Különleges csata volt Esztergomnál

A Magyar Nemzet 1938. szeptember 27-én megjelent számából válogattunk.

Augusztus 25-ével új sorozatot indított az MNO. 1938-ban ezen a napon jelent meg a Magyar Nemzet első száma, ebből az alkalomból pedig múltidézésbe fogtunk. Keressék mindennap a 77, illetve 50 évvel ezelőtt megjelent cikkeket az MNO-n! Válogatásunkban riportok, publicisztikák, interjúk, hírek sorakoznak majd az adott napi számból, bepillantást engedve nemcsak a korba, de az azt bemutató Magyar Nemzet szellemiségébe is.

A sárgák győztek az esztergom-dorogi cserkészcsatában

Szombaton délben víg, pattogó nótaszó, trombita zengése verte fel a pesti utcát. Megpúpozott hátizsákkal, széles kalapjukon lengő árvalányhajjal, át a hidakon, végig a körúton cserkészcsapatok vonultak végig a Nyugati pályaudvarnak. Itt várt rájuk – voltak úgy háromezren – a különvonat, hogy elvigye őket Dorogra, Esztergomba. Mert itt zajlott le vasárnap a nagy „cserkészháború”, a az őszi hadijáték, a maga felejthetetlen Winnetou-szerű romantikájával, amelyben azonban a napsütéses őszi vasárnapon mintha ott szállongott volna az események füstszaga....

– Miért is rossz a budapesti közlekedés?

– Istállóba kényszerült hat gyermekével a szívbeteg anya

– Így hiúsult meg a Fradi kupagyőzelme

– Zöldségest kértek, talponállót kaptak

– Emberölő szekta garázdálkodott az Alföldön

– Alberték esélyt sem adtak Ausztriának

– A téeszelnök kijárási tilalmat hirdetett

– Összevonták a két falut, hogy végrehajthassák a nagy tervet

– „A régi világ? A muzsikálható, gavalléros magyar világ? Az ma már úgysincs”

– „Szocialista haladás”: rá sem lehetett ismerni a palóc falura

Az ősz kitett magáért, csodálatos színek terültek a békés völgyekre, hegyoldalakra s messziről a „magyar Sion” óriáskupolája, mint unokái pajkos játékában gyönyörködő nagyapa nézett le az őszi pára fátylába húzódott vidékre... Három különvonat is ontotta a csapatokat, a kékek Esztergom-Kenyérmező sok mindent látott katonai táborába vonultak be pattogó marssal, a sárgák Dorog községbe érkeztek be. Ők jártak rosszabbul, a kenyérmezeiek jó kincstári szalmazsákokra térhettek nyugovóra, de bizony a sárgáknak csak a dorogi iskola padlóján került fekvőhely.De a fiatal gyermekek hősiesen viselték a megpróbáltatást, noha egyikük sem tanulta még, mint hetyke regruta, a szolgálati szabályzat aranyigazságát, hogy a efféle viszontagságokat férfiasan kell viselni, meggondolván, hogy „ilyenek a harcos életben gyakran elkerülhetetlenek”...

A „hún-gót csata” különben mg szombaton megkezdődött s tartott éppen éjfélig. Vállalkozásokban gazdag járőr- és felderítőtevékenységgel, akár a rendes háborúban. Voltak itt is kimagasló teljesítmények, akár az igazi hadjáratokban. A sárgák egyik kéme például ravasz hadi praktikával egyenesen a kékek főhadiszállásának ablaka alá lopózva körülbelül 3 órán keresztül meglapult, s kihallgatta a kékek egész haditervét. Ugyanekkor a terület felett a sportrepülők gépei, papírgombóc.bombákat hajigáltak.

Vasárnap misét hallgattak a fiúk, aztán megindult a harc. Mindkét fél támadással kezdte, híven az ősi magyar virtushoz. A kékek számban erősebbek voltak, jól mozogtak a terepen s kitűnő volt a központi irányítás. Ám a sárgák viszont tevékenyebbek voltak, hatalmas támadó lendülettel a lefúvásig hatalmukba kerítették a Kenyérmező és Dorog közötti terep kétharmadát, s ezzel elnyerték a győzelmi koronát... Búgott a tábori telefon, döntnökök száguldoztak. A völgyeket, dombokat felverte a rikoltó „huj-huj-hajrá”, repültek a „bombák” s lógó orral bandukoltak el a „halottak”, akiknek a számát bekiabálták.

A játékvezetőség a „Huszonnégy garádics”-hegyről figyelte a harcot. Czoch József vezetőtiszt irányítása mellett. A vezérkari főnök viszont Horváth Nándor cserkésztiszt volt. A kékek parancsnoka dr. Tóth Ferenc, a sárgáké Nemere János. A kitűnő időjárási viszonyok között lefolyt „csatát” végignézte a „vezérdomb”-ról Kistoronyi Denk Gusztáv lovassági tábornok, honvéd főparancsnok-helyettes, vitéz Farkas Ferenc vkszt. ezredes, Papp Antal államtitkár s Prém Lóránt, az OTT társelnöke is. Természetesen  a „tábori csendőrséggel” szigorúan körülzárt terepen ott volt a sajtó is s nagyon sokan a „harcokért” izguló szülők közül is. Persze csak olyan helyen, ahol a „hadjárat sorsát” nem zavarták.

A lefúvás után vonatra szálltak a csapatok, a Nyugatinál díszoszlopba fejlődtek s a Hősök terére vonultak csengő zenével. Itt volt este hétkor az eredménykihirdetés, majd az emlék megkoszorúzása után haza vonultak a csapatok, biztosan azzal az érzéssel, hogy ha „igazi” háborúra kerül majd sor, akkor is megmutatják: ki a magyar!

(1938. szeptember 27., 12. oldal)

1965-ben ezen a napon nem jelent meg a Magyar Nemzet.

Válogatta: Bittner Levente
Észrevétele, javaslata van? Ossza meg velünk, írjon a [email protected] címre!