Hogy ez a városba való áramlás a világháború óta is tart, sőt, talán fokozódik, arra érdekes fényt vetnek a következő adatok: Az őstermelésnek 1920. elejétől 1936. végéig természetes szaporodási többlete 440 000 főt tett ki. Ebből 407 000 esett a segédszemélyzetre, tehát mezőgazdasági munkásokra és főként gazdasági cselédekre. 33 000 lélek esett a mezőgazdasági önállókra, ezeknek természetes szaporodása azonban csak 1933-ig tartott, azóta ebben a rétegben többen haltak meg 1936 végéig, mint amennyien születtek.
Móricz Miklós számítása szerint 210 000-re tehető azoknak a száma, akik 1930-tól 1936-ig a falvakból bevándoroltak a városokba, tehát körülbelül az egész őstermelési népfölösleg, ugyanakkor a többi foglalkozási ágban a szaporodás ugyanez alatt az idő alatt 133 000 volt, összesen 345 000.
Ezeket az új tömegeket kétségkívül főként az iparnak kell eltartania s föltehető, hogy a kormány fokozott súlyt vet az alsóbb néposztályok életének javítására, gondot fordít a nagy reformok során arra is, hogy a mezőgazdaságból a városokba áramló tömegeket egy megnagyobbodó ipar fölvehesse kiszélesítendő üzemeibe.
(1939. augusztus 24., 8. oldal)
Válogatta: Bittner Levente
Észrevétele, javaslata van? Ossza meg velünk, írjon a [email protected] címre!
