Bírósági ügy lett az elveszett lottószelvényből

A Magyar Nemzet 1938. és 1965. december 2-án megjelent számaiból válogattunk.

Augusztus 25-ével új sorozatot indított az MNO. 1938-ban ezen a napon jelent meg a Magyar Nemzet első száma, ebből az alkalomból pedig múltidézésbe fogtunk. Keressék mindennap a 77, illetve 50 évvel ezelőtt megjelent cikkeket az MNO-n! Válogatásunkban riportok, publicisztikák, interjúk, hírek sorakoznak majd az adott napi számból, bepillantást engedve nemcsak a korba, de az azt bemutató Magyar Nemzet szellemiségébe is.

Újpest nem felelős a Duna eliszaposodásáért

Újpest és a Római-part között a dunai forgalmat komp bonyolítja le. A komp jogát Újpest adja mindenkor bérbe a felsőbb hatóság jóváhagyásával. Öt évvel ezelőtt a bérletért nagy versengés folyt és a versenyből, mint legjobb ajánlattevő G. Fekete Tibor hajóskapitány került ki győztesen. G. Fekete Tibor kompvállalatától az átkelési jogot Újpest városa megvonta, azon a címen, hogy a szerződésben vállalt kötelezettségeknek csak részben tett eleget.

A révjog megvonása után G. Fekete Tibor keresetet indított Újpest városa ellen és 46 627 pengő megfizetésére kérte kötelezni a várost, azon a címen, hogy ennyi kára származott az újpesti Duna-ág eliszaposodásából, valamint a révjog-engedély megvonásából.

A pestvidéki törvényszék G. Fekete Tibort keresetével elutasította és az Ítélőtábla a törvényszék ítéletét helybenhagyta.

Csütörtökön tárgyalta az ügyet a Kúria Térffy-tanácsa, amely G. Fekete Tibort keresetével szintén elutasította és kötelezte a 4200 pengő perköltség megfizetésére.

Az ítélet indokolása megállapítja, hogy a Duna eliszaposodása miatt a várost felelősség nem terheli. A város vezetősége a szerződésben foglaltak nem teljesítése miatt jogosan bontotta fel a szerződést.

(1938. december 2., 10. oldal)

7000 helyett csak 2000 forint

A Legfelsőbb Bíróság érdekes ítélete egy elveszett és megtalált lottószelvény ügyében

Érdekes indokolással hozott döntést a Legfelsőbb Bíróság egy peres ügyben, amelyben egy elveszett, de megtalált és négyes találatot elért lottószelvény megtalálója részesedést követelt a nyere­ményből.

A per előzménye az, hogy egy 12 éves gyermek elvesztet­te az apjától bedobás végett rábízott, kitöltött lottószel­vényt. A szelvényt a felperes megtalálta, visszajuttatta tu­lajdonosához, akinek címe rá volt írva a szelvényre. Még volt idő, hogy sorsolás előtt a megtalált szelvényt bedobják a lottóládába. Szerencsére, mert a szelvény négyes találatot ért el, tulajdonosa 72 125 forintot nyert.

A szelvény megtalálója ré­szesedést kért a nyereményből, a nyerő azonban nem volt haj­landó megfizetni. Erre megin­dult a per és elsőfokon a járásbíróság 7000 forint „találódíj” kifizetésére kötelezte a nyerő alperest.

Az ügy megjárta a Legfel­sőbb Bíróságot is, amelynek az volt az álláspontja, hogy a kö­vetelés a Ptk. szellemében bí­rálandó el. Az ügy sajátszerű­ségét az adja meg, hogy a tényállást bizonytalansági elemek jellemzik. Mégis két­ségtelen tény, hogy az alperes, amikor az elveszett és neki visszajuttatott szelvényt meg­kapta, azt felhasználta és je­lentős nyereményhez jutott. Lényegében tehát a megtaláló­nak köszönheti a nyereményt, ennélfogva a felperes a Ptk. 130. §-a szerint méltányos összegű „találódíj”-ra tarthat 1 igényt. Az összegszerűség vonatkozásában azonban a Leg­felsőbb Bíróság túlzottnak tar­totta az alsó bíróság által megítélt 7000 forintot. Figyelembe kellett venni, hogy a felperes­nek nem volt birtokában a megtalált lottószelvény igazo­lószelvénye és ennélfogva reá­nézve a megtalált szelvényrészeknek nem volt értékük. Mindezeket mérlegelve – hoz­zátéve azt, hogy az alperes sze­rencsejátékkal jutott jelentős összeghez – a Legfelsőbb Bí­róság 2000 forintban jelölte meg azt az összeget, amely a felperest méltányos találódíj­ként megilleti.

(1965. december 2., 7. oldal)

Válogatta: Bittner Levente
Észrevétele, javaslata van? Ossza meg velünk, írjon a [email protected] címre!