„Jönnek a csehszlovákok” – mindenkit megrázott az első futballmohácsunk

Marseille, 1969. A mérkőzés, mellyel új fejezet kezdődött a magyar labdarúgás csúfságokkal teli történetében.

A félidő első részében a magyar válogatott játszott mezőnyfölényben. A csehszlo­vákok inkább védekeztek és látszott rajtuk, hogy eléggé idegesek. Ezt mutatta például, hogy a 10. percben Machin már hetedszer volt kénytelen szabadrúgást ítélni a csehszlo­vák játékosok szabálytalan belemenései miatt. Az első negyedórában három ízben is a 16-os táján jutott szabad­rúgáshoz a magyar együttes. A lövés kétszer lepattant a sorfalról, egy ízben pedig Bene labdáját Viktor bravú­rosan ütötte szögletre. A 23. percben Fazekas jó csel után kedvező helyzetből bal lábbal a jobb sarok mellé küldte a labdát.

Gól a félidő végén

Később derült csak ki, hogy mindössze ebben az első 25 percben állt helyt a magyar válogatott. Ebben az időszak­ban akár a vezetést is meg­szerezhette volna. Ez azonban a csatárok tehetetlensége miatt nem sikerült és ezután jöttek a csehszlovákok.

A 35. percben bal oldali tá­madás után Petras átlépte a labdát és Vesely lövése a felső kapufáról pattant vissza. Aztán Jokl bombáját hárította Szentmihályi, majd a 43. percben Vezetéshez jutottak a csehszlo­vákok. Vesely kiugrott, Kele­men szabálytalanul szerelte és a büntetőt Kvasnak értékesí­tette.

A mérkőzés összefoglalója Szepesi György utólagos kommentálásával.

A szünet után néhány per­cen át még úgy tűnt, hogy a magyar csapat esetleg képes lesz az egyenlítésre. A csatá­rok azonban egyetlen helyzetet sem hoztak össze és újra a csehszlovákok lendültek előre. Közben cseréltek is: Kunát Pollak váltotta fel. A 10. perc­ben újra Vesely került hely­zetbe, de ismét csak a kapu­fát találta el.

Alárendelt szerepben

A 13. percben eldőlt a mér­kőzés sorsa. Göröcs cselezett, elvették tőle a labdát, Kvasnak Veselyhez játszott és a szélső nagy lövéssel szerezte meg a csehszlovákok második gólját.

A gól után cseréltek a ma­gyarok, Göröcsöt Kocsis, Far­kast Puskás váltotta feL Ez sem segített. A 20. percben Ihász faultolta a kapura húzó Veselyt. A 16-os oldalvonalá­nál Adamec végezte el a sza­badrúgást és labdája a hálóba vágódott (3:0).

A csehszlovákok háromgólos vezetését követően már nem sok játékot lehetett látni. A magyar együttes teljesen összeroppant, a csehszlovákok pedig minden lehető eszközzel húzták az időt. Ilyen előny bir­tokában erre nem lett volna szükségük, különösen azért nem, mert ekkor már egy demoralizált, teljesen szétzilált magyar csapattal álltak szemben. Volt egy-két vérszegény magyar támadás is, a 35. perc­ben azonban megint a cseh­szlovákok értek el gólt. Jokl vagy 35 méterről talált a háló­ba. Szentmihályi mintha ott sem lett volna a kapuban (4:0).

A 39. percben Petras, akit sportszerűtlenségeiért már kétszer is felírt a játékvezető, belerúgott Benébe. Machin ki­állította a csehszlovák csatárt. Az utolsó percben Halmosi ka­pura lőtt, Viktor kiütötte a labdát, s közben a kapu felé rohanó Puskást Pivarnik fel­vágta. A büntető védésére Vencel állt be, de nem tudta hárítani Kocsis lövését (4:1).

Megérdemelték a csehszlovákok

Európa-szerte tíz- és tízmilliónyian látták televízión ezt a mérkőzést és valószínű­leg egyetlen néző sem alkotott jó véleményt a magyar labda­rúgásról. A csehszlovákok job­bak voltak, feltétlenül rászol­gáltak a győzelemre. Védel­mük szorosan fedezte a ma­gyar játékosokat, akik jófor­mán lélegzethez sem jutottak. Csatáraik állandóan változ­tatták helyüket, sokat mozogtak és ellentétben a magyar támadókkal, ők el tudtak sza­kadni őrzőiktől. Mindig volt szabad ember, akihez passzolni lehetett.

A magyar válogatott cső­döt mondott ezen a mérkőzé­sen. Feltétlenül lehet hivat­kozni arra, hogy milyen nagy veszteségei jelentett néhány klasszisjátékos kiesése, de még ez sem indokolja, hogy miért kellett ilyen alárendelt helyzetbe kerülnie csapatunk­nak. Legutóbb Moszkvában szenvedett háromgólos vere­séget válogatottunk, de most nem az ellenfél otthonában, hanem semleges pályán ma­radt alul ilyen nagy arány­ban.

Peterdi Pál és Szepesi György kabaréjelenete, benne az eredeti közvetítés részleteivel.

Alig néhány olyan tagja volt a csapatnak, aki teljes tudását nyújtotta volna. Csu­pán Mészölyt lehet egyértel­műen dicsérni; lehet valami jót mondani elsősorban Zámbóról, Noskóról, Ihászról és első félidei játéka alapján Halmosiról, illetve Fazekas­ról. A többiekre rá sem lehetett ismerni. Szentmíhályi a második félidőben súlyos hi­bákat követett el, Kelemen meg sem közelítette buda­pesti játékát, Göröcs annyira tartott az ellenfelektől, hogy még passzolni is elfelejtett, Benének szinte nem is volt jó megmozdulása, és Farkas is csak az első percekben tud­ta igazolni a kapitányt.

Nemcsak a válogatottban a hiba

A szerda esti mérkőzés kissé tükörképe volt mindannak, ami mostanában a magyar labdarúgásban történik. A nívótlan, érdektelen bajnoki mér­kőzések után aligha volt vár­ható, hogy harcedzett, testileg, szellemileg felkészült játéko­sok lépnek pályára Marseille-ben. Nem válogatási vagy tak­tikai hibák miatt vesztett a magyar válogatott, hanem azért, mert a magyar labdarú­gás ma csak egy-egy felvilla­násra képes, de közel sem olyan erős, mint amilyennek sokan gondolták külföldön és sokszor gondoltuk mi is ide­haza.

A világbajnokságok történe­tében most fordult először elő, hogy a magyar válogatott a selejtező mérkőzések során ki­esett. Túl sokat talán az sem változtatott volna a helyzeten, ha együttesünk bejut a vb tizenhatos döntőjébe, mert még a sérült játékosokkal megerősítve sem valószínű hogy ott jelentős szerepet játszhatott volna.

Most már csak az van hátra hogy le kell vonni a tanulsá­gokat a szerdai mérkőzésből és nemcsak a válogatotton kell elverni a port, hanem meg kell teremteni végre a rendet, a fegyelmet a magyar futballban, meg kell követelni a korszerű edzéseket, a sok munkát és a becsületes helytállást minden mérkőzésen.

(Magyar Nemzet, 1969. december 4., 7. oldal)