Augusztus 25-ével új sorozatot indított az MNO. 1938-ban ezen a napon jelent meg a Magyar Nemzet első száma, ebből az alkalomból pedig múltidézésbe fogtunk. Keressék mindennap a 77, illetve 50 évvel ezelőtt megjelent cikkeket az MNO-n! Válogatásunkban riportok, publicisztikák, interjúk, hírek sorakoznak majd az adott napi számból, bepillantást engedve nemcsak a korba, de az azt bemutató Magyar Nemzet szellemiségébe is.
A magyar modell gyilkosa a New York-i „kékszalagos” esküdtek előtt
Londonból jelentik: A New York-i büntetőbíróság hétfőn kezdte meg a nyilvános főtárgyalást Gedeon Veronika, a szép magyar modell és édesanyja gyilkosa, a 30 éves Robert Irwin szobrász ellen. Az esküdtszék tagjait az úgynevezett kékszalagos esküdtlajstromból állították össze, amelybe csak rendkívül magas képzettségű esküdteket sorolnak.
(1938. november 9., 9. oldal)
Az új falu neve: Hortobágy
A Kilenc-likú híd végiben kucsmás ember áll. A vállán puska van átvetve, lába mellett nagyfejű kutya hasal. A kutya szeme sárga, mint a hold. Sárga a táj is.
1.
Az ember pipát szí, odébb a csárda.
– Adj-isten – köszönök illendőképpen, mert ez itt körülöttünk, a Hortobágy. – Megmondaná nekem bátyám, hol lelem a tanácsházát?
A férfi meg se nyikkan.
– A tanácsházát keresném – szólok ismét.
– Merre van?
Lassan rám veti a tekintetét, csak úgy a pipaszár mellett szűri a szavakat:
– I don’t speak Hungárián. I’m English.
– Hinye a jóistenit – szalad ki a számon –, de ráhibáztam...
– Miért nem idevalósit kérdez? – szólal meg mögöttem egy hang.
– Azok jobban tudják.
– Maga idevaló?
– Az.
– Hát akkor merre van?
– Semerre – feleli.
– Itt olyan nincs.
– Nincs?
– Nincs. Ha meg valami tanácsi embert akar, azt megtalálja a múzeumban. Harangi Sándort keresse.
2.
A múzeum is ott van a Kilenc-likú hídnál, a csárdával szemben. Magtár volt valamikor.
Az irodában egy brit úr 30 fontsterlinget vált be forintra az Idegenforgalmi Hivatal megbízottjánál, s közben megfeledkezve az angol modorról – áradozik, hogy a birkapörkölt „very good” és a Hortobágy is „very nice”. Régóta nyomaszt engem, hogy az angol urak rendszerint megfeledkeznek hűvös modorukról. Olyan ez, mintha a cseresznyepaprika elvesztené csípős ízét, mintha egy vizespohár kisüstit krákogás nélkül felhajthatna az ember. Az idegenforgalom minden néptől elvárja, saját szokásainak tiszteletben tartását. Vajon, ez az angol úr jó néven venné-e, ha egy hortobágyi számadó csikós leesne a ló hátáról?
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!