Miért a borvidékekre kellett szervezni a vezetők megbeszéléseit?

Kiadványok a szekrények tetején, kirándulások közpénzen – részletek egy vizsgálati anyagból.

Augusztus 25-ével új sorozatot indított az MNO. 1938-ban ezen a napon jelent meg a Magyar Nemzet első száma, ebből az alkalomból pedig múltidézésbe fogtunk. Keressék mindennap a 77, illetve 50 évvel ezelőtt megjelent cikkeket az MNO-n! Válogatásunkban riportok, publicisztikák, interjúk, hírek sorakoznak majd az adott napi számból, bepillantást engedve nemcsak a korba, de az azt bemutató Magyar Nemzet szellemiségébe is.

Lebontják a főváros rozoga barakktelepeit

A városgazdasági szakbizottság Kovácsházy Vilmos tanácsnok elnöklésével ülést tartott. A Gellért-hegyi kioszk bérletére nem akadt pályázó, ezért az ügyosztály azt javasolja, hogy a főváros hosszabbítsa meg a jelenlegi bérlő szerződését még egy esztendőre. A szakbizottság az előterjesztést elfogadta, azzal a kikötéssel, hogy a kioszk épületét a jövő évben le kell bontani s az eddigi tervek szerint a főváros épít majd egy új kilátót s azzal kapcsolatos éttermet a Gellért-hegy oldalán. Az állatkerti sziklavendéglő bérletét egy évre szintén meghosszabbította a főváros, a sziklavendéglőt a jövő esztendőben azonban lebontják, mert a helyre szükség van, az állatkert bővítése céljából. Egyhangú határozattal a János-hegyi vendégló bérletét a szakbizottság ifj. Balázs Antalnak adta, mégpedig hat évre, évi 6500 pengő bérért.

A főváros régi kislakásos telepei teljesen elavultak. Még a háború alatt építették ezeket a barakkokat. A bizottság elhatározta, hogy 1940-ben 157, 1941-ben 92, 1943-ban 308, 1945-ben 325, összesen 882 elavult kislakást bontat le, a lakásokban élő családokat a főváros újonnan épült kislakásaiba telepítik.

(1938. október 9., 21. oldal)

Kiadványok a szekrények tetején, kirándulások közpénzen

Az asztalra helyezett dosszié, amelyben a vizsgálati anyag van, elég vaskos. Tizen­kilenc megyei tanács mezőgazdasági osztályának néhány gazdasági jellegű tevékenysé­gét ellenőrizték a Pénzügymi­nisztérium revizori főosztályá­nak szakemberei, ahogy ezt eddig is minden évben meg­tették. Az idei vizsgálatok azonban különösen aktuálissá teszik, hogy a takarékosság je­lenleg előtérbe került. Cikkbe pedig azért kívánkoznak a jegyzőkönyvek megállapításai, mert úgy tűnik, néhol mintha nem is hallottak volna az és­szerű irányításra való törek­vésről, a pazarlás elleni foko­zottabb küzdelemről.

Körülüljük a dossziét, amelyből érdekes példákat, történeteket sorolnak. Először a mezőgazdasági szakmunkás-, tanuló- és iparitanuló-képzéssel kapcsolatos megállapítások kerülnek terítékre. Főleg gazdasági oldala, de azon keresz­tül az egész oktatási rendszer még mindig meglevő hiányos­ságai is.

– A mezőgazdasági szak­munkás- és iparitanuló-képzést a megyék többségében irreáli­san tervezték 1964-re és 1965-re is. Általában a felülről ka­pott keretszámokra támasz­kodtak és ahhoz igyekeztek anyagiakat is biztosítani. Így a szakoktatási költségvetés cí­mén a szükségesnél jóval na­gyobb összegeket kötnek le fe­leslegesen. Erre már az elmúlt években is felhívták az osztá­lyok figyelmét, de az irreális tervezés csak folyik tovább – mondja a tanácsi szerveket el­lenőrző osztály egyik vezetője.

Baranya megyében például a mezőgazdasági szakmunkás-képzésre az idén 3 600 000 fo­rintot irányoztak elő, ebből az év végéig mintegy 900 000 fo­rint megmaradása várható, Szabolcs megyében a tervezett létszámnak 63 százaléka része­sült szakmunkás-oktatásban, s a költségvetési előirányzat­ból 6-700 000 forint megma­rad. Borsod megyében 1964-ben az előirányzatnak csak 57 százalékát használták fel.

– A vizsgálatokból kitűnik, hogy több megyei mezőgazdasági osztály a tanfolyamok és iskolák szemléltető eszközeinek a beszerzését sem hangolta össze – jegyzi meg egyik cso­portvezető. A dosszié erre is szolgál pél­dákkal. A győri járási tanács­nál a szekrény tetején bontat­lan postai csomagolásban ta­lálták a színes növényatlaszo­kat, állattenyésztési tablókat.

A jelentésekből kitűnik: a mezőgazdasági osztályok év közben nem fordítanak elég gondot a tanulóképzésre, első­sorban csak a felvételi tervek számszerű teljesítésére törek­szenek. Ez a nagyfokú lemor­zsolódás egyik előidézője. Több faluban év közben az egész tanfolyam megszűnt, máshol pedig az osztályok létszáma 30-50 százalékkal csökkent. Nagy volt a lemorzsolódás a Hévízen szervezett kilenchetes bentlakásos tanfolyamon is. A hallgatóknak egy-egy évfolyam anyagát három hét alatt kel­lett elsajátítani, s ha a vizsgá­laton átmentek, szakmunkás bizonyítványt kaptak. Ezt a ro­hamtempót természetesen so­kan nem bírták.

A minisztérium szakembe­reinek élesebbé válik a kriti­kájuk, amikor a mezőgazdasá­gi osztályok kiadói tevékeny­ségére térünk át. Évek óta igyekeznek gátat emelni a fe­lesleges brosúra- és kiadványgyártás elé. Ez a vizsgálat is azonban legtöbb helyen azt ál­lapította meg: a költséges és felesleges könyvek, tanulmá­nyok, újságok megjelentetése folyik tovább.

A mezőgazdasági osztályok rendelkezésére bocsátott össze­gekkel elsősorban azt a célt kellene szolgálni, hogy népsze­rűsítsék a közös gazdaságok legjobb eredményeit, segítsék a tapasztalatcserék, a szakmai tanácsadás hatékonyságát. Sok kiadvány azonban ettől a cél­tól nagyon távol áll. Az egyik egyetemi docens „A talajvéde­lem helyzete és lehetőségei a siófoki járásban” című tudo­mányos munkájára 41 000 fo­rintot költöttek. Kiderült, a ta­nulmány a docens diplomamunkája volt, aminek kiadá­sáért most 12 000 forint tiszte­letdíjat kapott. Ezer példány­ban adták ki, ami túlságosan nagy szám, ha azt nézzük, hogy a járásban csak 19 szö­vetkezet működik.

– Három megyében, Heves­ben, Vasban, Békésben évente 20-30 000 forintot fizet ki a mezőgazdasági osztály, havon­ta megjelenő termelőszövetke­zeti híradó készítésére. Néme­lyik híradó olyan, mintha az Állami Biztosító reklámlapja lenne. Terjedelmük 40-50 szá­zalékát hirdetések és propa­gandacikkek foglalják el. Vagy olyan cikkek, tanulmányok, amelyeket más lapokból ol­lóztak ki. A szövetkezetek in­gyen kapják őket. Mi szükség van az ilyen újságokra?

A „Vas megye szőlőtermesz­tése" című könyvet 1964-ben adta ki a mezőgazdasági osz­tály. A szerzőnek mintegy négyezer forinttal több tiszte­letdíjat fizettek, mint azt a rendelkezések lehetővé teszik. A könyvet tudományos mun­kának minősítették, holott csak tudományos gyűjtemény. A szerző 51 más szakíró könyvét használta fel és jelentős rész­ben a Kőszegi Múzeumban ta­lálható „Szőlő jövésének köny­ve anno 740" című munka szó szerinti átvételéből áll.

A tapasztalatcserék sem vol­tak mindig tapasztalatcserék, s főleg a takarékosság elvét nélkülözték. A mezőgazdasági osz­tályok által rendezett tapasz­talatcseréken sok helyen nagy számban jelentek meg – és étkeztek – olyan vállalati és tanácsi dolgozók is, akik a lá­tottakat saját munkájukban hasznosítani nem tudják. Bé­kés megyében a tervezett tapasztalatcserék elmaradása folytán összegyűlt pénzen az osztály három dolgozójának külföldi utazását fedezték.

Szabolcs megyében tavaly Tapolca–Lillafüred–Eger–Mátrafüred útvonalra szer­veztek kétnapos tapasztalatcsere-utat. A mintegy 13 000 fo­rintba került út szép lehetett, csak éppen nem a szaktudás gyarapodását szolgálhatta, ha­nem kirándulás volt közpén­zen. S nem csoda, ha azon is fennakadtak a vizsgálatot vég­zők, hogy a Győr-Sopron me­gyei téesz-vezetők részére miért éppen Badacsonyban, Egerben, Móron rendezték a megyén kívüli tapasztalatcse­réket. Talán hasznosabb lett volna, ha a növénytermesztés, az állattenyésztés jó módsze­reivel ismerkednek meg az ország különböző tájain, mivel Győr megye főleg ebben érde­kelt.

– A mezőgazdasági osztá­lyok gyakran indokolatlanul nagy összegeket költenek taxi­ra is. Ez a nagyvonalúságon kívül abból is ered, hogy az osztályon belül nem koordi­nálják eléggé a tanácsi gépko­csik használatát, munkatársaik útjait. Az egyik taxiköltség-elszámolás szerint például az osztály dolgozója olyan sok ki­lométert tett meg, hogy mun­kára szerintem már nem is juthatott ideje – mondja az egyik „főrevizor”.

Szabolcsban tavaly 26 eset­ben csak egy-egy személy vett igénybe taxit és összesen 5500 kilométert utaztak. Veszprém­ben több menetlevélen nem volt feltüntetve ki utazott a taxin és milyen célból. Komá­rom megyében az osztály egyik csoportvezetője évek óta heti négy alkalommal ment taxin kiszállásra. Bár Tatabányáról indult, bérkocsit mindig Tatá­ról igényelt. Ez naponta hat­van forint fuvardíj többletet je­lentett, ami egy év alatt 11 630 forintot tett ki.

Eddig általánosan jellemző hibákról beszéltünk. Több me­gye mezőgazdasági osztályán azonban találni sajátos, egyedi szabálytalanságokat is, ame­lyek vagy a laza ellenőrzéssel, vagy a nemtörődömséggel függnek össze. Vas megyében tizenkét főiskolai hallgatónak bontották fel a gazdaságok a társadalmi ösztöndíjra kötött szerződését, a hallgatók hibá­jából. A kormányrendelet ilyen esetben módot ad arra, hogy az ösztöndíjként felvett össze­geket a fiatalokkal visszafizet­tessék. Erre azonban nem ke­rült sor egyetlen esetben sem.

Szolnok megyében az állat­egészségügyiek számára tavaly 7240 forintért fényképezőgépet vásároltak, amelyet azonban hivatali célra eddig még nem használtak.

– Még idézni lehetne több ilyen esetet a vizsgálati anyag­ból. Ügy gondoljuk, ennyiből is látni, hogy a revizorok jó né­hány megyei mezőgazdasági osztálynál rámutattak a takarékosság tartalékaira.

Most az osztályok vezetőin, dolgozóin a sor, hogy megold­ják őket: az eddigieknél sokkal ésszerűbben irányítsanak, ta­karékosabban gazdálkodjanak a rájuk bízott anyagiakkal. Annál is inkább fontos ez, mi­vel jó vagy rossz munkájuk mindig kihatással van az al­sóbb közigazgatási szervek, termelőszövetkezeti vezetők hasonló tevékenységére.

Keserű Ernő (1965. október 9., 5. oldal)

Válogatta: Bittner Levente
Észrevétele, javaslata van? Ossza meg velünk, írjon a [email protected] címre!