A kommunisták követelték Kovács mentelmi jogának felfüggesztését és bírósági felelősségre vonását. A párt vezetői úgy vélték, hogy az együttműködés érdekében politikai és személyi engedményeket kell tenni, ezért a kommunisták követeléseinek eleget tettek, de Kovács esetében nem akartak engedelmeskedni. Elfogadták, hogy lemondjon a főtitkári tisztségéről, de a parlamenti többség a mentelmi jogát nem függesztette fel. Viszont beleegyeztek, hogy vallomást tegyen a rendőrségen. Február 25-én ott tartóztatták le a szovjet hatóságok, őket nem kötötte a magyar mentelmi jog. Kilenc évet töltött a Gulagon, majd itthon raboskodott. A forradalom idején kiszabadult, földművelésügyi, majd államminiszteri posztot töltött be. A forradalom bukása után visszakerült a börtönbe, de hamarosan kiengedték. 1958 novemberében országgyűlési képviselő lett, 1959. június 21-én, 51 évesen hunyt el.
Kovács Béla letartóztatása és elhurcolása végleg szétfoszlatott minden illúziót a kommunistákkal való megegyezés lehetőségéről. A demokráciát és a szabadságot a demokrácia és a szabadság nevében tiporták el.
