A „hún-gót csata” különben mg szombaton megkezdődött s tartott éppen éjfélig. Vállalkozásokban gazdag járőr- és felderítőtevékenységgel, akár a rendes háborúban. Voltak itt is kimagasló teljesítmények, akár az igazi hadjáratokban. A sárgák egyik kéme például ravasz hadi praktikával egyenesen a kékek főhadiszállásának ablaka alá lopózva körülbelül 3 órán keresztül meglapult, s kihallgatta a kékek egész haditervét. Ugyanekkor a terület felett a sportrepülők gépei, papírgombóc.bombákat hajigáltak.
Vasárnap misét hallgattak a fiúk, aztán megindult a harc. Mindkét fél támadással kezdte, híven az ősi magyar virtushoz. A kékek számban erősebbek voltak, jól mozogtak a terepen s kitűnő volt a központi irányítás. Ám a sárgák viszont tevékenyebbek voltak, hatalmas támadó lendülettel a lefúvásig hatalmukba kerítették a Kenyérmező és Dorog közötti terep kétharmadát, s ezzel elnyerték a győzelmi koronát... Búgott a tábori telefon, döntnökök száguldoztak. A völgyeket, dombokat felverte a rikoltó „huj-huj-hajrá”, repültek a „bombák” s lógó orral bandukoltak el a „halottak”, akiknek a számát bekiabálták.
A játékvezetőség a „Huszonnégy garádics”-hegyről figyelte a harcot. Czoch József vezetőtiszt irányítása mellett. A vezérkari főnök viszont Horváth Nándor cserkésztiszt volt. A kékek parancsnoka dr. Tóth Ferenc, a sárgáké Nemere János. A kitűnő időjárási viszonyok között lefolyt „csatát” végignézte a „vezérdomb”-ról Kistoronyi Denk Gusztáv lovassági tábornok, honvéd főparancsnok-helyettes, vitéz Farkas Ferenc vkszt. ezredes, Papp Antal államtitkár s Prém Lóránt, az OTT társelnöke is. Természetesen a „tábori csendőrséggel” szigorúan körülzárt terepen ott volt a sajtó is s nagyon sokan a „harcokért” izguló szülők közül is. Persze csak olyan helyen, ahol a „hadjárat sorsát” nem zavarták.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!