Középpontban a szélsőjobb

Az emberek többsége, ha meghallja a szélsőjobb kifejezést, rögtön az agresszióra asszociál, pedig

Nem akarok hangulatot kelteni a bőnyi rendőrgyilkosság ügyben, főleg hogy még a halálos lövés körülményei sem tisztázottak. A gyanúsított – vagy már nevezhetjük elkövetőnek? – arra hivatkozik, hogy csak véletlenül sült el a kezében a fegyver, márpedig ilyesmi bármelyikünkkel megeshet, ha egy Kalasnyikovval a hónunk alatt fogadjuk a váratlan látogatókat. Györkös István a szélsőjobboldali mozgalom régi harcosa: a Magyar Nemzeti Arcvonal (MNA) nevű szervezet alapítója és évtizedekig vezetője, közben egy ideig a Hungarista Mozgalom társelnöke volt.

Az emberek többsége, ha meghallja a szélsőjobb kifejezést, rögtön az agresszióra asszociál, pedig a szélsőjobbosok semmivel sem erőszakosabbak, mint szélsőbalos eszmetársaik, csak éppen rosszabb a sajtójuk. (Hozzátéve, hogy a valamirevaló liberálisok szerint a jobboldalon kizárólag szélsőséges alakulatok vannak, így szerintük a jobboldal és az erőszak közé egyenlőségjelet lehet tenni.) Hajdan volt szerencsém Györkössel személyesen találkozni, bár ismeretséget nem kötöttünk. 1994 tavaszán, néhány nappal a választások előtt nagyszabású sajtótájékoztatón jelentették be, hogy Hitler születésnapjához igazítva megalakult a Magyar Hungarista Mozgalom. Valóban nagyszabású sajtótájékoztató volt, hiszen egytucatnyi újságíró, sőt még a televízió is megjelent a Világnemzeti Népuralmista Párt Forgách utcai párthelyiségében, ami szokatlanul élénk érdeklődést jelzett.

Akkoriban ugyanis megszámlálhatatlanul sok jobboldali pártocska, szervezet, egylet nyüzsgött a politika színpadán. Tevékenységük abban merült ki, hogy egymást ekézték, majd szövetséget kötöttek, amit hamarosan felbontottak. Természetesen minden ilyen eseményről sajtótájékoztatót tartottak, amelyekre nem ment el senki. De a hungarizmus sokakat izgatott. A mozgalom három alapító tagszervezete a Györkös István vezette Magyar Nemzeti Arcvonal (MNA), Szabó Albert pártja, a Világnemzeti Nép­uralmista Párt (VNP) – ez az elnevezés olyan, mintha a Monty Python adományozta volna – és az Ekrem Kemál György vezette, egyébként soha be nem jegyzett Kommunizmus Üldözötteinek Szövetsége (KÜSZ) volt. Emlékezetem szerint a sajtótájékoztatón Ekrem Kemál György nem vett részt. Talán ennek is köszönhető, hogy akkor szabadlábon maradt, ugyanis az esemény másnapján Györköst és Szabót négy társukkal együtt a hatóságok őrizetbe vették, és közösség elleni izgatás, valamint önkényuralmi jelkép használatának vádjával vizsgálatot indítottak ellenük. A bíróság a vádak alól felmentette őket, de mind a Magyar Hungarista Mozgalmat, mind a Világnemzeti Népuralmista Pártot betiltotta. A sajtótájékoztatón Györkös visszafogott, morózus embernek tűnt, éles ellentétben a magamutogatásra hajlamos, ellentmondást nem tűrő, mindenkinek parancsolgató Szabó Alberttel. Ekrem Kemál – akit más alkalommal ismertem meg – kifejezetten izgága ember volt. Szeretett volna felkelést kirobbantani, és annak az élére állni, de legalább egy középületet megrohamozni és elfoglalni. Nagy elégtétel volt neki, hogy 2006 szeptemberében ott lehetett a tévészékház ostrománál.

A Magyar Hungarista Mozgalom betiltása ellenére Györkös és Szabó tovább rivalizált. Györkös az MNA, Szabó a VNP helyett alapított Népjóléti Szövetség vezetőjeként tartott igényt a nyilasfővezérségre. Ahogy az a szélsőjobboldalon lenni szokott, az ellentétek végleges elváláshoz vezettek: néhány év múlva a sajtóban jelentették be, hogy minden kapcsolatot megszakítottak egymással.