„Néha gondolj rám is, Pöttyöm. Csókol anyikád.”
„Legkedvesebb ételed a madárhús volt.”
A gyászolók (idős hölgyek és egy nyugalmazott fővárosi tisztviselő, a Floki nevű farkaskutya gazdája) illendőképpen látogatták a temetőt és égették a kegyes emlékezés fáklyáit, egészen addig, amíg
Hát igen, a házba új ingatlanhelyiség-bérlő jött, modern ember, aki nem nézte jó szemmel a kutyakultuszt, mondván, hogy a főváros közepén ez már mégsem illik, már tudniillik nem egészséges dolog. Elszólta magát az illetékes helyen és a megindult lavina vége az lett, hogy a főváros haladéktalanul kihantoltatta a tizenkilenc meggyászolt ebet. A főváros gyepmesterei kiszállították a sintértelepre és közös sírba temették őket.
Rózek néni és a többiek most még jobban gyászolnak
t. b. j. (1939. május 28., 24. oldal)
Válogatta: Bittner Levente
Észrevétele, javaslata van? Ossza meg velünk, írjon a [email protected] címre!
