Próbálják megúszni a kártalanítást a börtönök

Több százezer forint kifizetése helyett mozit és tíz perc extra telefonálást kínálnak a raboknak.

Tisztességtelen módszerekkel próbálja kivédeni a hazai büntetés-végrehajtás, hogy a jogsértő körülmények között fogva tartott elítéltek részére ki kelljen fizetni a nekik törvény alapján járó kártalanítási összegeket – jelezte lapunknak több ügyvéd.

Elsőként Tran Dániel, a Bárándy és Társai Ügyvédi Iroda munkatársa, az ELTE Kriminológia Tanszékének PhD-hallgatója hívta fel a figyelmünket az új, szerinte meglehetősen aggályos gyakorlatra. Közölte, az ország különböző büntetés-végrehajtási (bv) intézeteiben rögtönzött tárgyalásokon próbálják rávenni a fogvatartottakat, hogy mondjanak le a több százezres vagy akár milliós, jogos kártalanítási igényükről, börtönön belüli kedvezményekért cserébe. Ajánlottak nekik például extra látogatást, sétát és telefonbeszélgetést, illetve hogy kaphatnak kintről több csomagot. Állítólag még

ajándék filmvetítések ígéretét is felvetették – a börtönkönyvtár DVD-repertoárjából.

Balogh Csilla Tünde ügyvéd védencétől utólag tudta meg, hogy az egyezségi tárgyaláson 2-3 órányi ráadás könyvtárhasználatot ajánlott az intézet, miközben – mint később kiderült – a börtön könyvtára bezárt.

Tran Dániel különösen azt tartja elfogadhatatlannak, hogy több esetben úgy állították váratlanul bizottság elé a fogvatartottakat, és presszionálták őket az egyezség aláírására, hogy

ügyvédjük nem volt jelen, sőt a jogi képviselőket nem is értesítették.

A Magyar Nemzetnek egy büntetés-végrehajtási alkalmazott megerősítette, több intézetben felbukkant ez a megoldás. Lapunk talált ugyanakkor olyan ügyvédet is, akinek a bv megküldte az ügyfelének szóló írásos egyezségi ajánlatot. A gyakorlat tehát e téren valószínűleg nem egységes.

Az üggyel kapcsolatban természetesen megkerestük a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokságát (BVOP). Hat kérdésből álló levelünkre mindössze egyetlen mondatban válaszoltak: „A büntetés-végrehajtás semmiben sem korlátozza a rendelkezésre álló jogi lehetőségek igénybevételét.” Hiába kérdeztük, hány rab élt az egyezség lehetőségével. Érdeklődtünk arról is, etikusnak és jogszerűnek tartják-e, hogy miközben egy egyezség egyenrangú feleket kívánna, fentiek szerint a fogva tartók alkudoznak a – sokszor iskolázatlan – fogvatartottal, ügyvéd nélkül. Ezekre választ nem kaptunk.

– Egy kiszolgáltatott ember egyedül áll szemben a sorsát uraló intézménnyel. Az ilyen hatalmi viszonyok között született egyezség nemcsak tisztességtelen, de súlyosan sérti az elítélt emberi jogait is – véli Tran Dániel.

A büntetés-végrehajtásról szóló törvénybe azután került be a normatív kártalanítás lehetősége, hogy az Emberi Jogok Európai Bírósága a túlzsúfoltság és az embertelen körülmények miatt sorra marasztalta el Magyarországot a rabok által indított eljárásokban, jelentős kártérítésekre kötelezve az államot. A strasbourgi perek ráadásul tetemes költséggel jártak. A jogalkotó ezért így inkább úgy döntött, „házon belül” teremti meg a jogorvoslat lehetőségét: jogszabályba foglalták, hogy fogvatartottak napi 1200–1600 forintot kaphatnak azon időszak után, amelyben jogellenes körülmények között tartották őket. Ilyen embertelen körülmény lehet például, ha a vécé a zárka lakóterében van elválasztás nélkül. A kifizetés viszont – úgy látszik – nem megy könnyen. A visszás gyakorlat miatt

végül újra Strasbourgban köthetnek ki a jogviták.

Kadlót Erzsébet ügyvéd egyéb retorziókról is mesélt. Elmondta, azok a fogvatartottak, akik megpróbálnak élni a jogorvoslati lehetőségekkel, számíthatnak arra, hogy átszállítják őket másik intézetbe, akár egy hozzátartozóiktól távoliba is. Balogh Csilla Tünde szerint az addigi kedvezményeik – például az edzési lehetőség – megvonásával is fenyegetik a panasz előterjesztését megkísérlő rabokat.