Így hajtottak végre burkolt áremelést a rendszerváltás előtt

Az esőkabát átengedte a vizet, a dunyha rövidebb lett, a cipő felemás – az ár persze nem csökkent.

A minőség védelmében és a burkolt áremelések leleplezése érdekében már hosszabb ideje bizottság vizsgálja felül az árakat és az árucikkeket. A bizottság jelentése azt bizo­nyítja, hogy nemcsak a szappan, a cukorka vagy a textilfélék területén találkozunk minőségrontással vagy áreme­léssel. Megszaporodtak a mi­nőségi kifogások a tartós fo­gyasztási cikkeknél is. Például a rádiónál és a televíziónál. A gyár ugyanis a jóváhagyottnál sokszor a gyengébb minő­séget hozza forgalomba – ugyanazon az áron. Rosszabb minőségű alkatrészeket épít a készülékekbe és rendszerint kifogásolható a szerelési mun­ka is. Ilyen módon romlott le például az AR 612-es, a Pa­csirta rádió minősége.

Sok panasz hangzott el az utóbbi években az esőkabá­tokra. Szépek voltak, jól sza­bottak, csak egy bajuk volt – átengedték a vizet. Megvizs­gálták az országban gyártott szintetikus alapanyagú esőkabátokat, az Orkánt, a Napsugárt, a Pillét és a Ciklont, amelyeknek alapanyagát a Magyar Selyemipari Vállalat készítette, impregnálását pedig a Hungária Gumigyár, vala­mint a Győri Pamutszövő és a Műbőrgyár végezte. Az áruknak csaknem a fele nem volt kielégítő minőségű. Nem volt megfelelő a kabátok vízhatlansága és gyakori volt az impregnálásból származó tapadás – hangsúlyozza a jegyzőkönyv. A hibákra már a múlt év végén felhívták ugyan a figyelmet, a minőség azonban ennek ellenére nem javult. A KERMI kezdemé­nyezésére ezután, most tavasszal a kereskedelem megta­gadta az áru átvételét.

Persze, ezzel a kérdés ko­ránt sincs megoldva. A szinte­tikus kabátok árát azóta fel­emelték, de azok éppúgy át­engedik. a vizet, mint azelőtt.

A ruházati cikkeknél is gya­koriak a panaszok. Az ellen­őrzés során szerzett általános tapasztalat az, hogy a fehér­nemű-félék méreteikben ki­sebbek lettek, s ezáltal a fo­gyasztók nagyobb méreteket kénytelenek vásárolni. Termé­szetesen drágábban.

Az ágyneműnél tapasztalt észrevétel: gyakori a foltos, a varrás- és szövéshibás áru. Az észlelt kifogásoknak körülbe­lül a 30 százaléka foltosodással, mintegy 40 százaléka a szövési hibákkal, (sokszor ola­jos szálak), 10 százaléka a fel­dolgozása hiányossággal, 20 százaléka a gondatlan kezelésből eredő szennyeződéssel kapcsolatos.

Hogy az ágyneműnél ma­radjunk: a dunyha-angint a ko­rábbi méretnél 12 centiméterrel rövidebbre készítik, de a régi áron árusítják. Pedig hát nem lettünk alacsonyabbak. Ez nem más, mint burkolt árdrágítás.

Komoly hiányosságok ta­pasztalhatók a cipőiparnál is. Itt azt állapították meg, hogy a meo rosszul működik. Mert milyen minőségi ellenőrzésnek lehet nevezni azt a munkát, amely lehetővé teszi, hogy fazonhibás és felemás cipőket árusítsanak, természetesen – első osztályú áron.

Árdrágítást többféle mó­don lehet elkövetni. Egyik módja az a helytelen törek­vés, hogy az új forma kiala­kításával, a technológia mó­dosításával és egyéb, az ipari önköltség csökkentését előse­gítő változtatásnál indokolat­lanul növelni akarják a fo­gyasztói árat. (Példa a Sztár televízió-típusnál.)

Vagy vegyük a Fáklya és a Szikra kombinált szekrények és a két- és háromajtós Tervszekrények esetét. Ezek farost­lemez hátfallal vagy pozdorja bútorlappal készülnek. De a fogyasztói ármegállapítás eny­vezett hátfalra, illetve lécbe­tétes bútorlapra vonatkozik. Vagyis anyagot takarítanak meg – a vevő kárára.

Az anyagmegtakarítás jó módszer az árdrágításra. A Budapesti Konzervgyár is megpróbálta. Egy ételkonzerv készítésénél az áru teljes ér­tékben került forgalomba, de az ellenőrzés megállapította, hogy az előírtnál kevesebb volt benne a hús. Persze, ne­hezen lehet egyetérteni a gyár azon kifogásával, hogy a hús­tartalom hiányából eredő értékdifferenciát a kereskedelem forgalmi adóban lerótta, mert a burkolt árdrágítást a lakos­ság a saját zsebén érzi, s azt nem lehet adózási alapon ki­egyenlíteni.

Az árdrágításból vagy mi­nőségrontásból keletkezett meg nem engedett hasznot a vállalattól egyébként adókiegyenlítés formájában elvon­ják. Ha rájönnek. De nagyon ritkán jönnek rá, hiszen az adóhivatali ellenőrök nem szakmabeliek. Különösen a minőségrontás tényét nehéz megállapítani. Ennek ellenére az év első felében Budapesten a központi adóhivatalba 30 millió forint folyt be különböző vállalatoktól adókiegyen­lítés címén. A legtöbb ártúl­lépés árvetési hibából adódott.

A burkolt árdrágítás veszé­lye főleg abban van, hogy ez legtöbb esetben úgy tűnik fel, mintha felsőbb szervek tudtával jött volna létre. Pe­dig hát nem így van, mert ez mindig a kereskedelem dolgo­zói vagy a termelő gyárak ré­széről történik.

Az édesipari áruknál pél­dául gyakran előfordul, hogy olcsóbb töltelékkel töltik meg az árut, kevesebb a rumos meggyben a rum vagy a meggy, de az ára nem változik. Megtörténik, hogy a csomagolásnál manipulálnak úgy, hogy a doboz árának háromszorosát vagy négyszeresét számolják fel. Vagy súly helyett kevesebbet csomagolnak. Elegendő például, ha a dobozt egy papírszalaggal átragasztják, s már ezt jogcímnek tartják arra, hogy felemeljék az árat. Az élelmiszeriparban fordult elő, hogy első osztályú rizst számítottak fel, de az elkészített hurkába csak törmelék rizst töltöttek. Ilyen s ehhez hasonló lehetőség minden iparágban adódik és sajnos ezt a lehetőséget gyakran ki is használják jogtalan haszonszerzésre, a fogyasztók meg­károsítására. Ez tapasztalható minden más területen is. Gon­datlan például a szállítás, helytelen a rakodás, rossz a raktározás, ezáltal romlik az áru minősége. Az építőipar­ban: hibás ajtók, rosszul zá­ródó ablakok, felpúposodó par­ketták. Ez is árdrágítás végeredményben.

Központi probléma még ma is a hitelesített poharak, pon­tatlansága. A hibát az ipar követi el, de ennek megálla­pításával a kérdés még nem oldódott meg, naponta ezrek károsodnak meg ezáltal.

Hogy ezeknek a visszaélé­seknek elejét vegyük, ahhoz a kiszabott büntetések nem eléggé elrettentő hatásúak. A pénzbüntetés mértéke nem áll ugyanis arányban az elköve­tett minőségrontás mértéké­vel.

Szigorúbb mértéket kell al­kalmazni a lakosság zsebének megvédése érdekében. Ideje lenne, ha az ilyen visszaélé­seket szabálysértés helyett a bűnvádi eljárások hatásköré­be utalják. A másik fontos teendő: továbbnövelni és szi­gorítani az ellenőrzést.

(1965. október 27., 3. oldal)

Válogatta: Bittner Levente
Észrevétele, javaslata van? Ossza meg velünk, írjon a [email protected] címre!