Az operáció után egy órával a fiatal és rokonszenves báró Wesselényi kiszenvedett.
A vadászszerencsétlenség híre futótűzként terjedt el Kolozsvárott, úgyhogy a délutáni órákban egymást érték a részvétlátogatók a betegágynál, amely hamarosan halottasággyá változott. Ott volt dr. gróf Bethlen György, a magyar párt elnöke a feleségével együtt, aztán báró Jósika János, volt képviselő, a szerencsétlen sorsú báró Wesselényi nagybátyja, báró Bánffy József, gróf Béldy Pál és mások.
Báró Jósika János, aki jelen volt a vadászaton, következőképpen mesélte el a végzetes vadászat történetét: Azt hittük – mondotta – nem történt komolyabb baj, hiszen órákig eszméleténél volt és azt hangoztatta, hogy nem érez fájdalmat és még ő igyekezett kétségbeesett szüleit, testvéreit és bennünket megvigasztalni. Huszonegy éves volt... Kedden délután temetjük, valószínűleg otthon a szilágysági Görcsönyben.
Dr. Steiner Pált is egészen megtörték a drámai gyorsasággal lepergett események. Asztalán még ott vannak a röntgen-felvételek, amelyek a szerencsétlen fiatal báró Wesselényi lábszárcsontjáról és hasüregéről készültek. A sötét lemezen a csontrészek szürkés árnyalatában számtalan sűrű fehér pont: apró ólomgolyók. – Több mint hetven sörétet olvastunk meg a lábszárban és a hasüregben – mondja dr. Steiner –, még ha hamarabb is érkezik a segítség, sem lehetett sok remény megmentésére.
– Délután háromkor érkeztem meg Korpádra. Egy percet sem vesztegettünk el, a beteget, aki akkor már eszméletlen volt, azonnal átemeltük a mentőautóra. Az óriási vérveszteségtől holtsápadtan, mozdulatlanul feküdt és az arca nem reagált, hogy befecskendezéseket alkalmaztunk. A szanatóriumban már várt bennünket dr. Etfer Aladár, a beteget késedelem nélkül a műtőbe vittük és mindent megtettünk, ami emberileg lehetséges volt.
