Komoly indulatokat kavart a magyar futballválogatott Andorra elleni történelmi veresége. Ebből a szomorú alkalomból fellapoztuk a Magyar Nemzet archívumát, és megnéztük, miképpen számoltunk be a magyar foci első „Mohácsáról”, a Csehszlovákia elleni 1969-es 1:4-ről. Mert bár az 1954-es berni vébédöntő elvesztése is azóta ható, komoly megrázkódtatás volt, mégis a marseille-i vereség volt az első óriási sokk – válogatottunk először maradt le világbajnokságról. Ezzel pedig „új fejezet kezdődött a magyar labdarúgás csúfságokkal teli történetében” – mint azt lapunk legendás rovatvezetője, Zsolt Róbert megfogalmazta 1988-as Sportpáholy című életrajzi könyvében.
Az 1966-os vébén még negyeddöntős, Brazíliát leiskolázó, 1968-ban Mexikóvárosban olimpiai aranyérmes magyar válogatott azért kényszerült pótselejtezőre, mert csoportjában kikapott Dániában, majd döntetlent játszott Csehszlovákiával, így pontegyenlőség alakult ki északi szomszédunkkal. Következett a mindent eldöntő december 3-i Marseille-i mérkőzés, majd a sokkoló vereség és Szepesi György azóta szállóigévé vált mondata: „Jönnek a csehszlovákok”, illetve Mészöly Kálmán kifakadása („A mi időnk lejárt”).
A találkozó után Sós Károly szövetségi kapitány lemondott, utódjául később Hoffer Józsefet, a Magyar Távirati Iroda sportszerkesztőségének vezetőjét nevezték ki.
Na, de most nézzük, mit írt Zsolt Róbert a Magyar Nemzetben a marseille-i sokkról.
(Bittner Levente)
-------------------------------------
Szertefoszlottak világbajnoki reményeink: Csehszlovákia-Magyarország 4:1 (1:0)
Szerda este 10 óra tájt örömünnepet ültek Marseille-ben a csehszlovák labdarúgók: fölényesen győztek a magyar válogatott ellen és bejutottak a jövő évi világbajnokság tizenhatos döntőjébe. Ennek a mi számunkra szomorúan végződött mérkőzésnek a krónikája a következő:
Csehszlovákia: Viktor– Pivarnik, Migas, Horváth, Hagara– Kuna, Kvasnak– F. Vesely, Petras, Adamec, Jokl.
Magyarország: Szentmihályi– Kelemen, Mészöly, Ihász– Halmosi, Noskó– Fazekas, Göröcs, Bene, Farkas, Zámbó.
Játékvezető: Machin (Franciaország).
A félidő első részében a magyar válogatott játszott mezőnyfölényben. A csehszlovákok inkább védekeztek és látszott rajtuk, hogy eléggé idegesek. Ezt mutatta például, hogy a 10. percben Machin már hetedszer volt kénytelen szabadrúgást ítélni a csehszlovák játékosok szabálytalan belemenései miatt. Az első negyedórában három ízben is a 16-os táján jutott szabadrúgáshoz a magyar együttes. A lövés kétszer lepattant a sorfalról, egy ízben pedig Bene labdáját Viktor bravúrosan ütötte szögletre. A 23. percben Fazekas jó csel után kedvező helyzetből bal lábbal a jobb sarok mellé küldte a labdát.
Gól a félidő végén
Később derült csak ki, hogy mindössze ebben az első 25 percben állt helyt a magyar válogatott. Ebben az időszakban akár a vezetést is megszerezhette volna. Ez azonban a csatárok tehetetlensége miatt nem sikerült és ezután jöttek a csehszlovákok.
A 35. percben bal oldali támadás után Petras átlépte a labdát és Vesely lövése a felső kapufáról pattant vissza. Aztán Jokl bombáját hárította Szentmihályi, majd a 43. percben Vezetéshez jutottak a csehszlovákok. Vesely kiugrott, Kelemen szabálytalanul szerelte és a büntetőt Kvasnak értékesítette.
A mérkőzés összefoglalója Szepesi György utólagos kommentálásával.
A szünet után néhány percen át még úgy tűnt, hogy a magyar csapat esetleg képes lesz az egyenlítésre. A csatárok azonban egyetlen helyzetet sem hoztak össze és újra a csehszlovákok lendültek előre. Közben cseréltek is: Kunát Pollak váltotta fel. A 10. percben újra Vesely került helyzetbe, de ismét csak a kapufát találta el.
Alárendelt szerepben
A 13. percben eldőlt a mérkőzés sorsa. Göröcs cselezett, elvették tőle a labdát, Kvasnak Veselyhez játszott és a szélső nagy lövéssel szerezte meg a csehszlovákok második gólját.
A gól után cseréltek a magyarok, Göröcsöt Kocsis, Farkast Puskás váltotta feL Ez sem segített. A 20. percben Ihász faultolta a kapura húzó Veselyt. A 16-os oldalvonalánál Adamec végezte el a szabadrúgást és labdája a hálóba vágódott (3:0).
A csehszlovákok háromgólos vezetését követően már nem sok játékot lehetett látni. A magyar együttes teljesen összeroppant, a csehszlovákok pedig minden lehető eszközzel húzták az időt. Ilyen előny birtokában erre nem lett volna szükségük, különösen azért nem, mert ekkor már egy demoralizált, teljesen szétzilált magyar csapattal álltak szemben. Volt egy-két vérszegény magyar támadás is, a 35. percben azonban megint a csehszlovákok értek el gólt. Jokl vagy 35 méterről talált a hálóba. Szentmihályi mintha ott sem lett volna a kapuban (4:0).
A 39. percben Petras, akit sportszerűtlenségeiért már kétszer is felírt a játékvezető, belerúgott Benébe. Machin kiállította a csehszlovák csatárt. Az utolsó percben Halmosi kapura lőtt, Viktor kiütötte a labdát, s közben a kapu felé rohanó Puskást Pivarnik felvágta. A büntető védésére Vencel állt be, de nem tudta hárítani Kocsis lövését (4:1).
Megérdemelték a csehszlovákok
Európa-szerte tíz- és tízmilliónyian látták televízión ezt a mérkőzést és valószínűleg egyetlen néző sem alkotott jó véleményt a magyar labdarúgásról. A csehszlovákok jobbak voltak, feltétlenül rászolgáltak a győzelemre. Védelmük szorosan fedezte a magyar játékosokat, akik jóformán lélegzethez sem jutottak. Csatáraik állandóan változtatták helyüket, sokat mozogtak és ellentétben a magyar támadókkal, ők el tudtak szakadni őrzőiktől. Mindig volt szabad ember, akihez passzolni lehetett.
A magyar válogatott csődöt mondott ezen a mérkőzésen. Feltétlenül lehet hivatkozni arra, hogy milyen nagy veszteségei jelentett néhány klasszisjátékos kiesése, de még ez sem indokolja, hogy miért kellett ilyen alárendelt helyzetbe kerülnie csapatunknak. Legutóbb Moszkvában szenvedett háromgólos vereséget válogatottunk, de most nem az ellenfél otthonában, hanem semleges pályán maradt alul ilyen nagy arányban.
Peterdi Pál és Szepesi György kabaréjelenete, benne az eredeti közvetítés részleteivel.
Alig néhány olyan tagja volt a csapatnak, aki teljes tudását nyújtotta volna. Csupán Mészölyt lehet egyértelműen dicsérni; lehet valami jót mondani elsősorban Zámbóról, Noskóról, Ihászról és első félidei játéka alapján Halmosiról, illetve Fazekasról. A többiekre rá sem lehetett ismerni. Szentmíhályi a második félidőben súlyos hibákat követett el, Kelemen meg sem közelítette budapesti játékát, Göröcs annyira tartott az ellenfelektől, hogy még passzolni is elfelejtett, Benének szinte nem is volt jó megmozdulása, és Farkas is csak az első percekben tudta igazolni a kapitányt.
Nemcsak a válogatottban a hiba
A szerda esti mérkőzés kissé tükörképe volt mindannak, ami mostanában a magyar labdarúgásban történik. A nívótlan, érdektelen bajnoki mérkőzések után aligha volt várható, hogy harcedzett, testileg, szellemileg felkészült játékosok lépnek pályára Marseille-ben. Nem válogatási vagy taktikai hibák miatt vesztett a magyar válogatott, hanem azért, mert a magyar labdarúgás ma csak egy-egy felvillanásra képes, de közel sem olyan erős, mint amilyennek sokan gondolták külföldön és sokszor gondoltuk mi is idehaza.
A világbajnokságok történetében most fordult először elő, hogy a magyar válogatott a selejtező mérkőzések során kiesett. Túl sokat talán az sem változtatott volna a helyzeten, ha együttesünk bejut a vb tizenhatos döntőjébe, mert még a sérült játékosokkal megerősítve sem valószínű hogy ott jelentős szerepet játszhatott volna.
Most már csak az van hátra hogy le kell vonni a tanulságokat a szerdai mérkőzésből és nemcsak a válogatotton kell elverni a port, hanem meg kell teremteni végre a rendet, a fegyelmet a magyar futballban, meg kell követelni a korszerű edzéseket, a sok munkát és a becsületes helytállást minden mérkőzésen.
(Magyar Nemzet, 1969. december 4., 7. oldal)
