Olcsón megúszta első fokon a „vietnámi vízummaffia”?

A magyarországi vietnámi közösség befolyásos tagjai százakat csempészhettek hamis vízummal hazánkba.

Mind a huszonöt vádlottat bűnösnek találta az első fokon eljáró Budapesti XVIII. és XIX. Kerületi Bíróság abban az embercsempészési ügyben, amelynek fő vádlottja egy ismert, vietnámi származású magyar énekesnő apja.

A jelenleg szökésben lévő férfi, Nguyen Tuan Anh – mint fő szervező – és társai a nem jogerős határozat szerint bűnszervezetben több száz vietnámi állampolgárt juttattak be jogellenesen a schengeni övezetbe azzal, hogy valótlan tartalmú magyar vízumokat állíttattak ki a részükre. Ebben segítette őket a vietnámi fővárosban, Hanoiban működő magyar konzulátus egyik dolgozója, akit emiatt hétfőn két év fegyházbüntetésre ítéltek.

Az elsőrendű vádlott büntetése öt, a feleségéé egy, a nevelt fiáé pedig két és fél év fegyház. Utóbbiak, az asszony és a fiatal férfi végig jelen voltak a per során. A fiú azzal védekezett, hogy 

a hagyományos vietnámi családi szerepek miatt nem tehette meg, hogy nemet mondjon nevelőapja utasításainak. 

Az első- és a másodrendű vádlott kiengedését az előzetes letartóztatásból egyébként információink szerint az ügyészség indítványozta annak idején, annak ellenére, hogy bűnszervezetben tevékenykedő külföldi állampolgárokról van szó, akiknek Vietnámban szilárd egzisztenciájuk és kiterjedt kapcsolatrendszerük van. Ezek fényében talán kevésbé meglepő, hogy mindketten megszöktek az eljárás elől. Úgy tudjuk, a nemzetközi körözés alatt álló másodrendű vádlott Vietnámban feladta magát, de mivel hazája jogrendszere szerint nem bűncselekmény az, amivel a Magyarországon vádolják, szabadon távozhatott.

A vádlottak többsége – tizenhat – magyar. Ők a bíróság által megállapított tényállás szerint főleg az illegálisan érkező vietnámiak utaztatásával, illetve a vízumhoz szükséges meghívólevél küldésével járultak hozzá az embercsempész-hálózat sikeréhez. A bíróság szerint jórészt azért tették, mert vállalkozóként bíztak abban, hogy így távol-keleti kapcsolatokra, üzleti lehetőségekre tehetnek szert. Bűnösségüket titkos nyomozás során szerzett lehallgatási anyagok támasztották alá.

„Úgy kellene csinálni, ahogy a vietkong taktika van”

– idézte az indoklásban Burai Judit bíró az egyik nehezen megfejthető lehallgatott megjegyzést, azonban az elcsípett beszélgetések gyakran ennél sokkal egyértelműbben utaltak a törvénytelen üzelmekre.

A védelem szerette volna, ha a bíróság a lehallgatások felvételeit kizárja a bizonyítékok közül, mivel álláspontja szerint azokat a nyomozó hatóság a törvényes határidőt négyszeresen túllépve szerezte be; de a bíróság a kifogásnak nem adott helyt.

Ahogy Tran Dániel védő szerint végül azt sem sikerült megnyugtatóan tisztázni, igaz-e az a magyarországi vietnámi közösségben elterjedt pletyka, miszerint

a nyomozás során a hatóságok a másodrendű vádlott élettársát alkalmazták fordítóként.

A perben az elsőrendű vádlott nevelt fiát és feleségét képviselő ügyvéd lapunknak azt is sérelmezte, hogy a Nemzeti Nyomozó Iroda a konzulátus 5200 oldalnyi lefoglalt iratát nem csatolta az ügyben. Úgy tudni, a külképviselet ezekben tartotta számon, hogy a Magyarországra utazó vietnámiak visszatértek-e hazájukba. A jogász szerint a tisztességes eljárás követelményét sérti, ha a vád úgy mazsolázik a bizonyítékok között, hogy nem enged bepillantást az esetlegesen mentő dokumentumokba, a terhelő papírokat viszont felhasználja. 

A Bárándy és Társai Ügyvédi Iroda munkatársának védencei ugyanakkor – úgy tűnik – olcsón megúszták az ügyet, a rájuk irányadó büntetési tétel felső határa ugyanis tizenhat év. Ehhez képest a két és fél, illetve egy éves büntetés nem sok.

A „vietnámi vízummaffiaként” emlegetett bűnszervezet bíróság elé állított tagjaira összesen több mint harmincnyolc évet szabott ki a bíróság. Ennek nagy része fegyházban letöltendő, és a feltételes szabadlábra helyezés sem jöhet szóba – a bűnszervezeti minősítés miatt. Hárman kaptak felfüggesztettet, öt embert pedig próbára bocsátottak.

A vietnámi elkövetők az ítéleti indoklás szerint egyébként akkurátusan szervezték a csoportosan érkező illegális bevándorlók beutaztatását. Gondoskodtak arról, hogy a vízumuk változatos jogcímekre – hol tanulmányi, hol üzleti, hol pedig szabadidős útra – legyen kiállítva. Azt is elintézték, hogy egy esetleges ellenőrzéskor a meghívólevélen szereplő cég megadott telefonszámán valaki jelentkezzen, és igazolja a „vendégeket”.

A szervezők egy alkalommal még azt is megmagyarázták egy papíron orvoscsoportként érkező csapat gyanakvó magyar szállásadójának, miszerint vietnámi doktoroktól nem furcsa, hogy meglovasították a szálláson talált papucsot.

A bűnszervezet kliensei fejenként több ezer eurót fizettek a beutaztatásért.

A Magyarországra érkezés után rövidesen Nyugat-Európába álltak tovább.