Modern, jól felszerelt háztartások konyháiban ma már egyre gyakrabban fedezhetjük fel a kókuszolajat, a korszerű táplálkozás újabb csodafegyverét, amelynek megszámlálhatatlanul sok gasztronómiai és élettani előnye van, s csak egyetlen hátránya: az ára. Nem véletlenül használtuk a csodafegyver kifejezést, hiszen a kókuszolajat egy, a fegyverforgatásban igencsak járatos férfiú állította elő elsőként, aki a magyar történelem egyik legtöbbet vitatott alakja: Görgei Artúr. Ha békésebb időkben él, természettudósként emlékeznénk rá, hiszen alig két és fél évig tanulta és művelte a kémia tudományát, mégis maradandót alkotott.
Görgeyként született, az y-t a szabadságharc idején hagyta el a nevéből, mert úgy vélte, egy forradalmi sereg tisztjéhez jobban illik a póriasabb „i”, mint a nemesi „y”. Tizennégy éves volt, amikor kényszerből katonai pályára került, s a tullni katonai akadémia hallgatója lett. Az iskola elvégzése után a Nádor-huszárezredben szolgált a parancsnok segédtisztjeként. Huszonhét éves volt, amikor 1845-ben leszerelt, s szándéka szerint örökre felhagyott a katonáskodással. Ehelyett Prágába ment vegyészetet tanulni. Az egyetem híres vegytantanára, Josef Redtenbacher rendkívül tehetségesnek tartotta, s már a második évben önálló kutatómunkára biztatta. Görgei a kókuszdióban található zsírsavakat vizsgálta, nem mellékesen azzal az ambícióval, hogy egy új, addig ismeretlen savat fedezzen fel. Szerencsével járt, mert sikerült kimutatnia a kókuszban két ismert sav mellett egy harmadikat is, amelyet pichurinsavnak nevezett. Kutatási eredményeit összegző dolgozatát A kókuszdióolaj szilárd és folyékony zsírsavjairól címmel – természetesen német nyelven – 1848. május 21-én adta postára a bécsi császári és királyi akadémia címére.
Közben magánéletében is fontos változások történtek. 1848. március 30-án megnősült, és úgy döntött, hazatér családja toporci birtokára, ahol vegyészi ismereteit is kamatoztatva gazdálkodásba kezd. Hazafelé megállt Pesten, s bejelentkezett Eötvös József kultuszminiszternél, hogy a József Ipartanoda megürült kémiatanári állásának betöltéséről tárgyaljanak. A miniszternek nem volt ellenére a kinevezés, de azokban az időkben az országnak képzett katonatisztekre sokkal nagyobb szüksége volt, mint kémiatanárokra. Így az éppen szerveződő nemzetőrség győri zászlóaljához került századosi rangban. A hadseregben is kémikusként kezdte, Bécsújhelyen kitanulta a gyutacsgyártás technológiáját, majd tervet készített egy ilyen gyár létesítésére. A vezérkarnak hamar feltűnt Görgei kivételes szervezőkészsége, ezért szeptember elején Szolnokra küldték a nemzetőrség toborzására, majd Jellasics támadásának hírére a pesti nemzetőrség parancsnokává nevezték ki. Vegyészi pályafutása ezzel véget ért, emlékeztetőül annyi maradt belőle, hogy Damjanich tréfásan patikáriusnak titulálta, míg Kossuth – akivel nem volt jó viszonyban – tartott tőle, hogy „egyszer még megéteti” valami méreggel. A szabadságharc bukása után Klagenfurtba száműzték, csak a kiegyezés után térhetett vissza Magyarországra. Még 1851-ben, klagenfurti száműzetése idején postai küldeményt kapott, amelyben a bécsi akadémia kitüntető oklevele és a tanulmányát megjelentető szakfolyóiratok példányai mellett 40 pengőforint honorárium lapult. Három év után talált rá a posta. A Természettudományi Társulat a 90. születésnapján „az első magyar chemikus” címet adományozta neki.
