Hiába volt 10 000 szurkoló, alig volt jegybevétel

A futballklubokat sújtó adókról és a gyenge minőségű kenyerekről – Magyar Nemzet 1938, 1965.

Augusztus 25-ével új sorozatot indított az MNO. 1938-ban ezen a napon jelent meg a Magyar Nemzet első száma, ebből az alkalomból pedig múltidézésbe fogtunk. Keressék mindennap a 77, illetve 50 évvel ezelőtt megjelent cikkeket az MNO-n! Válogatásunkban riportok, publicisztikák, interjúk, hírek sorakoznak majd az adott napi számból, bepillantást engedve nemcsak a korba, de az azt bemutató Magyar Nemzet szellemiségébe is.

10 000 és 2398

Ez a két szám abból az alkalomból került egymás mellé, hogy mint annak idején megírtuk, a Ferencváros vezetősége a Horthy Miklós Repülőalap javára ajánlotta fel a múlt héten lejátszott Ferencváros–Újpest bajnoki mérkőzésnek a jövedelmét. A csütörtöki hétköznapi mérkőzésen a rossz idő ellenére közel 10 000 néző jelent meg és a mérkőzést, mint ismeretes, a Ferencváros nyerte meg, mely erkölcsi siker bizonyára minden anyagiaknál bővebben kárpótolta az egyesületet. Másnapra azután elkészültek a mérkőzés számadásával és közhírré tették, hogy a Ferencváros–Újpest mérkőzés anyagi eredményeként 2398 pengő 90 fillér jut a Horthy Miklós Repülőalapra, mint a mérkőzés tiszta jövedelme.

Bizonyára a 2398 pengő is szép pénz, szinte groteszkül hat, amikor 10 000 néző után mindössze 2398 pengő tiszta bevétellel tudhattak csak elszámolni. Ha fel is tesszük, hogy a nézők között legalább 2000 szabadjegyes volt és a maradék 8000 fizető néző mindegyike csak egy pengőt fizetett volna belépődíjként, még akkor is kirívóan hat, hogy 8000 pengőből mindössze csak 2398 pengő maradhatott meg tiszta bevételként. Már pedig ez valóban így van! Azoknak, akik azt hiszik, hogy a professzionalista futball jól jövedelmező alany és vezető nagy egyesületei vagyonokat keresnek rajta, tudniok kell, hogy a bevételek óriási részét teljesen indokolatlanul emésztik fel a minden rendű és rangú adók, különféle díjak és illetékek, ráadásul pedig a testnevelési adó is.

Amikor ebből az alkalomból ismételten felhívjuk az illetékes hatóságok figyelmét erre a visszás állapotra, egyúttal kifejezést adunk annak a szerény véleményünknek, hogy éppen a magyar nemzeti szempontból oly fontos és nemes cél érdekében ezúttal elengedhették volna a mindenféle adókat, illetékeket, díjakat és testnevelési járulékokat.

(1938. október 12., 12. oldal)

Kevesebb kenyeret, több zsemlét eszünk

Megkezdődött az V. országos sütőipari konferencia

Dergács Ferenc, élelmezésügyi miniszterhelyettes hétfőn megnyitotta az ÉDOSZ-székházban az V. országos sütő­ipari tanácskozást.

Vokány Béla, a miniszté­rium sütőipari főosztályának vezetője vitaindító előadásában beszámolt arról, hogyan teljesítette a sütőipar a máso­dik ötéves tervben reá sza­bott feladatokat. Megállapí­totta az előadó, hogy a leg­fontosabb feladatok megvaló­sultak, de például az új ke­nyérgyárak létesítésére kapott 486 millió forintból 64 millió forintot nem használtak fel. Csaknem ötven kisebb-nagyobb kenyérgyár épült és re­konstruálták a meglevő hat­van nagy sütőüzemet. Ezzel si­került az ipar teljesítőképes­ségét hatszáz tonnával bőví­teni.

A korszerű nagyüzemi sütőipar kialakítása megvalósult a második ötéves tervben, a kenyér- és tésztadagasztást, sütését gépesítették és már a kisebb pékségekben sem kézzel dagasztanak vagy formál­ják a zsemlét és kiflit. A mo­dern kemencéket már sorozat­ban gyártják és szerelik fel, ennek ellenére vagy három­száz üzemben rendkívül rosszak a munkakörülmények és a sütőipari munkásokat erejü­kön felül igénybe veszik. Leg­fontosabb feladat a követke­ző években: megszüntetni az iparban még tapasztalható el­maradottságot, gépesíteni min­den munkafolyamatot, amit csak lehet.

A közönség körében sok a panasz a kenyérre, pedig az iparág igyekszik megfelelni a lakosság e fontos igényének. Az idén 51 nagyvállalat 1070 üzeme 90 000 vagon kenyeret és több mint másfél milliárd péksüteményt süt. Az ötéves terv kezdetétől fogva éven­ként 4,6 százalékkal emelke­dett a sütött kenyér mennyi­sége, amit azzal magyarázha­tunk, hogy jelentékenyen csökkent az önellátók száma. Már alig-alig sütnek háznál kenyeret. Az egy főre jutó ke­nyérfogyasztás csökkent, s mindinkább növekszik a süte­ményfogyasztók száma.

A szakemberek, elsősorban a Sütőipari Kutató Intézet munkatársi gárdája tervtanul­mányt készített arra, hogyan süthetnének a mostaninál ízletesebb kenyeret, hogy a ke­nyér minősége elleni jelenlegi kifogások megszűnjenek.

(1965. október 12., 3. oldal)

Válogatta: Bittner Levente
Észrevétele, javaslata van? Ossza meg velünk, írjon a [email protected] címre!