tárgyaláson nem vált világossá, miként lett a sértegetéséből verekedés, ha ő egyébként attól nem lett harcias.

Még ellentmondásosabb volt az édesapja vallomása, aki a rendőrségen még jelentősen jobb színben tüntette fel a tolvajkergetőket, mint a törvényszéken. Előzőleg például azt vallotta, nem látta, hogy fejbe rúgták volna a fiát, az előző tárgyaláson viszont már emlékezett: Polgár Tamás tett ilyet. Ezen ellentmondást először azzal indokolta, hogy a nyomozati szakban „megsajnálta” Polgár Tamásékat, azért nem akarta beterhelni őket. Utána e helyett inkább arra hivatkozott, hogy tartott a vádlottaktól; kicsivel később pedig ismét visszatért ahhoz, hogy együttérzésből volt enyhébb a vallomása.

Idősebb T. András szájából olyan mondatok hangzottak el a bíróságon, mint például hogy „százszázalékosan semmire nem emlékszem”. Egyébként kiderült, hogy

a vádbeli időben ő maga is megütötte a fiát, mert haragudott rá a begyógyszerezett állapota miatt.

Olyat is mondott az eljárás során, hogy „valahol jogosnak is tartottam a Polgár úrék fellépését”. Mostanra már inkább úgy emlékszik, fiát megverték, a vádlottak előadása pedig „mese”.

Hasonlóan zavaros volt a tolvajkergetőket kihallgató budaörsi rendőrök vallomása. Ők garázdasággal gyanúsították meg négyüket, noha már akkor tudomásuk volt róla, hogy T. András nyolc napon túl gyógyuló sérülést szenvedett. A súlyos testi sértést mégsem tették a gyanú tárgyává – a védelem szerint azért, mert ilyen súlyú bűncselekménynél már kötelező lett volna az ügyvéd kirendelése, a nyomozók viszont védő nélküli kihallgatásra törekedtek.

A bíróságon a rendőrök összevissza nyilatkoztak arról a kérdésről is, hogy fogva lévőnek számít-e az a terhelt, akit nem vettek őrizetbe, de előállítottak. Ennek szintén azért van jelentősége, mert ha igen, akkor a védőügyvéd jelenléte kötelező, a nyomozók viszont – Tomcat kivételével – elmulasztották a kirendelést. 

Az egyik rendőr nő határozottan közölte, hogy a gyanúsítások szövegét mind a négy terhelt esetében más-más rendőr, külön helyiségben, önállóan írta meg, de arra nem tudott válaszolni, hogy akkor miként lehetséges, hogy e dokumentumok lényegi bekezdése szóról szóra egyezik. A hetet-havat összehordó rendőri vallomások egy egészen abszurd fokán már az amúgy kimért tanácsvezető bíró is közbeszólt:

„Ugye tudja, hogy ez kevéssé hihető?”

– kérdezte a tanút Holdampf Gusztáv.

A nyomozóhatóság az előállításkor lefoglalta a tolvajkergetőknél talált telefonokat és videokamerákat, ám később írtak egy végzést arról, hogy ezeken nem található semmilyen bizonyíték. Tomcaték visszakapták az adathordozókat, amelyekről valaki törölte a felvételeket. A vádlottak viszont vissza tudták nyerni az eszközökről eltüntetett videókat. Ezeket csatolták is a törvényszék számára, 

így szerdán a bíróság olyan kép- és hangsorokat játszott le, amelyek a nyomozók által kiállított közokirat szerint nem is léteznek.

A vádlottak arra is panaszkodtak, hogy – jogellenesen – a székhez bilincselve tartották őket órákig, illetve hogy fenyegetéssel kényszerítették őket vallomástételre.

###HIRDETES###