Talán esztelen vállalkozás most, a focidömping kellős közepén a lóversenyzésre felhívni a figyelmet, de a lósport amúgy is mostohagyermeke a magyar sajtónak. Bár sokak örömére az utóbbi években bővült a lovi médiajelenléte, azt nem állíthatom, hogy az információk hitelessége is növekedett volna. Azt írja például a televíziós műsorújság a beharangozóban, hogy a Royal Ascot inkább társasági, mint sportesemény, ami annyira helytálló, mintha a labdarúgó-Eb-ről azt írnánk, hogy inkább média-, mint sportesemény. Nem kívánok értekezni a Royal Ascot sportbéli jelentőségéről, csak annyit jegyeznék meg, hogy a világ boldogabbik felén a lóverseny mindig fontos társadalmi esemény is. Egyszer talán nálunk is azzá válik, mindenesetre a hagyományai és a jelenlegi feltételei is adottak hozzá.
Idén az első júliusi hétvége a derbik időszaka lesz: 2-án, szombaton a 102. ügetőderbit, 3-án, vasárnap a 94. galoppderbit futják. Az ügető látogatói egy rendkívüli esemény tanúi lehetnek, ugyanis hetven év után ismét négyéves lovak futnak a derbiért, s bizony még az is előfordulhat, hogy Tonnyó, a tavalyi győztes idén is derbinyerő lesz. Az ügetőlovak később érnek, mint galoppozó társaik, ezért számos országban csak négyévesen küzdenek meg a derbi kékszalagjáért, s a II. világháborúig a magyar versenyrendszerben is így volt szokásban. Ám a háború után szinte az összes magyar versenylovat „felszabadították” a győztesek, s nem maradt annyi idősebb ló, amennyiből egy derbimezőnyt összeállíthattak volna. Így 1946-ban kényszerűségből háromévesek futották a derbit. A kényszerből később bevett gyakorlat lett, de ebben az évben mégiscsak visszatérnek az eredeti hagyományhoz, aminek csak örülni tudunk.
133. évében járó ügetősportunkban ez lesz a 102. derbi, ami arra utal, hogy sok gonddal és akadállyal kellett megküzdenie története során. Akár tipikusnak is mondhatnánk: a lovak és a velük foglalkozó sportemberek sok örömet, sikert, dicsőséget szereztek, míg a hivatalnokok, akik a szakág sorsáról döntöttek, többnyire nehézséget és bánatot. Az első hivatalos versenyt 1879-ben rendezték az akkor Városerdőnek nevezett Városliget sétaútjain. A fogatok egyesével indultak, és a legjobb időért versenyeztek. Ám akkor már épült az első igazi ügetőpálya is, méghozzá ott, ahol 1933-tól 2003-ig állt a pesti ügető, bár az első változatban a futópálya a későbbihez képest merőlegesen helyezkedett el.