Miért is rossz a budapesti közlekedés?

Interjú Bilicsi Tivadarral a Lambert Walkról; Zay László cikke a budapesti buszközlekedésről.

Nem egészen negyven percig tartott. Csodálkozva néztem az órámat, amikor elcsigázottan kiléptem a buszból a friss hegyi levegőre és azon töprengtem, ha ilyen jól sikerült ez az út, miért éreztem én mégis rossznak? Miért is rossz a budapesti közlekedés, ha jó?

Vannak, persze, nem tagadom, valódi problémák a közlekedésünkben, egyik-másik megoldása nem kis nehézségekbe ütközik. Akad bőven olyasmi is, ami apróság, szinte semmiség, magán a közlekedésen nem is változtat semmit, csak az változik meg általa, hogy milyennek érezzük a közlekedést. Az idő, például, nem mindig érződik annyinak, amennyit az óra mutat; gyakran van így a közlekedésben is, hogy nem is tartott soká az út, mégis, a kellemetlensége miatt, végtelen hosszúnak érezzük.

Mert – például – oktalanul kellett várakoznunk. A fő vonalakon már aligha lehet sűríteni a forgalmat, de lehetne egyenletesebbé tenni. A kettős megállóhelyek jó része a csuklós vonalakon kiment a divatból; de mivel a közlekedési lámpák miatt olykor mégiscsak két kocsi szegődik egymás nyomába, szakaszossá, rendszertelenné válik a forgalom. S az ilyesmi tetéződik: amikor egy autóbusz már-már utoléri az előzőt, megkevesbedik a fölszállók száma, az utána jövő kocsi meg lemarad, mert akkorra sokan összegyűlnek az állomáson, emiatt késik ez a kocsi, hátramarad az utána jövő elé, s ez így megy végtelen láncolatban.

Meg az átszállás. Sorba állunk. Jön egy kocsi, nem a miénk, a fölszállók rajtunk nyüzsögnek át, félreállunk, fölbomlik a sor. Jön egy autóbusz, kicsit előre áll, a sor eleje megugrik, mire odaérnénk, megtelt a kocsi, indul. Jön a következő, ez most hátrább áll meg, kezdődik az „utolsó pár előre fuss” című közlekedési társasjáték.

Végre fönn vagyunk az autóbuszon. Hőség, rossz levegő. Ugyan miért nem lehet egyszer már megnyugtatóan megoldani a szellőztetést? A szakembereknek talán hosszabb tanulmányutat kellene tenniük a forró égövi országokban, hogyan szellőztetik ott a közlekedési eszközöket? Miért nem lehet a kocsi egész légterét frissíteni, netán pormentes szellőzőt tenni az utastér oldalfalára is...?

És a motorzaj! Egy valamire való pesti autóbusz olyan zajjal közlekedik, hogy a turbógenerátoros repülőgép kismiska hozzá képest! Az ismerősök némán ülnek egymás mellett, a szerelmesek ordítva suttognak. Csúcsforgalmi időben viszonylag szűk és nagy forgalmú utcákon – például a Kossuth Lajos utcában – a járdákon sem érteni egymás szavát. Lehet, ez konstrukciós probléma, a tervezőknek még sokat kell fáradozniuk, amíg halk szavú, jól szigetelt motort tudnak létrehozni. De hogyan lehetséges, hogy nem mindegyik motor bömböl ennyire? Talán csak nem az adagoló beállításán, a sebességváltó kezelésén s néhány más apróságon múlik?

Meg a kipufogón. Nézzünk meg egy forgalmas pesti utcát: az autóbuszok és teherautók, mint kezdő gőzmozdonyok, füstölögnek. Megkérdeztem egy hozzáértőt, mitől van ez. Azt mondják, a konstrukción is javítani kellene, aztán másképp beállítani az adagolót, de legfőképpen gondosabban finomítani az üzemanyagot. Ugyan, csodálkoztam, s miért nem teszik? Vállat vont: talán azért, mert azonos mennyiségű alapanyagból így több üzemanyagra telik. De, vetettem ellen, ez a látszólagos haszon elvész a tényleges üzemanyagfogyasztásban. Persze, szólt a válasz, s nemcsak ott, hanem például a motorok lomhaságában is, de ezek a dolgok már másnak a számláján jelentkeznek. Éppen úgy, mint a kormos-füstös közlekedés miatt gyorsan feketedő házfalak, a város rossz levegője, a nyitott ablakon a lakásokba beáradó piszok mind-mind másnak a gondja, nem az olajfinomítóké, nem az adagolót beállító szervizé.

Ezek az apróságok természetesen a közlekedés alapproblémái szempontjából semmit sem tesznek. Se kevesebb, se több nem lesz ettől a jármű a pesti utcán: A tényleges menetidő sem változik, legalábbis nem lényegesen. Csak ez utas szubjektív érzése, ha szabad így mondani: pszichológiai reagálása változik meg. Kellemesebben érzi magát, rövidebbnek tűnik az út. S azért ez sem mindegy.

Lehetne még egyebet is fölsorakoztatni, olyasmit, ami már. nem ennyire jelentéktelennek tűnő probléma. Itt van például a menetsűrűség kérdése a nem főútvonalakon. A nemrég felavatott Jubileumi Parkban jártam. Kérdem, elegendő itt az autóbuszforgalom? Ó, igen, mondták, húsz percenként közlekedik a huszonhetes. Amerre mentünk, a megállóknál mindenütt nyolcán–tízen várakoztak már.

Moszkvában kitűnően beváltak az úgynevezett céltaxik. Nyolc–tízszemélyes mikrobuszok ezek, ha nagyjából ennyi utas összeverődik, ide-oda közlekednek meghatározott útvonalon, például a Lenin-hegyről a belvárosba, vagy a Puskin térről a Moszkva áruházhoz. Gyors, fürge kocsik, valamivel drágábbak, mint az autóbusz, de sokkal olcsóbbak, mint amennyibe a taxi kerülne.

Ilyen céltaxi elkelne Budapesten is jó néhány. Csúcsforgalmi időben a legforgalmasabb központi vonalakon közlekedne; akinek sietős a dolga, megérné a kis költségtöbblet, hogy az autóbusznál jóval hamarább célhoz érjen. A csúcsforgalmi időn kívül pedig ezeket a kisbuszokat arra lehetne fölhasználni, hogy a mellékvonalak forgalma megjavuljon. A hegyi és lakótelepi vonalaknál ilyenkor az a fő baj, hogy igen ritkán közlekednek a járatok. Érthető, hogy a nagy kocsi viszonylag ritkán telik meg. De a nyolc–tízszemélyes fürge kisbusz sűrűbben is járhatna, és ugyanazt a távolságot hamarább is megtenné. Két legyet egy csapásra. Sőt, még egy harmadik is beszámítható: mert ha ilyen céltaxik közlekednének a Nagykörúton, a Keleti és a Móricz Zsigmond körtér, a Városliget és a Moszkva tér között, s más hasonló forgalmas útvonalakon a csúcsforgalmi időben, a taxiállomásokon topogva kocsira hiába váró emberek bosszankodása is megkevesbedne.

Végtére ezek javítanák is valamelyest a közlekedést, nemcsak az utasok érzése szerint, hanem valójában is. Ne mondjuk rá egyikre sem, hogy kis ügy ez, nem tesz semmit.

S reméljük, az autóbuszvállalatról sem kell azt mondanunk; nem tesz semmit...

Zay László (1965. szeptember 17., 1. oldal)

Válogatta: Bittner Levente
Észrevétele, javaslata van? Ossza meg velünk, írjon a [email protected] címre!