Sztár lett a liba

Elindult az 51-es villamos a fővárosban; 11 és fél kiló baromfihús, 190 tojás az évi fejadag.

Augusztus 25-ével új sorozatot indított az MNO. 1938-ban ezen a napon jelent meg a Magyar Nemzet első száma, ebből az alkalomból pedig múltidézésbe fogtunk. Keressék mindennap a 77, illetve 50 évvel ezelőtt megjelent cikkeket az MNO-n! Válogatásunkban riportok, publicisztikák, interjúk, hírek sorakoznak majd az adott napi számból, bepillantást engedve nemcsak a korba, de az azt bemutató Magyar Nemzet szellemiségébe is.

Bemutatták a főváros legújabb villamosvonalát

Ma délelőtt mutatta be a BSZKRT vezetősége a hatóságoknak és sajtó képviselőinek a legújabb villamosvonalat, amely most épült a a kőbányai iparvasút és a kispesti szeméttelep vasúti vágányainak felhasználásával. A villamosvonalon a Szent István kórháztól a kispesti Vas Gereben utcáig  51-es jelzésű villamosok fognak járni december 1-től kezdve.

A négy kitérővel ellátott egyvágányú új szárnyvonal hossza 4,4 kilométer. A forgalom sűrűsége egész napon át 10 perces lesz s ha az új vonal forgalma szükségessé teszi, a forgalmat két vagy három kocsiból álló vonatokkal fogja a BSZKRT lebonyolítani.

Az új vonal két kisszakaszra oszlik éspedig az Üllői úttól a Margit utcáig, valamint a Margit utcától a Kispest Vas Gereben utcai végállomásig. Egy kisszakasztávolság 8 fillér, az egész vonalra 16 fillér. A 30 filléres átszállójegy, a tértijegy, a heti kártya, a havi bérletjegy 8 filléres pótdíj mellett érvényesek az új vonalra.

A bemutató résztvevői átalakított járművekkel utaztak az új vonalrészen. Az egyik járműtípus, úgynevezett ikerkocsipár, amely a budapest–kispest–szentlőrinci tömegforgalom gyors lebonyolítására alkalmasabb, mint az eddig használt szerelvények, mert a fel- és leszállás gyorsabb és kényelmesebb, az elérhető legnagyobb sebesség pedig az eddiginek közel kétszerese. Ezek a szerelvények 45-50 kilométeres sebességgel is közlekedhetnek. A bemutatott másik kocsit az újpesti viszonylaton járó régi motorkocsikból alakították át. A peron lényegesen nagyobb lett, a fel- és leszállást pedig megkönnyíti a kettős ajtók alkalmazása. A kocsit kísérletképpen automatikusan működő peronelzáró ajtóval is felszerelték.

(1938. november 30., 7. oldal)

Sztár lett a liba, hiánycikk a házinyúl

11 és fél kiló baromfihús, 190 tojás az évi fejadag

A Baromfiipari Országos Vállalat jelentős fejlődést ért el az utolsó öt évben: egy-egy új feldolgozótelep, hűtőházak építése, a meglevő feldolgozótelepek egymás után történő rekonstrukciója fémjelzi ezt a fejlődést. A magyar baromfi népszerűsége külföldön régi keletű. Hogy nálunk miért csak az utóbbi években növe­kedett a baromfihús és a to­jás fogyasztása, ennek az az oka, hogy az emberek régen luxusnak tartották a baromfihúst, a libát, a pulykát, ünnepi eledel volt, az ünnepi asztalok csemegéje. A pulyka pedig legfeljebb csak karácsonykor került az asztalra.

Láng György, a Baromfi­ipart Országos Vállalat vezérigazgatója statisztikai adato­kat tár elénk.

– Ma Európában – mond­ja – mi esszük a legtöbb baromfihúst. Az egy főre eső évi fogyasztás 11 és fél kiló. Hallatlanul nagy szám, mert csak az Egyesült Államok előz meg bennünket. S mennyi tojást eszünk? Ma már 190 darab az egy főre jutó évi tojásadag. S ezt negyvenegynéhány darabról „tornásztuk fel”, természetesen nem öt év alatt. A tojás viszonylag olcsó ételnek számított a múltban is. Legfeljebb a tojáshozam volt alacsony. Akkor még nem ismertük a nagyüzemi termelési módszereket. Azóta már tojásgyár működik Bábolnán és majd egymás után létesülnek ilyen intézmények hazánkban a nagy állami gazdaságok és termelőszövetkezetek felvásárló központjaiban.

Érdemes a számok mögé pillantani, hogy láthassuk ho­gyan fejlődött a baromfihús fogyasztása és hogyan növeke­dett a tojáshozam az utóbbi öt évben. 1960-ban 480 vagon baromfihúst dolgoztak fel és 226 millió darab tojás került piacra. 1965-ben 6800 vagon baromfihúst dolgozunk fel és 765 millió darab tojás kerül forgalomba. Baromfihúsból 3600 vagont, tojásból pedig 340 millió darabot exportálunk.

Érdekes, hogy 1963-ig nem­csak nálunk, hanem szerte a világban visszaesett a liba­tenyésztés. Pedig a libamáj, el­sősorban a magyar liba má­ja, komoly sztár a világpia­con. A szentesi és kiskunfél­egyházi tenyésztésű liba má­jáért a francia importőrök szó szerint ma is „sorbaállnak”. A vérerektől mentes, vajsárga libamájért nem kevés dollárt kapunk a külföldi piacokon. Mégis nehezen sikerült meg­győzni a baromfitenyésztő ál­lami gazdaságok és termelő­szövetkezetek vezetőit, hogy frissítsék fel a hazai libaál­lományt és „nagyban” tenyésszék a ludat. Két év alatt végre elszaporították a rajnai ludakat a víziszárnyas telepeken. A Dunántúlon is, az Al­földén is, ma mar százezres libatörzset tartanak számon.

A libapecsenye tehát ismét sztár lett, de hódit a pecse­nyekacsa is. A két, két és fél­kilós sovány kacsa, a vágott baromfik sorában itthon ép­pen úgy népszerű, mint az exportpiacon.

– Meg kell említenünk – mondotta Láng György –, hogy érdemes lenne nagyban tenyészteni a cseppet sem igé­nyes, de fehérjében gazdag húsú házinyulat is. Ennek kilójáért ugyanis jelenleg a svájci, az olasz, a francia, a holland és belga importőrök, s a nyugatnémetek is 75 dol­lárcentet fizetnek. Az igénye­ket ki sem elégíthetjük, mert a házinyúl még mindig, szó szerint háztáji tenyésztésű jó­szág. Kimondottan népszerűt­len itthon és másutt is a fe­hérjében egyébként szintén gazdag gyöngytyúk. Talán azért nem kedvelik, mert so­kan nem tudják, hogy fekete bőrét lenyúzva kitűnő pecse­nye és levesnek is remek „alapanyag”. A pulyka tenyésztése már ismét fellendül, éppen úgy, mint a libáé.

A harmadik ötéves terv­ben új feldolgozóüzem léte­sül a nagy kapacitású mis­kolci hűtőház tövében. Négy, régóta ismert és jól működő feldolgozó telepet pedig telje­sen rekonstruálnak. A kecske­méti, szentesi, kaposvári, sár­vári baromfi-feldolgozó tele­pek fejlesztését is tervezik, és új hűtőházak is létesülnek.

A „meszes tojás”, amely téli idényben került forgalom­ba, a hűtőházak szaporodása óta teljesen divatját múlta. A nagyüzemileg „gyártott” tojás vagy egészen friss állapotban kerül a fogyasztó asztalára, vagy a hűtőházból. A tojáshozamot a tojóhibridek nagy­bani tenyésztésével sikerült növelni. Míg a korábban is népszerű hazai tenyésztésű tyúkok a háztájiban évente 85–90 darab tojást tojnak, a téeszekben a szakszerűbb ta­karmányozás révén 130 dara­bot, az állami gazdaságokban 140-150 darabot, addig a tojásgyári tojók – mint újabban az angliai eredetű „új ezüst” fajtájú tyúkok is – évi 215–245 darabot. Így si­került a piac megfelelő ellá­tását biztosítani. Már rég szét­oszlatta a tojásellátásban a babonás évfordulókhoz – Lucanaphoz stb. – fűződő le­gendákat – a nagyüzemi gaz­dálkodás.

Szabó József (1965. november 30., 5. oldal)

Válogatta: Bittner Levente
Észrevétele, javaslata van? Ossza meg velünk, írjon a [email protected] címre!