Egy pesti férfi, akinek nincs magánélete

Ruffy Péter interjúja egy rendőrtiszt egy napjáról a Magyar Nemzet 1965. október 24-én megjelent számából.

Augusztus 25-ével új sorozatot indított az MNO. 1938-ban ezen a napon jelent meg a Magyar Nemzet első száma, ebből az alkalomból pedig múltidézésbe fogtunk. Keressék mindennap a 77, illetve 50 évvel ezelőtt megjelent cikkeket az MNO-n! Válogatásunkban riportok, publicisztikák, interjúk, hírek sorakoznak majd az adott napi számból, bepillantást engedve nemcsak a korba, de az azt bemutató Magyar Nemzet szellemiségébe is.

Egy napom

RENDŐRTISZT

Pesten él egy negyvenhárom éves férfi, akinek nincs magánélete. Mindig tud ják, hol van. Nem rejtőzhet el. Bejelenti, ha a féleségével vacsorázni megy. Közli azt is, hogy mozijegyet vett. Gyakran ébresztik föl éj jel. Néha akkor kel, mikor más lefekszik. Ha a barátaival van találkozója, nem a feleségétől kér kimenőt, hanem az ügyeletnek jelenti, hogy hol lesz. Az ügyeletnek mindent tudni kell. Ezt a férfit a nap pal s az éjszaka bármelyik órájában telefonon azonnal meg kell találni.

Míg nála időztem, tizen négyszer csengett a telefonja. Tizennégy ügyben intézkedett A leggyakoribb két szó, amelyet odahaza hall, „Men ni kell?” – kérdezi minden telefonhívás után a felesé ge. Ha menni kell, ezt a két szót mondja: „Siess haza”. De soha nem siethet haza. Min denhova siet, de haza nem siethet.

– Mennyit alszik?
– Öt-hat órát általában.
– Használ altatót?
– Nem.
– Kimerült?
– Soha.
– Mikor étkezik?
– Ha megéhezem.
– Ha éjfél után riasztják fel, tud aludni azután?
– Azonnal. Ha lefekvés előtt kávét iszom, akkor is el alszom.
– Mit olvas?
– Bűnügyi történeteket. Legutóbb Berkesitől olvastam.
– Milyen szenvedélye van?

Az Újpesti Dózsa zászlajá ra néz.

– Meg ez – s szippant
– Mennyit szív?
– Ha sima nap van, két do bozzal. Ha hajnalban a hely színen vagyok, hárommal. Ha átvirrasztom az éjszakát, néggyel. Ha egyfolytában hu szonnégy óráig fent vagyok, hattal.

A nyomozó-őrnagy mélybarna arcú, fesztelen em ber. Könnyű tergál ruhát vi sel, fehér nylon inget, hegyes orrú cipőt; a budapesti rend őr-főkapitányságon a rablási bűncselekmények nyomozócsoportját vezeti. Életemben először történik, hogy én adok fel kérdéseket egy rendőrtisztnek.

– Hol kezdte?
– A Gazdasági Rendőrsé gen 1943 júliusában. Már húsz éve a pesti éjszakában élek.

– Éjjel történnek a rablá sok?
– Mindig este tíz és éjjel kettő között. Nappal világos van, könnyű személyleírást adni, a tettes felismerhető, gyorsabban elfogható. Ma a megtévedt, bűnös ember is okosabb, mint régen. A bűnös ember is végzett „szemináriu mot”, sokoldalúbb és művel tebb. Nehezebb nyomozni, mint régen.
– Mivel kezdődött a teg napi napja?
– Éjjel egykor felcsönget tek a lakásomon. „Menni kell?” – kérdezte a felesé gem. „Telefonon intézem el” – feleltem. Rablás történt a Nagyenyed utcában. Ismeret len tettes leütötte a Ferihegyi repülőtér egyik alkalmazottját, elrabolta az értékeit és el tűnt. Utasítást adtam, hogy szálljanak ki a helyszínelők, készítsenek fényképfelvétele ket, vigyenek magukkal rend őrkutyát és kezdjék meg a nyomozást. Az utasítás után elaludtam.
– Egy óra múlva visszaje lentett a nyomozó. Talált egy tanút, aki elmondta, hogy az áldozat a bűncselekmény előtt ismeretlen férfival ivott együtt a Zengő-étteremben. Onnan együtt, ittasan és civakodva távoztak. Ezért a rendőr az étterem előtt igazoltatta őket. A nyomozó beszélt a rendőr rel, aki közölte, hogy az is meretlen építőipari segédmun kás. Utasítást adtam a fel kutatására. Azután elaludtam.
– Hatkor harmadszor csen gettek. A tettest elfogták, de nem emlékszik semmire, nem tudja, mit csinált. Az értéke ket megtalálták nála.

Háromnegyed hétkor felkelt, bement a főkapitányságra s út közben összetalálkozott egy Róbert nevű nagy gaz emberrel.

– Mi van magával, Róbert? Nem láttam évek óta.
– Dolgozom, Zsiga bácsi. Minek nekem bűnt elkövetni? Textil-rakodómunkás vagyok, havi 1900 forintot keresek, ha vonta tízszer vidéken rakodok, ez külön 500 forintot jelent, a feleségem kátéeszben dolgo zik, havi 2000 forintot keres.

A feleségét is ismeri; vala mikor prostituált volt. Róber tet még a régi Ilkovits bü fében ismerte meg.

– Délben a Csimbi járt ná lam.
– Csimbi kicsoda?
– Rablásért volt elítélve. Kijött, első útja hozzám veze tett. „Zsiga bácsi, mondta, maga anyám helyett apám volt”, mert mindig tréfálko zik, „segítsen rajtam kérem”. Elhelyeztem segédmunkásnak.

A bűnös és a bűnüldözés valahol érintkezik. A bűnös néha sajátos módon ragaszko dik ahhoz, aki üldözte őt. A bűnözők az őrnagyot szeretik. Benne reménykednek a sza badulás után. Az őrnagy né hány nappal ezelőtt, egy éjjel az egyik italboltban régi is merőssel találkozott. A „régi ismerős” hozzá lépett s azt mondta: „Frankó vagyok, Zsi ga bácsi. Dolgozom.”

– Megjavulnak az embe reik?
– A büntetettek negyven százaléka esik vissza.
– A bűncselekmények tet teseinek hány százalékát fog ta el?
– Hetven százalékát. To vábbi tizenöt százalékot felte hetően elfogunk, csupán ti zenöt százaléknál bizonytalan a nyomozás, mert megfoghatatlanok az adatok.
– S az a férfi, aki bűnül dözéssel foglalkozik, a bűnöst megveti?
– Csak a bűnét. A bűnössel is mint emberrel foglalkozunk. Nem a bűnöst üldözzük, csak a bűnt.

Háromkor valami keveset evett. „Akkor eszem, ha megéhezek”. Ebéd után kedvenc csapatá nak a mérkőzésére ment. Be jelentette, hogy meccsre megy. A második félidő tizenötödik percében jártak, csapata már 2:0-ra vezetett, mikor a me gafonba bemondták a nevét és azt, hogy jelentkezzék.

– Rablás történt az egyik eszpresszó vécéjében. Az éj szaka három személy a vécé ben leütött egy férfit és kirabolták. Szolgálati kocsival a helyszínre mentem. Gyakran a moziból hívnak ki. Ha étterembe megyek a feleségem mel, ritkán eszem végig a va csorát.

Mindig a bejárattal szem ben ül. Minden belépőt szem mel tart. Általában minden embert megfigyel.

A helyszínelés után haza ment Alig aludt el, csengett a telefon.

– Menni kell? – kérdezte a felesége.
– Igen.
– Siess haza – tette hozzá.
– Jó – felelte.

Nem siethet. Mindig siet, de haza soha nem siethet

– Van még alvilág Buda pesten?
– A bankrablás, fegyveres rablás már a múlté. Olyasmi, ami nagy nyugati országok ban hetenként, néha naponta fordul elő, nálunk már is meretlen. Bűnözők még vannak, alvilág már nincs. Nagy rablásnak számított az a bűncselekmény, amelynek so rán egy taxisofőrt hátulról le szúrtak, hogy elrabolják a pénzét. Nemcsak azokkal van bajunk, akik bűncselekménye ket követnek el.
– Hanem?
– Azokkal, akik kitalálják a bűncselekményt. Mesékkel bajlódunk, koholt rablásokkal, alaptalan bejelentésekkel. Volt olyan eset is, hogy másfél hó napig nyomoztunk. A közeli napokban történt, hogy egy férfi bejelentette: egy taxiso főr fegyverrel megtámadta őt és tőle, az utastól, kétezer fo rintot elrabolt. Öt nap után derült ki, hogy az egész rablómesét azért találta, ki, mert nem tudott elszámolni a fele ségének az idejével és az el költött pénzével.

A tizenötödik telefon. Me gyek.

– Jó így élni? – kérdezem végül.
– Izgalmas; szeretem. So ha nem hittem volna, hogy így fogom ismerni ezt a vá rost, ezt az éjszakát, ezt az egész nagy Budapestet. Gye rekkoromban faltam a detektívtörténeteket, de nem hittem volna, hogy rendőrnyomozó őrnagy leszek.
– Mi volt régen?
– Munkás. Bádogos Újpes ten.

Ruffy Péter (1965. október 24., 9. oldal)

1938-ben ezen a napon nem jelent meg a Magyar Nemzet.

Válogatta: Bittner Levente
Észrevétele, javaslata van? Ossza meg velünk, írjon a [email protected] címre!