Az úttesten gép kattog, a víz felé hátrálva zúzalékköveket nyom a fagyos földbe. A gémberedett ujjú munkások kalapáccsal igazgatják a köveket a majdani út peremén.
Most már csak tavasszal lehet készen a híd és az út. Úgy számolták, hogy a kettő hatszázezer forintba kerül. Négyszázhatvanezret elköltötték belőle az idén.
Talpalatnyi a híd is, meg az út is. Csúszós, jeges köveken egyensúlyozom lépteimet és arra gondolok, a hanyagság, felelőtlenség terepét járom.
Amikor eljött az október (!) az építő vállalat levelet irt a taksonyi tanácsnak, anyaghiányról, géphiányról. Még el sem érkezett a szerződésben foglalt, már eredetileg is túl későre megállapított határidő, a november, a tanács máris készségesen beleegyezett az újabb időpontba, decemberbe.
Erre a taksonyiak is egymás ellen fordultak. A téesz perelni akarja a tanácsot. Mellettük állnak a végrehajtó bizottsági tagok, a népfrontelnök, a párttitkár, a népi ellenőrzés vezetője. Ők nem írták alá, nem fogadták el az újabb terminust. Nem is tudtak róla, nekik senki nem szólt. A téesz a vállalatot kötbérezni akarja, kártalanítani a parasztokat.
A Kőbánya és Útépítő Vállalatnál megígérték, beszerelik a híd betonelemeit, összekötik, hogy jármű is átmehessen a szigetre. Mintha ezzel most már minden rendben lenne.
t. e. (1965. december 23., 7. oldal)
Válogatta: Bittner Levente
Észrevétele, javaslata van? Ossza meg velünk, írjon a [email protected] címre!
