Amikor világszínvonalú volt a magyar mozdonygyártás

Az ezredik Diesel-mozdony elkészültét ünnepelték 1966-ban a Ganz-MÁVAG-nál. Kristóf Attila riportja.

MNO
2016. 08. 15. 13:17
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

2015. augusztus 25-ével új sorozatot indított az MNO. 1938-ban ezen a napon jelent meg a Magyar Nemzet első száma, s ebből az alkalomból múltidézésbe fogtunk. Keressék a 77, illetve 50 évvel ezelőtt megjelent cikkeket az MNO-n! Hetente többször is jelentkező válogatásunkban riportok, publicisztikák, interjúk, hírek sorakoznak majd az adott időszak számaiból, bepillantást engedve nemcsak a korba, de az azt bemutató Magyar Nemzet szellemiségébe is.

 

A munka öröme

Az 1000. Diesel-mozdony a Ganz-MÁVAG-ban

Az első magyar gőzmoz­dony 1873-ban készült el a MÁVAG-gyárbam. A hazai ipar 86 esztendő alatt össze­sen 7578 gőzmozdonyt gyár­tott, 1959-től a Ganz és a MÁVAG egyesülésétől kezdő­dően Magyarországon csak Diesel és Kandó típusú moz­donyokat építettek.

A szerelőcsarnokban egy­más mellett állnak a gépek, a mennyezetről lefelé nyúl­nak a daruk csápjai. A moz­donytestek között apró az ember.

Az ezredik Diesel-mozdony zöld és vörös. Még mozdulat­lan, csak formái idézik a benne feszülő erőt, a sebes­séget, az eljövendő távolsá­gokat.

– Ez a gép Diesel elekt­romos rendszerű – mondja Farsang Pál, a Ganz-MÁVAG Mozdonyszerelde üzemveze­tője. – Olyan mint egy erő­mű, áramot termel, és az elektromosság adja a hajtó­erőt. Ezt a típust tolatómoz­donynak tervezték, aztán af­féle mindenes lett belőle. A teljesítménye 640 lóerő.

Bánszky Árpád, a Zrínyi szocialista brigád tagja moz­donyszerelő, 1942-ben került a MÁVAG-hoz inasnak. Lemezmunkán dolgozott kez­dettől fogva, a felszabadulás után ott volt azok között, akik az első gőzmozdonyt építették.

– És ott voltam akkor is, mikor az első Diesel-mozdony főkerete a szerelőcsarnokba érkezett. Közel egy évig dolgoztunk rajta, és sen­ki sem tudta elképzelni, hogy eljön majd az az idő is, ami­kor hozzákezdünk az ezredikhez.
– Az ezredik mennyi idő alatt készül el?
– Június 18-án kezdtünk a szereléséhez és a munkát augusztus közepére befejeztük.
– Hány ember dolgozott a mozdony szerelésén?
– Ötven. De rajtuk kívüli azokra is gondolni kell, akik már elmentek tőlünk, az öreg szakikra, a nyugdíjasokra. Az ő munkájuk, emberségük is benne van ebben a gépben. Annak idején mikor az első Diesel-mozdonyokat gyártottuk. még együtt dolgoztunk velük, az ő tapasztalataikat hasznosítja a következő nem­zedék. Így hát, rájuk is gondolnunk kell.
– Sok-sok szakember neve­lődött fel a szereidében, az alatt az idő alatt, amíg el­készült ezer mozdony – szó­lal meg Farsang Pál. – A törzsgárda együtt van húsz esztendő óta és közben felnőttek hozzájuk a fiatalok.

Kovács Imre a Hunyadi-brigád tagja, kiváló dolgozó, egy a fiatalok közül 1951-ben került a mozdonyszerel­débe ipari tanulónak, 14 esz­tendős volt akkor.

– Az elején nem is akar­tak bevenni a brigádba – emlékezik. – Azt mondták, gyerekek ide nem kellenek. És azóta is abban a brigád­ban vagyok. Géplakatosnak tanultam, és az idősebbek szerettették meg velem a mozdonyszerelő szakmát. Akkor szabadultam, amikor az első Diesel-típusú mozdonyt kezdtük építeni. Ha vissza­gondolok az elmúlt időkre, sok szép emlékem ébred, hi­szen az ezer gép mindegyiké­hez közünk volt, s most az ezredik elkészülése azért je­lent akkora örömet, mert együtt emlékezhetünk a töb­bire, az előtte valókra, ez összesűríti mindazt, amit tíz esztendő alatt tettünk, a mun­kánkat, a szeretetünket.
A mostani fiatalok ugyanezt érzik?
– Ahogy öregszik a törzsgárda, új és új fiatalok jön­nek hozzánk, fiatalok, akik itt tanulják meg a szakmát a szereldében és azután nem mennek el többé innen. Ami­kor a kétezredik gépet épít­jük majd, akkorra teljesen új, de szeretetben és becsületben a régihez hasonló társaság lesz itt.
– És hát – szólal meg Bánszky –. ahogy halad az idő úgy ügyesedik az ember. Emlékszem, kezdetben – mi csináltuk akkor is az üve­gezési munkákat – egy gép­nél 4-5 üveget törtünk, most húsz gépnél törünk el annyit. Gyorsabb a munka, és még­is pontosabb, hibátlanabb.

A mozdonyszerelő brigádok részt vesznek a kongresszusi versenyben. Az ezredik Die­sel-mozdony lengyel rende­lésre készült, nem több, és nem kevesebb gondossággal, mint az előzők. A Ganz-MÁVAG-nak jó híre van külföldön, mozdonyainak üze­meltetési állapota megköze­líti a 100 százalékot. Ezt az eredményt próbálják tovább javítani. A minőséget tart­ják a legfontosabbnak, kong­resszusi vállalásuk lényege is a minőségi munka.

– A mozdonyszerelő bri­gádok tagjai olyan emberek, akiket nem kell buzdítani – mondja Farsang Pál. – Saját maguk kötelezik magukat lelkiismeretes és pontos mun­kára, egyre jobb teljesítmény­re. Sokra becsülik szakmáju­kat, és sokra becsülik jó hírüket. Ez a szeretet köte­lezi őket, és ez a büszkeség. Az ezredik mozdony nekünk, akik kezdettől fogva itt vol­tunk a szereldében, nagyon sokat jelent, azt a belső él­ményt jelenti, amelyet csak a munka eredménye adhat.
– Persze, ha magunkról beszélünk, beszélnünk kell a gyár többi gyáregységéről, a Motor- és Acélmű gyáregy­ségről, és a Ganz-Villamossági Művek munkásairól is. A Diesel-elektromos mozdo­nyok villamossági szerelését ők végzik. Részük van abban, hogy elkészülhetett az ezredik gép, tulajdonképpen együtt dolgozunk. A villanymozdonyoknál ők a fő vál­lalkozók, a Dieseleknél mi. Motorgyártásunk leküzdötte a kezdeti nehézségeket és je­lenleg határidőre kapjuk a jó minőségű Diesel-motorokat. A dolgok csak akkor mennek rendben, ha valamennyien megtettük a magunkét.

– Nagy öröm az, hegy el­értünk idáig – mondja Bánszky Árpád. – A jövő­ben szeretnénk komolyabb teljesítményű és komolyabb kivitelezésű mozdonyokat építeni, s ha lehet, jobb körülmények között, mint ed­dig. A szerelőcsarnokunk kor­szerűtlen. Ezen a bajon segí­teni kellene.
– Pontosan mi ez a baj?
– A szerelde zsúfolt, rossz a világítása és télen hideg. Nem kellene új csarnokot építeni, csak átalakítom a régit.
– Baj az is – szólal meg Kovács Imre –, hogy időn­ként késve kapunk meg egyes alkatrészeket. Az ilyen kiesésről nem mi tehetünk, s így nehéz betartani a határ­időket.
– De azért többnyire sike­rül
– mondja Farsang Pál. – Ez a gárda nem ismer le­hetetlent. Nemcsak az öregek, hanem a fiatalok is kiteszik a szívüket, ha kell. Sokszor kérdeztem már magamtól, miképpen van az, hogy ná­lunk ennyi rendes fiatal dol­gozik. Hiszen sok panaszt hal­lani az ifjúságról. Itt a sze­reldében az öregek és a fia­talok megértik, becsülik és segítik egymást. Másképpen volna ez nálunk, mint a többi helyen? Mostanra már rájöt­tem, ilyenek mindenhol a fiatalok, csak bánni kell tud­ni velük. Bízni kell bennük. Hiszen a kétezredik mozdonyt már ők építik. Bennük rej­tőzik a jövő.

Suba Gábor, a mozdony-gyáregység vezetője jeles is­merője nemcsak a mozdony­gyártás jelenének, hanem múltjának – és sejtője – jövőjének is.

A magyar mozdonygyártás harmadik korszakát éli. A húszas évek elejéig a gőz­mozdony egyeduralkodó volt, a második világháború idejé­re már a villanymozdony ke­rült előtérbe, napjainkban a gőzvontatásnak már bealko­nyult, csak Diesel- és villa­mos típusú mozdonyokat gyártunk. Sokat vitatkoztak azon, vajon a Diesel, vagy a villamos vontatásé-e a jövő? Egyik fő szempont az, hogy ahol nagy a forgalomsűrűség, ott gazdaságosabb a villamos vontatás, másutt előnyös a Diesel-vontatás. Mostani moz­donygyártási színvonalunk megfelel az átlagos színvo­nalnak, de a magyar Diesel­-mozdonyok minősége világszínvonalú. Dél-Amerikába, Ázsiába és számos európai országba szállítunk Diesel-­mozdonyokat. Jelenleg 800 és 1000 lóerős gépek gyártását kezdtük meg, elkészültek a prototípusok és a nullszéria első darabjai.
– A szereldében azt mond­ták az emberek, szeretnének nagyobb teljesítményű, kor­szerűbb kivitelű gépeket gyár­tani.
– Eddig Diesel-elektromos és Diesel-hidraulikus kivitel­ben 800 lóerős volt a legna­gyobb teljesítményű mozdo­nyunk. Az új típusok a na­gyobb vontatóérő mellett, más tulajdonságaikban is korsze­rűbbek az előzőknél. Univer­zális forgóvázuk nyugalmas járást biztosít, ezeknek a mozdonyoknak kazánjuk is van, s így télen alkalmasak lesznek személy- és gyorsvo­natok vontatására.
– A szerelde korszerűsíté­sére van-e lehetőség?
– A szerelde átépítése, il­letve átalakítása szükséges, hiszen valóban elavult, ön is láthatta, a készülő moz­donyok keresztben állnak a csarnokban, a korszerű üze­mekben hosszanti irányba ha­lad előre a termelés. Ugyan­akkor természetesen a mun­kakörülmények megjavítására is gondolunk majd. Az át­építés persze csak távoli terv még.
– Az anyagellátás megfe­lelő?
– Az utóbbi években so­kat javult. Néha egyes koope­rációs alkatrészek késve ér­keznek, nemcsak más üze­mekből, hanem a mi üzem­részeinkből is. De az anyag­ellátás, ahogy mondtam, nap­ról napra javul. Népgazdasági szempontból rendkívül fontos a mozdonygyártás, így hát sem nekünk, sem az ország­nak nem közömbös a jövőnk.

A jelen: az ezredik Diesel-mozdony. Augusztus végén indul futópróbára, most 70 százalékos készültségi fokon, ott áll a Ganz-MÁVAG mozdonyszereldéjének csarnoká­ban. És mögötte ott áll már az ezeregyedik, s amögött az ezerkettedik.

Kristóf Attila (1966. augusztus 11., 5. oldal)

 

Válogatta: Bittner Levente
Észrevétele, javaslata van? Ossza meg velünk, írjon a [email protected] címre!

Komment

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.


Jelenleg nincsenek kommentek.

Szóljon hozzá!

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.