Még azok az országok is jobban el vannak látva pályával, ahol a jégkorongozás nem éri el a magyarországi színvonalat. Jugoszláviában tavaly öt új jégpályát építettek, közülük kettő fedett. Ausztriában egy év alatt hét pályát adtak át, nem beszélve a jégkorongozás élvonalához tartozó svédekről, akik 120 000 játékossal és 105 pályával rendelkeznek.
A pályahelyzet pedig nagyon fontos tényező. A magyar válogatott hetente hat alkalommal edz, de ebből négyszer mindössze egy-egy órát korcsolyázhatnak és csak két alkalommal edzenek két és fél órát. A bajnoki mérkőzések megrendezése pedig külön „akrobatamutatvány" az időhiány miatt. Mert nemcsak a felnőttek mérkőznek, hanem az ifjúságiak és a serdülők is.
Nagy pozitívum, hogy az utánpótlással nincs baj: a sportiskolában száz fiatal sajátítja el a jégkorongozás tudományát. Baj van viszont a felszereléssel. Olykor egy eltört korcsolya is komoly gondot okoz az egyesületeknek. Az itthon kapható korcsolyák nem megfelelőek. A csehszlovák Hora-gyártmány jó lenne, de a csehszlovákoknak annyi a külföldi megrendelésük, hogy ritkán tudnak szállítani. Kevés a megfelelő jégkorong-kesztyű is, ezeket sokszor maguk a játékosok kénytelenek saját pénzükön külföldről beszerezni.
Ezekkel a gondokkal küzd a nyolc első osztályú jégkorong-csapat és a néhány vidéki együttes. A pályagondokon enyhíteni elég nehéz – egy új műjégpálya építése hozzávetőlegesen 4–5 millió forintba kerül. Vidéken helyi erőkből azonban mégis lehetne tenni valamit. Sokat jelentene, ha a vidéki együttesek elérnék a fővárosiak színvonalát. Tavaly már szépen fejlődtek a vidékiek és remélhetőleg az idén Debrecen, Győr, Nyíregyháza, Sopron és Ráckeve küzdelme még jobb mérkőzéseket hoz. A vidéki bajnokság első két helyezettje egyébként részt vehet februárban a Magyar Népköztársasági Kupában is. Budapesten pedig az edzési lehetőségek maximális kihasználása, a jobb időbeosztás, a még korszerűbb munka jelenti a kiutat.
– Schiffer – (1965. november 19., 6. oldal)
