2015. augusztus 25-ével új sorozatot indított az MNO. 1938-ban ezen a napon jelent meg a Magyar Nemzet első száma, s ebből az alkalomból múltidézésbe fogtunk. Keressék a 77, illetve 50 évvel ezelőtt megjelent cikkeket az MNO-n! Hetente többször is jelentkező válogatásunkban riportok, publicisztikák, interjúk, hírek sorakoznak majd az adott időszak számaiból, bepillantást engedve nemcsak a korba, de az azt bemutató Magyar Nemzet szellemiségébe is.
Húsvéti nyuszi
Pesti filmvázlat – cinema verité alapon
Jeles barátom, a kitűnő ve gyészkutató, megtört tekintet tel nézett rám, s tompa, szív táji fájdalmakra árulkodó han gon így szólt: Nézz ki az ablakon!
Jeles barátom, a kitűnő ve gyészkutató felszólításának ha bozás nélkül engedelmesked tem és kinéztem a budai dombvidéken elterülő lakásá nak ablakán, amelyen, széles pászmákban ömlött be a nap fény, s derűs, tavaszi csillo gásba vonta a puritán egysze rűséggel, de sok ízléssel beren dezett lakás légköbmétereit.
Szemem elé tárult a párat lan kilátás. Távolban a Gel lérthegy és a Citadella sötét tömbje, alatta az új Erzsébet-híd megejtő lendülete, balról a pesti körkép, abban a leven dulaszínű borongásban, amely képzőművészeinket számtalan tájkép alkotására ingerelte.
– Csodálatos – mondtam őszintén, mire jeles barátom szomorúan felsóhajtott: Légy szíves lejjebb néz ni!... A kertre!
Ismét habozás nélkül enge delmeskedtem jeles barátom unszolásának s tekintetemet lebocsátottam a kertre.
A kertben merőben más táj kép tárult a szemem elé. Az ápolt kertben, közvetlenül ba rátom erkélye alatt, deszkából hevenyészett nyúlketrecek he vertek, rozsdabarna szénakazal omladozott, mint egy Turgenyev-novella első bekezdésé ben, a nyúlketrec tetején szá raz kenyérhajak gyűjteménye, vágott répa s más nyúleleség vonzotta a kedvező időben életrekelt szárnyas rovarokat.
Jeles barátom felsóhajtott:
– Ez így megy tavaly hús vét óta...
A story – párbeszédek nélkül
Jeles barátom elmondta a történet elejét:
Tavaly húsvétkor az alattam lakó család, régi hús véti szokás szerint, piros sze mű, fehér szőrű nyuszit aján dékozott a kisfiának. A kisfiú a kertben és a kerten kívül, a beépítetlen telken legeltette a nyuszit, amely a nyulak ősi szokása szerint gyors fejlődés nek indult, s mire észbekap tunk, már akkora volt, mint egy nagy kutya. Lakótársaim akkor úgy határoztak, hogy a nyulat megtartják. Ez okból egy ládát helyeztek el a kert ben, mivel részben a nyúl ki nőtte a lakást, részben a sza ga miatt. Egy szép nyári napon, amikor az erkélyen pi hentünk, arra lettünk figyel mesek, hogy a lakást és kör nyékét vastag, kövér legyek lé giója lepi el, ugyanakkor megéreztük a nyúlszagot, oly tö ménységben, amelynek eredő jeként az egyetlen, időközben felserdült nyúl nem volt el fogadható. Kiderült azonban, hogy a nyúl időközben a nyu lak ősi szokása szerint sza porodni kezdett s immáron tizenketted magával lakja a nyúlházat, amelyet derék szomszédaim néhány nap múl va kibővítettek, egyúttal arra az elhatározásra jutottak, hogy egy nyúlanya kevés és újabb nyúlanyákat vásároltak vala hol. A kánikulai napokra már terjedelmét nyúlfarm légyte nyészetét és szaghullámait vol tunk kénytelenek eltűrni. Ekkor elhatároztuk, hogy közbe lépünk.
Jeles barátom azután érzék letesen leírta a lakógyűlést, amelyen a budai bérház tizen két lakója nyilvánította kifo gásait az egyetlen húsvéti nyu szinak és leszármazottainak a szocialista együttélést súlyosan sértő közegészségügyi magatar tása miatt. A gyűlést a lakó bizottság elnöke nyitotta meg:
– A lakótársak panasza alapján felszólítjuk F. lakótár sat, hogy a vonatkozó szabályrendelet értelmében, amely lakókörletünkben a kisállat-tenyésztést szigorúan tiltja, haladéktalanul szüntesse meg a lakókörlet küllemét rontó és egészségügyi ártalmakkal fe nyegető nyúltenyésztést.
F. lakótárs röviden és el szántan így válaszolt: – Majd ha bolond lennék...
A tömör és elszánt válasz meglepte az egybegyűlteket, aminek több felszólaló adta tanújelét. H. kartársnő, házfelügyelő:
– Nekem már ötvenkettő ben megtiltották a sertéstar tást, pedig csak egy hízót tar tottam, F. lakótársnak pedig legalább negyven nyula van...
– Negyvenkettő – mondta büszkén F. lakótárs és hozzá tette, hogy őt a nyúlügyi sza bályrendelet egyáltalán nem érdekli, mivel a bérleményé hez tartozó kertrészben azt termeszt, amit akar.
– Ha akarom, akkor gö rényt tenyésztek – mondta F. lakótárs, aminek puszta kilá tása a lakógyűlés torkára for rasztotta a további felszólalást és a gyűlés feloszlott...
Valakinek azért még maradt annyi lélegzete, hogy bejelen téssel élt az illetékes Házke zelési Igazgatóságnál, amely hivatalos szervnek kötelessége ellenőrizni, hogy a lakói a bérleményt rendeltetésszerűen használják, avagy nem? ... A bejelentés nyomán – jó két hónap múlva –, kiszállt az il letékes házkezelőség három ve zető tisztviselője és megszem lélte a háztáji nyúltenyészetet, amely – úgy találták –, el lenkezik a lakrész és a bérlemény rendeltetésszerű haszná latával. Erről a megállapítás ról jegyzőkönyv készült, ame lyet átadtak F. lakótársnak, avval a szigorú intéssel, hogy a nyúlfarmot pedig számolja fel. F. lakótárs mondott vala mit, ami a közerkölcsöket védő szabályrendelet értelmében la punkban nem közölhető, majd a jegyzőkönyvet is elhasznál ta.
A kép elúszott...
Jeles barátom és lakótársai szorgalmazni kezdték a nyúlfarm ügyében hozott házkezelőségi döntés végrehajtását, majd amikor ebben az ügyben semmi sem történt, jeles bará tom felhívta a főmérnököt:
– Kérem, a nyúltenyészet...
– Már intézkedtünk...
– Milyen formában?
– Szabálysértési feljelentést tettünk... A tanács szabály sértési előadója a közeljövő ben foglalkozik az üggyel. Jeles barátom és lakótársai átmenetileg megnyugodtak...
Az átmeneti megnyugvás azonban korainak bizonyult, mert az ügyben nem történt semmi. A nyulak szaporodtak, a nyulak részére begyűjtött fe hérjedús takarmány jóvoltá ból a legyek is, nem beszélve az illatról. Jeles barátom és lakótársai, türelmüket vesztve, a tanács illetékes szabálysér tési előadójához fordultak, aki sietett megnyugtatni az ér deklődőket, hogy a makacs sza bálysértőt húsz, azaz húsz fo rint pénzbírsággal sújtotta.
– És? – kérdezték az izga tott lakók.
– Kifizette – mondta a ke vésbé izgatott előadó és be csapta az aktaboríték fedőlap ját. – Ismétlődő alkalommal ismét megbüntetem.
– Mennyire? – kérdezték az izgatott lakók.
– Legalább ötven forintra.
Zárókép – röviden
Jeles barátom, a kitűnő ku tatóvegyész elborult tekintettel állt az ablaknál, majd remegő kézzel lefelé mutatott: Nézz le! – suttogta foj tott, krimi hangon.
Lenézem... A sűrűsödő alkonyi homályban fehér valami ugrándozott bohókás mozdula tokkal, akkora, mint egy jó kora kutya.
– Mi az? – kérdeztem rosszat sejtve.
– Bárány – suttogta erőt lenül jeles barátom. – F. lakó társ kisfia kapta az idei húsvétra... Jövőre átalakulunk juhtenyésztő vállalattá...
És sírva fakadt fáradságos munkával leválasztott lakásá nak ablakában, amelyre egy tekintélyes újítás díját és tíz év megtakarított pénzeit fordí totta, Budán, a villanegyed ben...
Baróti Géza (1966. április 10., 9. oldal)
Válogatta: Bittner Levente
Észrevétele, javaslata van? Ossza meg velünk, írjon a [email protected] címre!
