Döntenek ma a lúgos perben: összeszedtük a vád és a védelem főbb állításait

A negyedik – és minden valószínűség szerint nem az utolsó – bírói tanács dönt a bűncselekmény ügyében.

*****

– A vád állítása: Még szokatlanabb, hogy a támadó meg is etette az áldozat kutyáját. A vád arra hívta fel a figyelmet, hogy a bűnelkövető tudta, hol tartja a nő az eledelt.

– A védelem állítása: A védő álláspontja szerint nem bizonyított, hogy valóban a támadás idején került kutyaeledel a padlóra, tehát hogy tényleg megetették az állatot.

*****

 – A vád állítása: Az egyik legegyértelműbb bizonyíték, hogy az elkövető távozáskor pontosan úgy zárta be Renner Erika lakásának ajtaját, ahogy azt a családtagok és korábban Bene is tette mindig: csak a hevederzárat használva. Azért volt ez szokás náluk, mert a kilincs alatti zárat nagyon nehezen lehetett nyitni. Zárni könnyű volt, tehát egy idegen elkövető gond nélkül elfordíthatta volna.

– A védelem állítása: Szekér Gyula a bizonyíték súlyához képest alig néhány szót ejtett az ajtózárásról. Úgy véli, a támadás előtt hallgatózó tettes a nyitás hangjából kifigyelhette, hogy Renner Erika a hevederzárat használja. Azt nem magyarázta meg az ügyvéd, hogy – még ha így is történt volna – az illető miért követné maga is ezt az ajtózárási szokást.

2. Az elkövetés egésze arra utal, hogy a kegyetlen bűncselekményt olyasvalaki követte el, aki érzelmileg szorosan kötődött a sértetthez 

– A vád állítása: Meglehetősen szokatlan mozzanata a tényállásnak, hogy az őt azonnal a padlóra terítő férfi a térde alatt megtámasztotta a hasra fektetett Renner Erika lábait. Erre a nőnek azért volt szüksége, mert olyan csípőbántalmai voltak, amelyek miatt hason fekve nem tudta kinyújtani a lábait. A vádban további hasonló bizarr gyengédségek is szerepelnek.

– A védelem állítása: Bene Krisztián tagadta, hogy tudott volna volt barátnője csigolyaproblémáiról – noha a nő kezelésre is járt amiatt, méghozzá az általa vezetett kórházba. Ügyvédje hangsúlyozta, az elkövető nem lehetett tekintettel a sértett derékfájdalmaira, hiszen ráült a hátára.

*****

– A vád állítása: A nő nemi szervének megcsonkítása mögött is a tettes szexuális vonzalma, kikosarazottsága, a „ha velem nem, akkor mással sem” gondolat állhatott – így véli a vádhatóság és a korábbi, nem jogerős bírósági ítéletek is.

– A védelem állítása: Bene védője egyfelől lehetségesnek tartja, hogy egy szexuális erőszakot elkövető férfi akarhatta cselekménye nyomait eltüntetni a maró anyaggal. Másrészt kétségbe vonta, hogy az égési sérüléseket lúg okozta, nem pedig forrázás. (Az orvos szakértők ezzel szemben egyértelműen úgy foglaltak állást az eljárásban, hogy a sérüléseket lúg okozta.)

*****

– A vád állítása: Ehhez kapcsolódik, hogy Renner Erika szerint szakításuk után Bene Krisztián sokáig zaklatta őt, például telefonon, SMS-ben. Renner ügyvédje, Gál András szerint az elkövető nem azért vitte magával a nő telefonját, hogy rablásnak álcázza a támadást, hanem azért, hogy a zaklatás bizonyítékait eltüntesse. A zaklatásokról a sértett barátnői és ismerősei is tudtak; a bűncselekmény napján azért siettek a lakására, mert sejtették, hogy baj történhetett.

– A védelem állítása: A vádlott tagadja, hogy zaklatta volna volt barátnőjét. Szerinte Erika is többször kereste őt, és a nő volt az, aki nem tudott elszakadni tőle. Bene állítja, lezárta magában a kapcsolatukat, új szerelemre talált, nem volt benne düh.

3. Miközben Bene alibije nagyon gyenge lábakon áll, egy szemtanú látta őt a lépcsőházban a bűncselekmény után  

– A vád állítása: A legfajsúlyosabb bizonyítékok közé tartozik, hogy egy idős asszony a bűncselekményt követő percekben összetalálkozott a lépcsőházban egy maszkos férfival, és később Bene Krisztiánnal azonosította ezt a személyt. A rendőrségen több személy közül kétszer is kiválasztotta Bene Krisztiánt.

– A védelem állítása: Szekér Gyula védőügyvéd arra hívta fel a figyelmet, hogy néhány hónap különbséggel a tanú eltérően emlékezett a rejtélyes férfi ruházatának színére, és az illető emlékezetes szemszínéről csak későbbi vallomásaiban számolt be. Szabálytalannak, és a felismerés eredményét befolyásolónak tartja, hogy az asszony az azonosítás előtt a rendőrségi váróban összefutott Benével.

*****

– A vád állítása: A vád szerint nem hihető, hogy Bene Krisztián a bűncselekmény ideje alatt hosszasan, magányosan járta be az általa vezetett kórházat, egy küldöttség látogatását előkészítendő, de eközben nem készített sem feljegyzéseket, sem fényképeket, továbbá nem vett fel a portán kulcsokat. A védelem mindössze két tanút állított ki, akikkel útközben találkozhatott. Egyikük azonban arra nem emlékezett pontosan, hogy hány órakor, másikuk arra, melyik napon látta a direktort.

– A védelem állítása: Bene Krisztián elmondása szerint azért nem jegyzetelt és fényképezett, mert a bejárás célja csak az volt, hogy tudja, melyik átjáró hova nyílik, hogy ne tévedjen majd el a delegációval. (Ennek ellentmond, hogy mikor rendőröknek kellett megmutatnia, merre járt, mit csinált, hosszasan számolt be arról, hogy hova tervezte például csapok beépítését, és más átalakításokat.)

4. A sértett a támadáskor nem ismerte fel az elkövetőt, pedig gyerekkoruk óta ismerték egymást, és évekig tartott köztük az intim viszony

– A védelem állítása: A védelem többször emlékeztetett az eljárásban: Renner Erika egyszer sem mondta, hogy a támadáskor felismerte Bene Krisztiánt a maszkos elkövetőben, noha a férfival hosszabb ideig állt intim kapcsolatban, ráadásul gyermekkoruk óta ismerik egymást. Szekér Gyula védőügyvéd úgy gondolja, egy ilyen közeli ismerőst ebben a helyzetben, maszkkal takarva is fel kellett volna ismernie. Azt folyamatosan állítja a sértett, hogy nem lehetett más a tettes, mint Bene – Szekér véleménye szerint haragból.

– A vád állítása: A nő úgy emlékezett vissza, sokkolta a váratlanul jött támadás, így nem volt képes megfigyelni a támadó alakját, és szemeit. A férfi ráadásul hallhatóan elváltoztatta a hangját, rákiáltott a nőre, hogy „ne nézz rám”, és hasra fektette. A vád és a sértetti képviselet szerint éppen Renner Erika szavahihetőségét erősíti, hogy nem állítja, hogy felismerte a maszkos embert, s nem hazugság árán akarja börtönbe juttatni Benét.

*****

– A védelem állítása: Bene Krisztián számos alkalommal támadta azt a fecskendőt mint bizonyítékot, amit az egyik általa használt autóban találtak meg, és amiben a Renner Erika elkábításához használt anyagot mutatták ki. Védője kritizálta a lefoglalás és a tárolás jogszerűtlenségét, az orvos szakértők pedig igazolták, hogy a fecskendőben nem fér el annyi hatóanyag, amennyit a támadásnál használtak.

– A vád állítása: Annak ellenére, hogy a védelem kiemelt helyen foglalkozik a fecskendővel, a legutóbbi nem jogerős bíróság ítélet már úgy mondta ki Bene bűnösségét, hogy a fecskendőt nem vette figyelembe – kizárták a bizonyítékok közül. A vádhatóság szerint az eszköz azt igazolja, hogy Bene – másokkal ellentétben – könnyedén hozzáfért az orvosi szerhez.

*****

– A védelem állítása: Szekér Gyula úgy számol, a valószínűleg 7.45-kor megkezdett, körülbelül fél órát igénybe vevő bűncselekmény elkövetése után védencének nem lett volna ideje visszaérni a kórházba, átöltözni, és higgadt igazgatóként viselkedni 8.45-ig, amikor titkárnője látta.

– A vád állítása: A valóságban a kevesebb mint három kilométeres távhoz a gyakorlott futó Benének 15-20 percnél nem kellhet több. Ráadásul ha villamossal ment, még le sem izzadt. A vád azt is megkérdőjelezi, hogy a titkárnő maga beérhetett-e egyáltalán 8.45-re a budai kórházba, hiszen munka előtt az V. kerületi polgármesteri hivatalban járt, ami eleve 8-kor nyitott.