A negyedik – és minden valószínűség szerint nem az utolsó – bírói tanács dönt a mai napon a lúgos támadásként ismertté vált bűncselekmény ügyében. Az évek óta húzódó eljárásban azzal vádolják a Budai Irgalmasrendi Kórház volt főigazgatóját, a jelenleg előzetesben letartóztatásban fogva tartott Bene Krisztiánt, hogy 2013. március 12-én reggel megtámadta a vele pár hónappal korábban szakító volt barátnőjét, Renner Erikát. Majd orvosi altatószerekkel elkábította, nemi szervét és tájékát pedig lúggal maratta szét. A súlyos roncsolódás miatt a sértettnek már soha nem lehet teljes nemi élete – állapították meg a szakértők. Bene tagadja a bűntett elkövetését.
A Fővárosi törvényszék első fokon négy, a Fővárosi Ítélőtábla másodfokon kilenc évre ítélte a sajtóban „lúgos orvosként” emlegetett doktort. Az ügy harmadfokra került, a Kúria pedig úgy határozott, a bizonyítás kiegészítése céljából új eljárásra utasítja a táblabíróságot. Utóbbi bíróság ma a megismételt eljárás lezárásaként hozza meg döntését. (Komoly az esélye annak, hogy azután ismét a harmadfok következik.) Összeszedtük a per főbb állításait, amelyek nagy szerepet fognak játszani a döntésben.
– A vád állítása: Az elkövető tudta, mikor van egyedül az áldozat: a támadás akkor történt, amikor a nő gyermekei már elmentek iskolába, de még a szokásos kutyasétáltatás előtt. A maszkos férfi nem is próbált meggyőződni arról, van-e más a lakásban.
– A védelem állítása: A védelem szerint a támadó mindezt ki is figyelhette. Úgy vélik továbbá, szóba jöhet elkövetőként Renner Erika volt férje és jelenlegi élettársa is.
*****
– A vád állítása: Több alkalommal elhangzott a büntetőperben, hogy Renner Erika kutyája nem ugatta meg a tettest, akkor sem, amikor az az ajtó előtt hallgatózott. Ez tanúvallomás alapján azért furcsa, mert az eb mindig heves csaholásba kezdett, ha idegen járt a lakás előtt. Bene Krisztiánt viszont jól ismerte az állat.
– A védelem állítása: Bene Krisztián ügyvédje, Szekér Gyula erre azt mondta, lehet, hogy a kutya másként viselkedik, ha egy idegen elsétál az ajtó előtt, illetve ha ott áll valaki.
*****
– A vád állítása: Még szokatlanabb, hogy a támadó meg is etette az áldozat kutyáját. A vád arra hívta fel a figyelmet, hogy a bűnelkövető tudta, hol tartja a nő az eledelt.
– A védelem állítása: A védő álláspontja szerint nem bizonyított, hogy valóban a támadás idején került kutyaeledel a padlóra, tehát hogy tényleg megetették az állatot.
*****
– A vád állítása: Az egyik legegyértelműbb bizonyíték, hogy az elkövető távozáskor pontosan úgy zárta be Renner Erika lakásának ajtaját, ahogy azt a családtagok és korábban Bene is tette mindig: csak a hevederzárat használva. Azért volt ez szokás náluk, mert a kilincs alatti zárat nagyon nehezen lehetett nyitni. Zárni könnyű volt, tehát egy idegen elkövető gond nélkül elfordíthatta volna.
– A védelem állítása: Szekér Gyula a bizonyíték súlyához képest alig néhány szót ejtett az ajtózárásról. Úgy véli, a támadás előtt hallgatózó tettes a nyitás hangjából kifigyelhette, hogy Renner Erika a hevederzárat használja. Azt nem magyarázta meg az ügyvéd, hogy – még ha így is történt volna – az illető miért követné maga is ezt az ajtózárási szokást.
2. Az elkövetés egésze arra utal, hogy a kegyetlen bűncselekményt olyasvalaki követte el, aki érzelmileg szorosan kötődött a sértetthez
– A vád állítása: Meglehetősen szokatlan mozzanata a tényállásnak, hogy az őt azonnal a padlóra terítő férfi a térde alatt megtámasztotta a hasra fektetett Renner Erika lábait. Erre a nőnek azért volt szüksége, mert olyan csípőbántalmai voltak, amelyek miatt hason fekve nem tudta kinyújtani a lábait. A vádban további hasonló bizarr gyengédségek is szerepelnek.
– A védelem állítása: Bene Krisztián tagadta, hogy tudott volna volt barátnője csigolyaproblémáiról – noha a nő kezelésre is járt amiatt, méghozzá az általa vezetett kórházba. Ügyvédje hangsúlyozta, az elkövető nem lehetett tekintettel a sértett derékfájdalmaira, hiszen ráült a hátára.
*****
– A vád állítása: A nő nemi szervének megcsonkítása mögött is a tettes szexuális vonzalma, kikosarazottsága, a „ha velem nem, akkor mással sem” gondolat állhatott – így véli a vádhatóság és a korábbi, nem jogerős bírósági ítéletek is.
– A védelem állítása: Bene védője egyfelől lehetségesnek tartja, hogy egy szexuális erőszakot elkövető férfi akarhatta cselekménye nyomait eltüntetni a maró anyaggal. Másrészt kétségbe vonta, hogy az égési sérüléseket lúg okozta, nem pedig forrázás. (Az orvos szakértők ezzel szemben egyértelműen úgy foglaltak állást az eljárásban, hogy a sérüléseket lúg okozta.)
*****
– A vád állítása: Ehhez kapcsolódik, hogy Renner Erika szerint szakításuk után Bene Krisztián sokáig zaklatta őt, például telefonon, SMS-ben. Renner ügyvédje, Gál András szerint az elkövető nem azért vitte magával a nő telefonját, hogy rablásnak álcázza a támadást, hanem azért, hogy a zaklatás bizonyítékait eltüntesse. A zaklatásokról a sértett barátnői és ismerősei is tudtak; a bűncselekmény napján azért siettek a lakására, mert sejtették, hogy baj történhetett.
– A védelem állítása: A vádlott tagadja, hogy zaklatta volna volt barátnőjét. Szerinte Erika is többször kereste őt, és a nő volt az, aki nem tudott elszakadni tőle. Bene állítja, lezárta magában a kapcsolatukat, új szerelemre talált, nem volt benne düh.
3. Miközben Bene alibije nagyon gyenge lábakon áll, egy szemtanú látta őt a lépcsőházban a bűncselekmény után
– A vád állítása: A legfajsúlyosabb bizonyítékok közé tartozik, hogy egy idős asszony a bűncselekményt követő percekben összetalálkozott a lépcsőházban egy maszkos férfival, és később Bene Krisztiánnal azonosította ezt a személyt. A rendőrségen több személy közül kétszer is kiválasztotta Bene Krisztiánt.
– A védelem állítása: Szekér Gyula védőügyvéd arra hívta fel a figyelmet, hogy néhány hónap különbséggel a tanú eltérően emlékezett a rejtélyes férfi ruházatának színére, és az illető emlékezetes szemszínéről csak későbbi vallomásaiban számolt be. Szabálytalannak, és a felismerés eredményét befolyásolónak tartja, hogy az asszony az azonosítás előtt a rendőrségi váróban összefutott Benével.
*****
– A vád állítása: A vád szerint nem hihető, hogy Bene Krisztián a bűncselekmény ideje alatt hosszasan, magányosan járta be az általa vezetett kórházat, egy küldöttség látogatását előkészítendő, de eközben nem készített sem feljegyzéseket, sem fényképeket, továbbá nem vett fel a portán kulcsokat. A védelem mindössze két tanút állított ki, akikkel útközben találkozhatott. Egyikük azonban arra nem emlékezett pontosan, hogy hány órakor, másikuk arra, melyik napon látta a direktort.
– A védelem állítása: Bene Krisztián elmondása szerint azért nem jegyzetelt és fényképezett, mert a bejárás célja csak az volt, hogy tudja, melyik átjáró hova nyílik, hogy ne tévedjen majd el a delegációval. (Ennek ellentmond, hogy mikor rendőröknek kellett megmutatnia, merre járt, mit csinált, hosszasan számolt be arról, hogy hova tervezte például csapok beépítését, és más átalakításokat.)
4. A sértett a támadáskor nem ismerte fel az elkövetőt, pedig gyerekkoruk óta ismerték egymást, és évekig tartott köztük az intim viszony
– A védelem állítása: A védelem többször emlékeztetett az eljárásban: Renner Erika egyszer sem mondta, hogy a támadáskor felismerte Bene Krisztiánt a maszkos elkövetőben, noha a férfival hosszabb ideig állt intim kapcsolatban, ráadásul gyermekkoruk óta ismerik egymást. Szekér Gyula védőügyvéd úgy gondolja, egy ilyen közeli ismerőst ebben a helyzetben, maszkkal takarva is fel kellett volna ismernie. Azt folyamatosan állítja a sértett, hogy nem lehetett más a tettes, mint Bene – Szekér véleménye szerint haragból.
– A vád állítása: A nő úgy emlékezett vissza, sokkolta a váratlanul jött támadás, így nem volt képes megfigyelni a támadó alakját, és szemeit. A férfi ráadásul hallhatóan elváltoztatta a hangját, rákiáltott a nőre, hogy „ne nézz rám”, és hasra fektette. A vád és a sértetti képviselet szerint éppen Renner Erika szavahihetőségét erősíti, hogy nem állítja, hogy felismerte a maszkos embert, s nem hazugság árán akarja börtönbe juttatni Benét.
*****
– A védelem állítása: Bene Krisztián számos alkalommal támadta azt a fecskendőt mint bizonyítékot, amit az egyik általa használt autóban találtak meg, és amiben a Renner Erika elkábításához használt anyagot mutatták ki. Védője kritizálta a lefoglalás és a tárolás jogszerűtlenségét, az orvos szakértők pedig igazolták, hogy a fecskendőben nem fér el annyi hatóanyag, amennyit a támadásnál használtak.
– A vád állítása: Annak ellenére, hogy a védelem kiemelt helyen foglalkozik a fecskendővel, a legutóbbi nem jogerős bíróság ítélet már úgy mondta ki Bene bűnösségét, hogy a fecskendőt nem vette figyelembe – kizárták a bizonyítékok közül. A vádhatóság szerint az eszköz azt igazolja, hogy Bene – másokkal ellentétben – könnyedén hozzáfért az orvosi szerhez.
*****
– A védelem állítása: Szekér Gyula úgy számol, a valószínűleg 7.45-kor megkezdett, körülbelül fél órát igénybe vevő bűncselekmény elkövetése után védencének nem lett volna ideje visszaérni a kórházba, átöltözni, és higgadt igazgatóként viselkedni 8.45-ig, amikor titkárnője látta.
– A vád állítása: A valóságban a kevesebb mint három kilométeres távhoz a gyakorlott futó Benének 15-20 percnél nem kellhet több. Ráadásul ha villamossal ment, még le sem izzadt. A vád azt is megkérdőjelezi, hogy a titkárnő maga beérhetett-e egyáltalán 8.45-re a budai kórházba, hiszen munka előtt az V. kerületi polgármesteri hivatalban járt, ami eleve 8-kor nyitott.
