A pincében találták meg a rejtélyes vasládákat

Hazakerült Rákóczi rodostói háza; 53 lakóház helyett csak 23-at újítanak fel a Belvárosban – hírek 1938-ból és 1965-ből.

Augusztus 25-ével új sorozatot indított az MNO. 1938-ban ezen a napon jelent meg a Magyar Nemzet első száma, ebből az alkalomból pedig múltidézésbe fogtunk. Keressék mindennap a 77, illetve 50 évvel ezelőtt megjelent cikkeket az MNO-n! Válogatásunkban riportok, publicisztikák, interjúk, hírek sorakoznak majd az adott napi számból, bepillantást engedve nemcsak a korba, de az azt bemutató Magyar Nemzet szellemiségébe is.

Hazakerült Rákóczi rodostói háza

Amikor 1906-ben Rákóczi Ferencnek és bujdosó társainak földi maradványait országos ünnepség keretében a kassai dóm kriptájában temettük el, nálunk sokat beszéltek a nagy fejedelem történelmi nevezetességű rodostói lakóházáról, ahol száműzetésének szomorú napjait töltötte. Mondották, hogy a Rákóczi-házat végpusztulás fenyegeti. Kevesen tudják ma már, hogy az akkori magyar kormány a ház megmentésének ügyét kezébe vette és a lefolytatott nemzetközi tárgyalások eredményeként sikerült és a szétbontott Rákóczi-ház alkatrészeit hazaszállítania.

Akkor az volt a terv, hogy a megmentett épületmaradványokból a rodostói házat a fejedelem ősi városában, Kassán visszaállítják és benne ereklyemúzeumot rendeznek be. A ház alkatrészeit Kassára szállították, ahol zárt ládákban a múzeumban helyezték el. Azután idők múltán a kegyeletes terv végrehajtásáról megfeledkeztek. Jött a világháború. Ránkszakadt Trianon átka, Kassa cseh megszállás alá került és az általános zűrzavarban a Rákóczi-ház maradványai a múzeumból – eltűntek. Senki sem tudta megmondani: hová vitték őket. Elterjedt annak a híre, hogy a rodostói magyar emlékek rejtélyes módon Prágába kerültek.

Tavaly nyáron azonban fény derült az ügyre. A kassai Fő utcán a Bródy-féle házat restaurálták és pincéjében harminc lelakatolt vasládát találtak. Amikor a ládákat felbontották, meglepetéssel konstatálták, hogy a Rákóczi-ház elveszettnek hitt darabjait rejtik magukban. Hogy jutottak ide, ezt megállapítani nem sikerült.

A ládákból nagy mennyiségben kerültek napfényre sárga és vörös színű mennyezetrészek, öreg faburkolatok, cifra gipszminták. Minthogy azonban a rodostói relikviák hosszú vándorlásuk alatt igen megrongálódtak, szakértők véleménye szerint a ház visszaállítására ma már gondolni sem lehet. Ezért a vasládákat újból lezárták és tartalmukkal együtt a múzeum raktárában helyezték el, ahol most Kassa felszabadulása alkalmából – hazakerültek.

A Rákóczi-kultusz ápolói most élénk megbeszéléseket folytatnak, hogy a nagy fejedelem száműzetéséhez fűződő relikviáknak jövendő sorsát megállapítsák. Az a kegyeletes terv alakult ki, hogy a rodostói házmaradványokat Budapestre hozzák és azokat a Zuglóban készülő Rákóczi-templomba építik be. Ezzel kapcsolatban előtérbe lépett az utolsó rodostói emlék – az ősi Rákóczi-kápolna hazamentésének problémája is, amely körül Szendy Károly polgármester utóbb széleskörű akciót indított.

A halhatatlan emlékű magyar fejedelem – amikor 1720-ban véglegesen Rodostóban telepedett le – lakását egymás mellett álló több faházban rendezte be. Külön-külön házakban volt ebédlője, dolgozó- és hálószobája. Az utca sarkán állott kápolnája, ahol naponként órákat töltött buzgó imádkozásban. A kápolnát fedett folyosó kötötte össze a többi épülettel.

A rodostói Rákóczi-házakból ma már csak a kápolna van meg. Bár azt Gömbös Gyula miniszterelnöksége alatt restauráltatta, mégis a régi épület fölött – mint Barkóczy György isztambuli főkonzul nemrég hivatalosan jelentette – megkondult a halálharang.

A kápolna belseje eredeti állapotában áll, mint a fejedelem életében volt. A boltozatos mennyezetet fehér és kék cédruskockák díszítik, amelyeket annak idején Rákóczi saját kezűleg helyezett oda. Eredeti állapotban van egyik oltára is. Felette a Fájdalmas Szűz hangulatos képe függ, amely szintén a fejedelem keze munkája. Az oltárról azonban eltűntek a Rákóczi által hosszú időn át faragott, díszes gyertyatartók. Ezeket – mint újabban kiderült – Ferdinánd bolgár cár egy rodostói látogatása alkalmával emlékül vitte magával s ma Szófiában vannak.

Minthogy Rodostóban – mely ma Tekirdag nevet viseli – a katolikus hívek száma megfogyatkozott és ott jelenleg csak három olasz katolikus család él, a perdi minorita főnökség, amely fölötte az egyházi felügyeletet gyakorolta, a plébánia működését évekkel ezelőtt beszüntette és a kápolnát bezáratta. Erre azért is szükség volt, mert a régi épület korhadt fagerendái roskadoznak és így a benne való tartózkodás – életveszélyes. Isztambuli értesülések szerint azonban a kápolna fából készült épülete könnyen szétszedhető, elszállítható és magyar földön újból felállítható. Így nincs akadálya Rákóczi-kultusz hívei kegyeletes tervének, hogy a kassai relikviák kapcsában az utolsó Rákóczi-emléket is hazamentsük.

E. B. (1938. november 13., 7. oldal)

53 lakóház helyett csak 23-at újítanak fel a Belvárosban

Sok a bonyodalom a belvárosi lakóház-tatarozások körül. A végrehajtó bizottság ülésén nagy vita folyt a tatarozások­ról szóló beszámoló felett. Így különösen azt nehezményezték, hogy az amúgy is csökkentett épületfelújítási programot sem tudják az idén teljesíteni és az előirányzott tatarozási hitelből 13 millió forintot nem tudnak az eredeti célra felhasználni. Hogy a lakóház tatarozásra rendelkezésre álló hitelkeretet mégis elköltsék, a szóban forgó 13 millió forintot különféle ki­sebb karbantartásokra fordít­ják.

A kivitelező vállalatok kapa­citás-hiánya akadályozza az épületfelújítások programszerű menetét. Rámutattok arra, hogy az építő vállalatok közötti kapacitáselosztás helytelen­sége okozza a legtöbb problé­mát. Az elmúlt években 100-115 millió forint volt egy-egy esztendőben a belvárosi HKI hitelkerete. Mostanában ez az összeg fokozatosan csökken. Emiatt az épületek állaga ro­hamosak romlik. Az idén 53 lakóépület szerepelt a felújítandók listáján, de csak huszonháromnál fejeződik be a munka. Ez komoly károkat okoz. Az nem segít a helyze­ten, hogy a nagytatarozások elmaradása miatt az ott fel nem használt összegekből 260 százalékra teljesítik a karban­tartási tervet. Ebből látszik, hogy a pénz nem oda jut, ahová szánták. Lassan folynak a födémcserék is. A 120 napra előirányzott átfutási időt nem tudják biztosítani. Elégtelen az átmeneti szükséglakások száma, ez szintén akadályozza a födémcserék gyorsabb elvég­zését.

(1965. november 13., 5. oldal)

Válogatta: Bittner Levente
Észrevétele, javaslata van? Ossza meg velünk, írjon a [email protected] címre!