Ellentmondásba keveredett a bíróság előtt a terrorcselekménnyel vádolt Ahmed H. – írta az állami hírügynökség hétfőn. Ugyanezen a napon Németh Szilárd, a Fidesz alelnöke tartott sajtótájékoztatót Budapesten annak kapcsán, hogy délelőtt folytatódott Szegeden a szír férfi büntetőpere. A politikus úgy véli, „a Soros György által fizetett álcivilek” felsorakoztak a vádlott mögött.
A vádirat szerint Ahmed H. a 2015-ös röszkei migránszavargás során hangosbeszélőn fenyegette a rendőrséget és hergelte a több száz fős tömeget, illetve részt vett az egyenruhások megdobálásában. A vádlottat 2016 novemberében tíz év fegyházra ítélte a Szegedi Törvényszék, ám a másodfokon eljáró ítélőtábla hatályon kívül helyezte a döntést. A törvényszék tavaly október végén állt neki újra az eljárásnak.
Hétfőn Ahmed H. nyomozati vallomásait ismertették, illetve kérdéseket intéztek a vádlotthoz. A férfi beszámolója szerint a határátkelőnél a tömeg kérte, hogy egy angolul tudó ember menjen előre a rendőrökhöz, akikkel állítása szerint kétszer beszélt, tisztelettel. Közvetíteni, segíteni akart; kért, nem pedig követelt – állította.
Azt vallotta, mások hergelték a tömeget, többek között egy afgán férfi, aki elvette tőle a megafont. Felidézte, mérges volt a kődobálókra, ő maga nem dobált. Később viszont már úgy emlékezett, az említett afgánt megdobta. Korábban elismerte, a kerítéstől távolabb követ tört – hétfőn erre úgy reagált, elképzelhető, hogy így volt, de nem tud rá magyarázatot adni. Hozzátette, a könnygáz miatt nem tudott tiszta fejjel gondolkodni, s a tömeg más tagjaihoz hasonlóan ő is dobált.
Az ügyben eljáró egyik ügyvéd, Tran Dániel lapunknak aláhúzta,
az eljárás központi kérdése, hogy védencük cselekménye terrorcselekményként értékelhető-e.
Mint mondta, a törvény szerint ehhez azt kellene bizonyítani, hogy követelést fogalmazott meg a rendőrség felé, és azzal összefüggésben fenyegetett erőszakkal. A védelem álláspontja szerint ilyen nem történt.
Németh Szilárd eközben az Ahmed H. mögé beálló szervezetek közé sorolta az Amnesty Internationalt és a MigSzolt, de említette például Schilling Árpád rendezőt is, mint a határkerítés lebontásának szorgalmazóját. Úgy fogalmazott, uniós „liberális, komcsi, zöld” képviselők szintén kiálltak a szír férfi mellett, akit egy fundamentalista iszlám szervezet bizonyított tagjának nevezett. Németh úgy véli, hogy Ahmed H. védője, Bárándy Péter volt igazságügyi miniszter tagja annak az árnyékkormánynak, mely „azon legyeskedik (sic!), hogy az ellenzék átvegye a hatalmat”.
Az Igazságügyi Miniszérium államtitkára, Völner Pál Bárándyval összefüggésben nehezményezte, hogy az ügyvéd álláspontja szerint az elsőfokú bíróság nem járt el kellő körültekintéssel. Völner úgy véli, „ezt, amíg nincs meg a jogerős ítélet, nem lehet kimondani”.
Ez alapján az államtitkár igen sajátosan fogja fel a védő szerepét, aki szerinte csak a jogerős lezárás után teheti szóvá az eljárásban tapasztalt visszaéléseket.
Völner Pál szerint Bárándy „elsősorban a kormány leváltását tekinti fő feladatának”, pedig „nem szerencsés összekeverni a vádlottak védelmét a kormány elleni támadásokkal”. Saját sajtótájékoztatójáról az államtitkár azt mondta, az a bíróságok védelmét szolgálja, hogy a külső nyomásgyakorlásnak ne engedjenek.
A rezsibiztos Németh Szilárd hazugságnak nevezte továbbá azt az állítást, hogy Magyarországon nem demokratikus módon működik az igazságszolgáltatás.
