Minthogy a görög nyelv kultusza jórészt szervezeti tényeken múlik, természetes, hogy a reálgimnáziumot porráló állam intézeteiben és a rendelkezése alatt működő egyéb, nem hitfelekezeti iskolákban találjuk a legkevesebb görögöt tanuló diákot. A községi fiúiskolákban egyetlenegy sincs, az államiakban mindössze 332, a tanulók 3,7 százaléka, viszont a legtöbb a református (22,2 százalék) és a római katolikus iskolákban (18 százalék) található. A főpapi városok katolikus iskolái és néhány tradíciót őrző református kollégium ápolja leginkább a hellenizmus tüzét. Érdekesen tükröződik ez a területi megoszlásban is. A Dunántúl és a Tiszántúl áll előtérben s az iparosodott városok és vidékek iskoláiban halványul el leginkább a görögség iránti érdeklődés. A főváros környékén a tanulóknak már csak 2,9 százaléka tanul görögül. A technika hátat fordít a klasszikus világnak. A sport tömegélményei és izgalmai s az autómotor berregése mellet nem jut figyelem az aorisztoszoknak és a görög költészet szépségeinek.
A görög stúdiumok jövője bizonytalan. Az évfolyamonkénti adatok különbségei sem hanyatlást, sem növekvő érdeklődést nem sejtetnek. Az új középiskolai törvény, mely a felsőbb osztályokban csak ezután érezteti hatását, erősíteni fogja a görög nyelv és irodalom kultuszát. A „Graeca non leguntur” (görögül nem olvasunk) középkori állapota egyelőre nem fenyeget.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!