Ez volt a kék-fehérek nagy sikerének titka

A Magyar Nemzet 1938. november 22-én megjelent számából válogattunk.

Az Újpest tervszerű és egyre több erőt tartalékoló tréningrendszerrel félelmetes átütő képességet vitt a porondra és vasárnaponként jóformán mindig az volt a meglepetés, hogy milyen nagy győzelemmel dagasztotta gólarányát a Nemzeti Bajnokság első helyéig. Csak Szegeden torpant meg, de ez is átmeneti állomásnak látszott, amely után még féktelenebb játékkedvvel ígértek nagy meglepetést a derbyre. De nem számoltak a Hungáriával, amely vasárnap szemre talán fel sem tűnő, de a küzdelem szempontjából döntő változással állította pályára csapatát. Turai, ez a bámulatra méltó erővel rendelkező öreg harcos állott ismét a fedezetsor tengelyében, és aki látta a példátlanul nagyvonalú munkát, amelyet végzett, az egyszeriben megtalálhatja a magyarázatát az Újpest megsemmisítő vereségének. Kiderült, hogy Turaival áll vagy bukik a Hungária csapata s ezen a vasárnapon ismét bebizonyosodott, klasszis csapat klasszis középfedezet nélkül el sem képzelhető. Az utóbbi bajnoki forduló csalódásai nem a kék-fehérek játéktudásának hanyatlását példázták, hanem egyszerűen azt a tényt, hogy Turai pótlására még nem talált megfelelő embert az egykori bajnokcsapat. Most, hogy az öreg harcos ismét szerepet vállalt, gólokkal javította fel a csapatot és legfeljebb még csak azt jegyezhetjük fel a Hungária szerencséjének számláján, hogy Turai visszatérésével egy időben Kardos, Titkos és Cseh is teljes felkészültségben állottak ki a nagy mérkőzésre. Kardos különösen sokat mutatott. Testcseleivel, vitathatatlanul széles skálájú egyéni játékával és zúgó bombalövéseivel valóban arra volt hivatott, hogy az újpestiek bevehetetlennek hitt várát rommá lője. Nagyszerű képességére jellemző, hogy a hat gól közül hármat saját maga lőtt és legalább kettőt előkészített az ugyancsak jó formába lendült Titkosnak. A Turai–Kardos–Titkos hármasba kitűnően illeszkedett bele Cseh II. is. Értékes a győzelem, nemcsak azért, mert ezzel a Hungária bajnoki helyzetén sokat erősített, de azért is, mert idegenben, ellenséges légkörben úgy verekedte ki azt, hogy az Újpest fergeteges támadásai és a belőtt első gólja után találta meg igazi küzdőszellemét.

Meg kell állapítanunk, hogy nem is az Újpest veszített, hanem a Hungária győzött. Ezen a vasárnapon a kék-fehérek bármilyen nagy ellenfelüket hasonlóan két vállra fektették volna. Vannak napok a csapatok életében, amikor minden a tökéletes gépezet törvényszerűségeivel mozdítja elő a végső célt, amikor az akciók olyan simán gördülnek, mintha a futballista nem is esendő vagy hangulati ember, hanem egy pompás gépezet jól olajozott fogaskereke lenne. Ilyen egység, ilyen olajozott gépezet volt a Hungária vasárnap, amelyet leginkább egy modern malom őrlőüzeméhez hasonlíthatunk: az újpesti erőnek, ügyességnek és akaratnak széjjel kellett mállania a kerekei között.

(1938. november 22., 17. oldal)

1968-ban ezen a napon nem jelent meg a Magyar Nemzet.

Válogatta: Bittner Levente
Észrevétele, javaslata van? Ossza meg velünk, írjon a [email protected] címre!