Cipőraktárnak használták a Budavári Palota épületeit

77 éves a Magyar Nemzet – rovatunkban legendás idők lapszámaiból idézünk.

„A magyar társadalomhoz” – Pethő Sándor vezércikkével kezdődött a Magyar Nemzet azóta íródó története. A két évvel később éppen augusztus 25-én elhunyt alapító-főszerkesztő és munkatársai rövid idő alatt legendássá tették a nemzeti, polgári eszméket hirdető, az ország függetlensége mellett kiálló és a szélsőségek ellen harcoló lapot. A következő időszakban a 77 évvel ezelőtti első évfolyam aktuális számaiból szemezgetünk, mindennap újraközölve egy-egy cikket.

Ezzel párhuzamosan az 1965-ös írásokból is válogatunk. Az ötvenedik évforduló mellett a hatvanas évek Magyar Nemzetének széles körű elismertsége – „második fénykor”, „újjászületés” – is indokolta választásunkat. „A lap olyan spirituális légkörrel rendelkezett, amelynek máshol nyomát sem leljük. Ezt az atmoszférát politikai függetlenséggé színezni illúzió. Az adott kereteken belül viszont páratlan volt az a szellemi misszió, amelyet a lap az említett korszakban betöltött” – nyilatkozta a nemrég elhunyt Kristóf Attila még 2004-ben.

Legendás idők, legendás újságírók – keressék mindennap a 77, illetve 50 évvel ezelőtt megjelent cikkeket az MNO-n! Válogatásunkban riportok, publicisztikák, interjúk, hírek sorakoznak majd az adott napi számból, bepillantást engedve nemcsak a korba, de az azt bemutató Magyar Nemzet szellemiségébe is.

(A cikkeket az eredeti kiemelésekkel, de a mai helyesírás szerint közöljük, illetve amennyiben arra lehetőség van, videóval és fotóval is színesítjük.)

Javul az adómorál?

Bankkörökben elterjedt hírek szerint a milliárdos program legnagyobb tétele, a 600 millióra előirányzott vagyonváltság kellemes meglepetést hoz a kincstárnak. Mindenekelőtt 25 százalékkal több azoknak a száma, akik a vagyonváltsággal kapcsolatban vallomást nyújtottak be, mint ahogy a kormány remélte. Ez azt jelenti, hogy ennyivel több ember rendelkezik Magyarországon 50 000 pengőnél nagyobb vagyonnal. Ehhez járul, hogy a beadott vallomások 70 százaléka úgynevezett amnesztiás bejelentést tartalmaz. Más szóval az adózók kétharmad része szükségesnek vagy célszerűnek tartotta, hogy olyan vagyontárgyakat is bejelentsen, amelyek eddigi vagyonbevallásaikban nem szerepeltek. Hozzáértők becslése szerint ezek a most újonnan felbukkanó vagyontárgyak nagyrészt megtakarított készpénzből, ékszerekből és olyan értéktárgyakból, képekből stb. állnak, amelyeknek bejelentése eddig nem volt szokásban. Nyilván részvények is szerepelnek ebben az amnesztiás tömegben.

Ezzel kapcsolatban az a legfőbb tanulság, hogy az ilyen adójellegű amnesztiáknak mindig jótékony hatásuk van, elsősorban a kincstár szempontjából. Arról sem szabad azonban megfeledkezni, hogy amikor ilyen módon megszüntetik vagy csökkentik a „bevett” társadalmi hazugságokat, bizonyos lelki nyomás alól is felszabadítják az embereket, akik sohasem hazudnak szívesen. Nyilvánvaló, hogy a vagyonváltságtörvény sokakból csak azért tudta kikényszeríteni a becsületesebb vallomást, mert – nagyon helyesen – rendkívül szigorú megtorlást helyezett kilátásba. Kétségtelen azonban, hogy ezen a réven az adómorál is javul.

(1938. augusztus 25., 6. oldal)

Ha meggyorsítják az ütemet, egy év múlva megnyithatják a közönség előtt a Budavári Palota E épületét

A napfényben fürdő Halászbástyán, a Mátyás-templom körül, a Vár sétányain és ut­cáin rengeteg hazai és külföldi látogató fordult meg augusztus 20-án. Sétáltak, fényképeztek, csodálták a helyreállított mű­emlékeket, gyönyörködtek a feledhetetlen panorámában. És akadtak – nem is kevesen –, akik bosszankodtak. A Dísz tér két oldalán, a volt honvé­delmi minisztérium csonka épületénél ugyanis, a Színház utca felől magas kerítés, a Szent György utca torkolatá­ban pedig tiltó sorompó és egy őr fogadta és állta útját az ér­deklődőknek, akik szerették volna a pesti oldalról sokat megcsodált Budavári Palotát is megtekinteni. Nem lehetett beljebb haladni. így volt ez egy évvel ezelőtt is. Vissza kellett fordulni

Sokak emlékezetében fel­bukkant a visszaforduláskor Majoros bácsinak, a szilvesz­teri tévé-műsorban elhangzott és azóta is közszájon forgó epés megállapítása a Budavári Palota lassú újjáépítéséről, a mozgólépcsőről.

Az a megállapítás: lassú munkához sok idő kell – sajnos a várbeli építkezésekre is vonatkozik. Vontatottan halad a munka különböző nehézségek folytán. Ezek egy részét át lehetne hidalni, az építés ütemét némileg gyorsítani, nem is kellene hozzá különösebb erőfeszítés és az egybehangolt munka eredményeként a Budavári Palota már helyreállított részeit meg lehetne nyitni a közönségnek.

Kétórás tanulságos sétát tettem a vári építkezésen. Beszélgettem az ÉM Beruházási Vállalat szakembereivel. Megismerkedtem a gondokkal, jártam az E épületszárnyban, ahová az elkészülés után a Budapesti Történeti Múzeum költözik. Láttam a déli részen néhány, már befejezett építkezést, így a lovagtermet, a tágas történelmi udvarokat, megmutatták azt a termet, ahol Hunyadi Mátyás raboskodott, mielőtt Prágába hurcoltatta volna a király. Minden szép, minden nagyon tetszett. Láttam lehangoló dolgot is.

Például nem tetszett, hogy egy évhez képest nincsen előrehaladás a Színház utcai Karmelita-kolostor ügyében. A kereskedelem raktárnak használja a romos műemlék-épületet, noha az egyik sarokrészt le kellett robbantani, mert a hatóságok életveszélyesnek nyilvánították. A csonka sarok az első emeletig most tégla- és malterhalom. Ez azonban nem akadályozza az embereket, hogy a törmeléken át ne gázoljanak, ötösével hordják a kezükben és a vállukon a dobozokat az ott várakozó tehergépkocsira. így megy ez évek óta. Az egyik gépkocsi hozza a retikült, cipőt tartalmazó dobozokat, a másik gépkocsi kisvártatva odaáll és a bevitt árut most kifelé hordják. Hallottam olyan megjegyzést:

– Egyszerűbb lenne, ha a dobozokat itt le sem raknák, hanem egyenesen az üzletbe vinnék. Egy újabb szállítást és egy le-felrakodást megtakarítanának. A gépkocsit hasznosabb fuvarba küldhetnék.

Nem tudom, így van-e. Tudomásom van arról, hogy a belkereskedelem raktározási gondjai alig enyhültek, de talán valamit lehetne tenni, hogy a műemlék-épület átkerüljön az építők kezébe. A beruházók arról is tájékoztattak, hogy a Gazdasági Bizottság számára előterjesztés készült. Javasol­ják, hogy az ideiglenes jellegű raktárakat a kereskedelem szüntesse meg, adja át az épí­tőknek, hogy a romtalanítást és a feltárást elkezdhessék, az épület ne csúfítsa a város­képet.

Útépítési probléma is foglal­koztatja a beruházókat. A Dunára néző hegyoldalban el­készült, nagyon gondos mun­kával az úgynevezett Keleti felvezető út. Hátra van még az Öntőház utcánál a folytatása a Clark Ádám térre. 300-400 méteres útszakaszt kellene be­csatlakoztatni a hegyoldaltól a térig. A hattyúnyakú becsatla­kozás kalkulációját megmutat­ták, 5 millió kétszázezer forint összeget terveztek a kivitele­zésre. Nem látnak a hozzá­értők semmiféle műszaki ne­hézséget az útépítésnél, ennek ellenére a Fővárosi Tanács nem építteti az utat.

Pedig az elkészült Keleti felvezető út páratlanul szép kilá­tást tartogat külföldi, hazai vendégnek egyaránt. Érdemes lenne tehát a kis útszakaszt mielőbb megépíttetni, az útvo­nalat megnyitni.

A Budavári Palota helyreál­lítása, az építés és újjáépítés egymilliárd-kétszázmillió forintba kerül. Ebből az elmúlt években 350 milliót felhasználtak. 1964-ben 57 milliót, az idén 48 milliót, amiből maga az építési munka 40 millió, jövőre 50 millió forint áll rendelkezésre. Eddig tehát nagyjából a teljes beruházási összeg egyharmadát költötték el.

Amikor az összegről beszélgettünk, Igazat kellett adnom fiatal mérnök kísérőmnek, aki kifakadt:

– Elköltöttünk egy csomó pénzt, jó lenne már valamit mutatni a közönségnek, hogy a milliókat nem pocsékoltuk el, hanem hasznosan felhasználtuk...

Türelmetlenek a Várat látogató turisták és a beruházók. A beruházást irányító szakem­berek szeretnék megmutatni a már elkészült részeket, szeretnék gyorsítani az építési üte­met. Most például a szakipari munkák elhúzódása miatt panaszkodnak.

Sok feladat megoldásában 70–80 százalékos előrehala­dást értek el a Budavári Pa­lota építői. Viszont nagyon saj­nálatos, hogy a legkorábban átadandó E épületben csak 40 százalékos az elkészü­lés. A Budapesti Történeti Múzeum már 1966-ban sze­retné elkezdeni a beköltözést és 1967-ben foglalná el végleg az épületet. Az épület átadási ideje 1966. december 31. Vi­szont a beruházók olyan ütem­tervet készítettek, amely lehe­tővé teszi az 1966 augusztusi átadást. Ha ez megvalósul, ak­kor 1966. augusztus 20-án már megnyitható az épület a közön­ség számára.

Jártam a helyreállítás alatt álló épület földszintjén, ahol a legnagyobb gondról: a köz­ponti fűtéssel kapcsolatos ne­hézségekről tájékoztattak. A fűtőtestek már a helyükön vannak, hosszú idő óta tétlenül rozsdásodnak. A csöveket is elhelyezték a kivésett falak­ban. A fűtést – amíg a táv­fűtés megvalósul – ideiglene­sen kazánok révén oldanák meg. A kazánok utána sem vesznének kárba: a téli mun­kához szükséges meleget ad­nák. A fűtőberendezések nyo­máspróbáját már az elmúlt ősszel el kellett volna végezni, nem történt meg. A többi szak­ipari munka emiatt húzódik, késik a vakolás, a burkolás, a lakatosmunka. Minden anyag megérkezett: márvány lap, csempe, parketta. A szakiparosok dolgozhatnának, de nem tudnak.

A beruházók terve: az E épület átadása jövő év augusz­tus 19-én reális célkitűzés. A fűtéspróba kulcskérdés a mun­ka előrehaladásában. Ha ez megtörténik, már nincsen aka­dálya annak, hogy egy esz­tendő múlva a közönség már láthassa a Budavári Palota déli helyreállított szárnyrészét, kellemes sétát tegyen az Ifjú­sági Parkból is megközelíthető Déli kertben, láthassa közelről a reneszánsz tornyot, a Buzo­gány-tornyot.

Az idén augusztus 20-ra, al­kotmányunk ünnepére elké­szült a Gellérthegyen a Jubi­leumi Park. Jó javaslat, hogy 1966. augusztus 20-ra megnyíljon a Romkert – amelyet Ormos Imre professzor ter­vez – megnyissák a Déli-ker­tet. A Szarvas tér felől el­készült a Várba vezető lépcső, az „E” épület lépcsőjének épí­tése ezen a héten indul.

Ha az összehangolt terveket megvalósítják: nem lesz aka­dálya az épület megnyitá­sának egy év múlva.

Az idegenforgalom érdeke is ezt kívánja. A Mátyás-temp­lom, a Halászbástya után az E épület és környéke párat­lan élményt nyújt a turisták­nak.

Vig István (1965. augusztus 25., 3. oldal)

Válogatta: Bittner Levente
Észrevétele, javaslata van? Ossza meg velünk, írjon a [email protected] címre!