Augusztus 25-ével új sorozatot indított az MNO. 1938-ban ezen a napon jelent meg a Magyar Nemzet első száma, ebből az alkalomból pedig múltidézésbe fogtunk. Keressék mindennap a 77, illetve 50 évvel ezelőtt megjelent cikkeket az MNO-n! Válogatásunkban riportok, publicisztikák, interjúk, hírek sorakoznak majd az adott napi számból, bepillantást engedve nemcsak a korba, de az azt bemutató Magyar Nemzet szellemiségébe is.
Születési éve: 1865
Földszintes házak sora kíséri az utcát. Amelyik emeletes, már magasnak számít.
Újpest, József Attila utca 40. A keramittéglás kapualj visszahangosítja lépteim. Legszívesebben lábujjhegyen járnék. Az udvaron borzas fejű, sárga, fehér, lila virágok novemberi hajnalok fonnyadtságát őrzik szirmaikon. A ház utcai frontja emeletes. Az emeleten lakik a Kisfaludy család és szelíd uralkodónője, a százesztendős dédmama: Kisfaludy Árpádné. Hozzá jöttem, s míg várakozom, régi képeket és egy megfakult bejelentőlapot nézegetek. Kolozsvárott állították ki. Kisfaludy Árpádné, Tóth Katalin születési helye és éve, Györgyfalva, 1865.
Történelmet zár magába ez a száz esztendő. A mai dédmama kétéves, amikor megkötik a kiegyezést. Serdülőlányka a magyar kapitalizmus kibontakozása idején. Az 1900-as esztendőt kétgyermekes, viruló fiatalasszony köszönti. Aztán a kél világháború, rettegés az övéiért a terebélyesedő családért. Új Magyarország születése, s közben a szálló évekkel, szinte észrevétlen tűnik az ifjúság.
Milyen nyomot hagy egy évszázad az emberarcon? Finom ráncok hálózzák az arcát. Bőre régi, töredezett selyemhez hasonló. A szeme befelé tekint, régi emlékek között keresgél, a huszonöt éve halott társ vonásait idézi. Néha-néha felmerül az emlékekből, s ilyenkor kedves, csillogó kíváncsisággal tekint a világba. Keveset beszél. Számára már alig van értéke a szónak. De amikor mégis megszólal, a legszebbet mondja és élete titkát árulja el vele: „Szeretlek.” Mert az öntudatra ébredés pillanatától a tűnő tudat küszöbéig a szeretet munkált benne. Ez az érzés avatta könyvművész férje, a későbbi református presbiter és kolozsvári városi tanácsos élettársává, az erdélyi közművelődésért folytatott tevékenységében hasznos segítőjévé. Férje, aki büszkén vallotta magáról, hogy könyvkötő iparos – holott jóval több volt annál, művésze a betűnek – gyakran fordult hozzá tanácsért, amikor a vidéki könyvtárak számára küldendő könyveket kötötte be. A szép munkában egy kicsit ő is benne van.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!