Reménytelenül várták a telet a magyar csapatok

Zűrzavar focicsapataink téli programja körül; jégkorongos gondok – hírek a Magyar Nemzet archívumából.

Augusztus 25-ével új sorozatot indított az MNO. 1938-ban ezen a napon jelent meg a Magyar Nemzet első száma, ebből az alkalomból pedig múltidézésbe fogtunk. Keressék mindennap a 77, illetve 50 évvel ezelőtt megjelent cikkeket az MNO-n! Válogatásunkban riportok, publicisztikák, interjúk, hírek sorakoznak majd az adott napi számból, bepillantást engedve nemcsak a korba, de az azt bemutató Magyar Nemzet szellemiségébe is.

Teljes a zűrzavar a Nemzeti Bajnokság csapatainak téli túraprogramja körül

Csak a három nagyegyesületnek vannak határozott tervei, a többiek, tehát tizenegy egyesület, teljesen reménytelenül néz a hosszú téli pihenő anyagi gondjai elé. Nem csoda, ha ismét és most már határozott formában merült fel a téli kupa terve. Úgy képzelik, hogy a Felvidék nagyobb egyesületeinek bevonásával sikerülne megtalálni azt a gazdasági alapot, amelyen ha nem is keresnének, de legalább a csapatok fenntartását biztosítani tudnák

A nagyegyesületek közül a Hungária áll a legrosszabbul, mert ma már csaknem bizonyos, hogy az Újpesttel Dél-Amerikába tervezett közös túraprogramjában egyedül marad. A lila-fehérek inkább a máltai kényelmes programot bonyolítják le, persze önállóan. A Hungária ezek után alighanem kénytelen lesz lemondani a dél-amerikai pénzszerző körútról. A Ferencváros a közép-európai kupamérkőzéseken annyit keresett, hogy egyelőre nincsenek gondjai és csak egy könnyű görög-török túra tervével foglalkozik.

(1938. november 19., 12. oldal)

Gondok a jégkorongsportban

Jégkorongozóink az európai középmezőnyben foglalnak he­lyet. A világbajnokságokon válogatottunk a B-csoportba tar­tozik. Ez tulajdonképpen nem a legelőkelőbb hely, ha tekin­tetbe vesszük: néhány évtizede még Európa legjobbjai kö­zé tartoztunk. Ez a sport az utóbbi években azonban sokat fejlődött és a régebben velünk egyenrangú válogatottak job­bak lettek.

Magyarországon alig ötszáz igazolt versenyző van. Három jégkorongpályán edzhetnek, mérkőzhetnek a játékosok: a Kisstadionban, a Millenárison és a Dózsa új műjegén. Fedett pályánk egyáltalán nincs.

Még azok az országok is job­ban el vannak látva pályával, ahol a jégkorongozás nem éri el a magyarországi színvona­lat. Jugoszláviában tavaly öt új jégpályát építettek, közülük kettő fedett. Ausztriában egy év alatt hét pályát adtak át, nem beszélve a jégkorongozás élvonalához tartozó svédekről, akik 120 000 játékossal és 105 pályával rendelkeznek.

A pályahelyzet pedig nagyon fontos tényező. A magyar vá­logatott hetente hat alkalom­mal edz, de ebből négyszer mindössze egy-egy órát korcso­lyázhatnak és csak két alka­lommal edzenek két és fél órát. A bajnoki mérkőzések megrendezése pedig külön „akrobatamutatvány" az időhiány miatt. Mert nemcsak a felnőttek mérkőznek, hanem az ifjúságiak és a serdülők is.

Nagy pozitívum, hogy az utánpótlással nincs baj: a sportiskolában száz fiatal sa­játítja el a jégkorongozás tu­dományát. Baj van viszont a felszereléssel. Olykor egy el­tört korcsolya is komoly gon­dot okoz az egyesületeknek. Az itthon kapható korcsolyák nem megfelelőek. A csehszlo­vák Hora-gyártmány jó lenne, de a csehszlovákoknak annyi a külföldi megrendelésük, hogy ritkán tudnak szállítani. Kevés a megfelelő jégkorong-kesztyű is, ezeket sokszor maguk a já­tékosok kénytelenek saját pén­zükön külföldről beszerezni.

Ezekkel a gondokkal küzd a nyolc első osztályú jégkorong-csapat és a néhány vidéki együttes. A pályagondokon enyhíteni elég nehéz – egy új műjégpálya építése hozzávetőlegesen 4–5 millió forintba kerül. Vidéken helyi erőkből azonban mégis lehetne tenni valamit. Sokat jelentene, ha a vidéki együttesek elérnék a fővárosiak színvonalát. Tavaly már szépen fejlődtek a vidé­kiek és remélhetőleg az idén Debrecen, Győr, Nyíregyháza, Sopron és Ráckeve küzdelme még jobb mérkőzéseket hoz. A vidéki bajnokság első két he­lyezettje egyébként részt vehet februárban a Magyar Népköztársasági Kupában is. Buda­pesten pedig az edzési lehető­ségek maximális kihasználása, a jobb időbeosztás, a még korszerűbb munka jelenti a kiutat.

– Schiffer – (1965. november 19., 6. oldal)

Válogatta: Bittner Levente
Észrevétele, javaslata van? Ossza meg velünk, írjon a [email protected] címre!