„Vegye figyelembe nehéz gyermekkorát” – így védte az ügyvéd a 71 éves férfit

Különös bűnügyek a bíróságon, avagy történetek poénnal – a Magyar Nemzet archívumából.

2015. augusztus 25-ével új sorozatot indított az MNO. 1938-ban ezen a napon jelent meg a Magyar Nemzet első száma, ebből az alkalomból múltidézésbe fogtunk. Keressék az 50 évvel ezelőtt megjelent cikkeket az MNO-n! Hetente többször is jelentkező válogatásunkban riportok, publicisztikák, interjúk, hírek sorakoznak majd az adott időszak számaiból, bepillantást engedve nemcsak a korba, de az azt bemutató Magyar Nemzet szellemiségébe is.

----------------------------------------

Ebben az épületben a páternoszter – munkanapokon – fél kilenctől fél ötig vádlottakat, védőket, tanúkat, bírókat és ügyészeket szállít a földszinttől a negyedik emeletig – és vissza. Ez a „Pesti Központi Kerületi” néven ismert – az ország legnagyobb bírósága. Naponta több mint kétszáz tárgyalás. A riporter, aki rendszeresen idejár, tapasztalataiból kiindulva most néhány különös bűnügyet ad közre – tanulságként. 

A vádlott 52 éves férfi, kicsit kopaszodó, de szimpatikus. Börtönőr kíséri a tárgyalóterembe. Bűne, egy önkiszolgáló üzletben két doboz szardíniát lopott: egyiket azért, hogy eladja, áráért kenyeret vegyen, a másikat azért, hogy az így szerzett kenyérrel megegye. Éhezett. Különös szó – ma! És nem mentség! Ebben az országban ma mindenki kaphat munkát, üzemek tárt karokkal várnak jelentkezőket. De különös az ügy, mert a férfi büntetlen előéletű, és mint mondja, szívesen vállalna munkát, de nem kap – s még különösebb a tény; bűntette alig több szabálysértésnél, mégis pontosan három hónapja előzetes letartóztatásban van! Mi a háttér? 

A második világháborúban két évig a fronton volt, azóta minden éjjel rosszul van. Két éve elvált a feleségétől, azóta munkásszállásokon lakott, de betegsége miatt egy idő után mindenhonnan elküldték, lakótársaira való tekintettel. Legutóbb – három hónapja az utolsó munkásszállást elhagyva úgy határozott, ha a legközelebbi helyre megy, felvételre, az eddigiektől eltérően, azonnal bevallja a betegségét, kár tagadnia, idővel úgyis kiderül, s az még rosszabb. Így keresett munkásszállást és állást, de vallomása után sehol sem kapott – míg végül az éhség lopásra bírta. 

Lopás után az illetékes hatóságok bírságolás után elengedték volna, de ő kérte, adjanak számára szállást és ételt, míg ügye nem tisztázódik. Így került ide. Ezért áll most a bíróság előtt. A bíróság most mit tegyen? Engedje így az utcára? Felfüggesztik a tárgyalást, majd a bíróság két órán keresztül intézkedik, telefonon gyárakkal tárgyal. Végül az ítélet: a férfit három hónapi szabadságvesztésre ítélik, éppen ma szabadul, s kezébe adják a csepeli gyár címét, ahol munkát és szállást kap; rendelkezésére bocsátják a gyár munkásszállásának egyik betegszobáját. 

A séf – kiváló dolgozó. Az adminisztrátor, egy nő tett ellene feljelentést, társadalmi tulajdon elleni vétség címén. Mert, mint állította: a nagy étterem konyhájának raktárában a konyhafőnök, azaz a séf miatt elromlott kétezer tojás – mert többszöri figyelmeztetése ellenére ételkészítéshez nem használta fel időben. A kár mintegy 2200–2400 forint. A tárgyaláson az adminisztrátornő kitart állítása mellett, de a séf tagad, és állítja: a tojás már romlottan érkezett a raktárba, s ezért nem használta fel. Végül nyolc tanú a séf állítását bizonyítja, és a séfet felmenti a bíróság. 

De az adminisztrátornő és a séf között a teremben ellenséges marad a hangulat – egymásra kiabálnak. Végül kiderül, az adminisztrátomő és a séf között kapcsolat volt és amikor a séf elhagyta az adminisztrátornőt, az így akart rajta bosszút állni. A tanulság: az ember munkahelyén ne kezdjen nőkkel, avagy még jobb, ha a vendéglátóipari éttermek raktáraiba csak friss tojást szállítanak! 

A fiatal férfit kiküldetésbe, vidéki munkahelyre helyezték hosszabb időtartamra. Egy elvált asszonynál kapott szállást. Másfél év múlva megszületett a gyerek. Azóta – másfél éve – rövid megszakításokkal különböző ítélkező szinten folyik a per – gyerektartásért, apasági kereset ügyében. 

Az apa magas, vörös férfi – tagad, tagad és tagad, pedig a gyerek – aki jelen van a tárgyaláson és az anyja mellett áll – kiköpött apja. Mindhiába. Vér, szövettani, antropológiai vizsgálatok után a jelenlegi tárgyaláson aztán végre bebizonyosodik a tény, a gyerek a férfié, de a férfi ingerülten tiltakozik, vele az asszony vitába száll, és folyik, sőt fokozódik a vita. És ekkor a gyerek – unatkozva, topogva elindul a tárgyalóteremben. A bíróhoz topog, a védőhöz, majd a férfihez ér, és mert az a vita hevében nem figyel rá, rángatni kezdi kabátja alját, Majd egyszercsak hangosan azt mondja: „Apa!” 

A férfi hirtelen lenéz, abbahagyja a vitát, felkapja a gyereket, magához öleli, és hirtelen a bíróság felé int: „Hagyják abba, enyém a gyerek!” 

A bíróságon a védőügyvédeket jól ismerik és tisztelik. De ezt nem. Ez, mint mondják, a „séma ember”. Többet árt, mint használ. Ő az állandó, hivatalból kirendelt védő, 'mármint azok védője, akik nem fogadtak ügyvédet. A bírósági tanácsnál most egymás utáni időpontra három tárgyalást írtak ki. Rövid ügyek. Mindhárom ügynél ő a hivatalból kirendelt védő. 

Az első tárgyaláson 24 éves fiatalember a vádlott. A hivatalból kirendelt védő szinte maga elé nézve, a többi között így védi: „Kérem a tisztelt bíróságot, vegye figyelembe enyhítő körülményként, a vádlott zaklatott családi körülményeit, hogy szülei elhanyagolták, vegye figyelembe nehéz gyermekkorát”. A második tárgyaláson a vádlott 41 éves, de a hivatalból kirendelt védő maga elé nézve, megint elismétli az idézett mondatot. A harmadik tárgyaláson, amikor a védelemé a szó, a hivatalból kirendelt védő már csak maga elé néz, kissé elrévülten, és mondja: „...kérem a tisztelt bíróságot, vegye figyelembe, hogy a vádlottat szülei elhanyagolták, vegye figyelembe nehéz gyermekkorát”. A vádlott most – a véletlen folytán – egy 71 éves öregember! 

Fiatal autószerelő-segéd a vádlott. A vállalat autógarázsának felszerelése közül egy ismerősének kölcsön adott egy festékszóró pisztolyt, ötven forint ellenszolgáltatásért és „becsszóra, csak egy napra kell, holnap visszahozom” ígéretért. A festékszórót nem hozták vissza. A segédet a vállalat feljelentette, ezer forint kártérítést követel. Ki kell fizetnie. 

Az ügynek ez a része ezzel lezárult, de az ügy kapcsán figyelmeztető, összefüggő láncreakció bontakozik ki. A fiatal autószerelő ismerőse, aki a szórót kölcsönkérte, nyolcszáz forintért vállalt egy autófestést ezzel a pisztollyal. De őt is megbízták, s aki megbízta, az is megbízott volt, ő hatszáz forintot keresett... stb, stb. A kölcsönadott vállalati szerszámmal – végül is bebizonyosodik – összesen 2500 forintot kerestek – mások. A fiatal segéd pedig, aki mindössze 50 forintot keresett volna, ezer forintot ráfizetett. S most, ennek tudatában a bíróság nagy derültségére, ingerülten – biztos szemináriumon tanultak alapján – így kiált fel: „Tisztelt bíróság, ez tiszta kizsákmányolás!”

Egy vállalati jogtanácsos tárgyalási szünetben mondta el:

„Tessék megírni kérem, amit elmondok, hogy máshol ne fordulhasson elő. A kerületben, vendéglátóipari egységnél a szokásos rendszeres leltárellenőrzések ellenére, évekig nem volt hiány. Míg végül az egyik új leltárellenőr kibontott egy zárt, palackozott gines üveget. Víz volt benne. Kiderült, hogy a palackozott, vízszínű röviditalos üvegek nagyrészéből injekciós tűvel, a dugón keresztül kiszívták az italokat és vizet nyomtak a helyükbe.” Másik figyelmeztető esetet, egy közértes boltvezető mesélte nekem: „Az áruszállító rakodók mindig sietnek, a raktárig csak nagy ritkán viszik el a hozott árut, éppen ezért a múltkor, amikor ládákban, nylon zacskóba csomagolt csirkét hoztak, feltűnt nekem, hogy a lemázsálás után udvariasan megkérdik, hogy az árut a ládából hová vigyék? Mondtam, a raktárba, fordítsák a ládák tartalmát a nagy hűtőszekrény tartályába. Vitték a ládákat, tartalmukat belefordították, de feltűnt, hogy az üres ládákat úgy viszik ki a hátukon, hogy a szokástól eltérően a láda alja néz a plafon felé. Hát .mi történt? Volt titkolni valójuk. Belülről, minden láda aljához oda volt szögezve két csomag, két kiló csirkeaprólék. A lemázsálás, majd a láda gyors kiürítése után az bent maradt – vitték ki maguknak.” 

A találékonyság bámulatos. Kérem, mostanában közszólás lett: Hogy mik vannak, és hogy kell vigyázni. A tapasztalatok alapján most hozzátehetjük: még annál is jobban!

*

E sorok írója a tárgyalásokat végigélte. A tárgyalásokon mint népi ülnök vett részt

H. Barta Lajos (1967. június 3., 5. oldal)

------------------------

Válogatta: Bittner Levente
Észrevétele, javaslata van? Ossza meg velünk, írjon a [email protected] címre!