Alagutat akartak fúrni a Nyugatinál

A Magyar Nemzet 1938. és 1965. november 24-én megjelent számaiból válogattunk.

Augusztus 25-ével új sorozatot indított az MNO. 1938-ban ezen a napon jelent meg a Magyar Nemzet első száma, ebből az alkalomból pedig múltidézésbe fogtunk. Keressék mindennap a 77, illetve 50 évvel ezelőtt megjelent cikkeket az MNO-n! Válogatásunkban riportok, publicisztikák, interjúk, hírek sorakoznak majd az adott napi számból, bepillantást engedve nemcsak a korba, de az azt bemutató Magyar Nemzet szellemiségébe is.

Aluljárót akarnak építeni a Ferdinánd híd helyett

Évek óta foglalkoztatja a főváros vezetőit és a MÁV igazgatóságát a Ferdinánd híd újjáépítésének ügye. A költségvetés szerint 200 000 pengőbe kerülne az új híd. Legutóbb azonban városrendezési szempontból tetszetősebb megoldást találtak: a régi hidat le szeretnék bontani és az égetően sürgős forgalmi kérdést aluljáró létesítésével akarják megoldani. Ennek a tervnek a kivitele azonban 1 millió 300 pengőbe kerülne, s most vita folyik az érdekeltek között akörül, hogy ez a megoldás a közel félmillió pengős költségtöbbletet megéri-e.

(1938. november 24., 9. oldal)

Apró-cseprő

Hallgatom a rádió meteo­rológiai jelentését. Jobbára borús, ködös idő, havas eső, északi szél várható. Jóságos Ég! És akkor mit várhatunk rosszabbára?

Reggel Ötkor cseng a telefon.
– Ki az? – kérdi férjem.
– Téves kapcsolás volt. Mint minden nap – mondom bosszúsan.
– A Gumiabroncsot keres­ték ma is? – érdeklődik to­vább.
– Nem kérlek. Ma nem a Gumiabroncsot, nem a Patyo­lat raktárát, sőt kivételesen nem is a sertéshizlaldát kér­ték, hanem az Elektronikát.
– Elektronikát? – ragyog fel férjem. – Mit szólsz hozzá, hogy előléptünk...

Kalmopirinért megyek a pa­tikába. A pulton három helyen három fekete tábla, a táblákon fehér krétabetűk: VALERIÁNA NINCS.

Hm – gondolom, „milyen jó, hogy nem vagyok ideges. Nincs, hát nincs.”

lgen ám – gondolkozom tovább –, „de azért egyszer nekem is kellhet. És ha majd kell, mitévő leszek? És mit tesz a többi ideges ember, aki­nek éppen most kell vale­riána? És miért nincs valeriá­na? Elfogyott? Nem termett? Selejt lett? Elfelejtették be­csomagolni? Nem rendelte meg a kereskedelem az ipar­tól? Nem tudták, hogy beteg­nek lesz? És mi az, hogy »nincs«? Miért nincs? Mikor lesz? És hol van, ha itt nincs, és egyáltalán...”

Hű, de ideges lettem.

MEGLEPŐ KÉP

Hatos villamos. Szikár, szemüveges, komor nő tanul­mányaiba mélyed. Sokszorosí­tott jegyzet van a kezében, il­letlenül ellesem a címet: ÁLLAMI GAZDASÁGOK ELLENŐRZÉSE

A nő ülése mellett az ablaknak támasztva nádporoló. Ejha, Szép kis helyre mehet ellenőrizni.

Az ötéves Anita egyedül van otthon, amikor megszólal a telefon, az interurbán köz­pont jelentkezik. A központos néni meghallja a vékony gye­rekhangot és aggodalmasan megkérdi:
– Mondd, édes szívecském, tudod te a telefonszámotokat?
– Azt nem – mondja a kislány, majd készségesen hozzáteszi: – De szívesen el­énekelem neked a Kisbencét

Zsúfolt Közért a Szabad­ság-hegyen. Millióan állunk pultnál, pénztárnál, áruért, blokkért, juj, de unom. No, végre. Megkapom a tíz deka felvágottat, de az árukiadóban ügyködő fehérköpenyes szak­ember kijelenti, hogy harminc fillérrel hosszabb, szívesked­jem kifelé menet a pénztárnál harminc fillért lefizetni.

Ezt nem értem. Bambán né­zek, előkotrom a harminc fil­lért, nyújtom, de ö nem veszi át, hanem barátságosan meg­ismétli:
– Parancsoljon a csomagot, szíveskedjék harminc fillért kifelé menet befizetni a pénz­tárnál.
– Csak úgy egyszerűen? – kérdem én.
– Csak úgy egyszerűen – mondja ő.
– Köszönöm – válaszolom elszédülve a szokatlan biza­lomtól. A pénztár az ajtónál van, lefizetem a harminc fil­lért, közben oda sandítok az árukiadóra, látja-e, milyen mérhetetlenül tisztességes va­gyok. De nem látja, nem néz ide, azaz másik csomagot mér, ad ki. Egyszerűen bízik bennem, elhiszi hogy nem fogok meglépni a harminc fillérrel, bízik bennem, mások­ban is bízik, lehet, hogy nem csak harminc fillér erejéig, de három forintig is bíznék, eset­leg tízig is... És ez jó, ez olyan nagyszerű, mert mond­juk, hogy húsz ember közül akad egy, aki méltatlan a bi­zalomra. de a többi biztosan nem...

Egyszerre jó kedvem lesz, szeretnék visszamenni, megkö­szönni, hogy felnőttnek és em­bernek tekintettek. Lehetne a bizalomból mindenütt pár de­kával több?

Fehér Klára (1965. november 24., 5. oldal)

Válogatta: Bittner Levente
Észrevétele, javaslata van? Ossza meg velünk, írjon a [email protected] címre!