Olcsón megúszta első fokon a „vietnámi vízummaffia”?

A magyarországi vietnámi közösség befolyásos tagjai százakat csempészhettek hamis vízummal hazánkba.

„Úgy kellene csinálni, ahogy a vietkong taktika van”

– idézte az indoklásban Burai Judit bíró az egyik nehezen megfejthető lehallgatott megjegyzést, azonban az elcsípett beszélgetések gyakran ennél sokkal egyértelműbben utaltak a törvénytelen üzelmekre.

A védelem szerette volna, ha a bíróság a lehallgatások felvételeit kizárja a bizonyítékok közül, mivel álláspontja szerint azokat a nyomozó hatóság a törvényes határidőt négyszeresen túllépve szerezte be; de a bíróság a kifogásnak nem adott helyt.

Ahogy Tran Dániel védő szerint végül azt sem sikerült megnyugtatóan tisztázni, igaz-e az a magyarországi vietnámi közösségben elterjedt pletyka, miszerint

a nyomozás során a hatóságok a másodrendű vádlott élettársát alkalmazták fordítóként.

A perben az elsőrendű vádlott nevelt fiát és feleségét képviselő ügyvéd lapunknak azt is sérelmezte, hogy a Nemzeti Nyomozó Iroda a konzulátus 5200 oldalnyi lefoglalt iratát nem csatolta az ügyben. Úgy tudni, a külképviselet ezekben tartotta számon, hogy a Magyarországra utazó vietnámiak visszatértek-e hazájukba. A jogász szerint a tisztességes eljárás követelményét sérti, ha a vád úgy mazsolázik a bizonyítékok között, hogy nem enged bepillantást az esetlegesen mentő dokumentumokba, a terhelő papírokat viszont felhasználja. 

A Bárándy és Társai Ügyvédi Iroda munkatársának védencei ugyanakkor – úgy tűnik – olcsón megúszták az ügyet, a rájuk irányadó büntetési tétel felső határa ugyanis tizenhat év. Ehhez képest a két és fél, illetve egy éves büntetés nem sok.

A „vietnámi vízummaffiaként” emlegetett bűnszervezet bíróság elé állított tagjaira összesen több mint harmincnyolc évet szabott ki a bíróság. Ennek nagy része fegyházban letöltendő, és a feltételes szabadlábra helyezés sem jöhet szóba – a bűnszervezeti minősítés miatt. Hárman kaptak felfüggesztettet, öt embert pedig próbára bocsátottak.

A vietnámi elkövetők az ítéleti indoklás szerint egyébként akkurátusan szervezték a csoportosan érkező illegális bevándorlók beutaztatását. Gondoskodtak arról, hogy a vízumuk változatos jogcímekre – hol tanulmányi, hol üzleti, hol pedig szabadidős útra – legyen kiállítva. Azt is elintézték, hogy egy esetleges ellenőrzéskor a meghívólevélen szereplő cég megadott telefonszámán valaki jelentkezzen, és igazolja a „vendégeket”.

A szervezők egy alkalommal még azt is megmagyarázták egy papíron orvoscsoportként érkező csapat gyanakvó magyar szállásadójának, miszerint vietnámi doktoroktól nem furcsa, hogy meglovasították a szálláson talált papucsot.

A bűnszervezet kliensei fejenként több ezer eurót fizettek a beutaztatásért.

A Magyarországra érkezés után rövidesen Nyugat-Európába álltak tovább.