Számtalan gondunk, bajunk, fájdalmunk és nyomorúságunk származhat abból, ha tudatlan, tájékozatlan, félreinformált emberek beleszólnak az ország ügyeibe. S ha ezek a bajok csak afféle „múló rosszullétek” lennének, panasz nélkül elviselnénk őket, de olykor egy évszázad alatt sem begyógyuló sebeket szenvedünk attól, hogy felkészületlen, netán megtévesztett személyek beleártják magukat a mi dolgunkba. Ennyiben még mindenféle világnézeti és politikai irányzat képviselői egyetértenek, de nagyjából itt véget is ér az össznépi konszenzus.
A CEU-val kapcsolatban rengeteg rém-, tév- és álhír kering a közvéleményben, ember legyen a talpán, aki eligazodik ebben a szövevényben. Ezért igazán tiszteletreméltó Kósa Lajosnak, a Fidesz frakcióvezetőjének lankadatlan igyekezete, hogy felvilágosítsa a hírfogyasztó népeket ebben a szerteágazó témában (is). Kár, hogy eddigi kísérletei totálisan sikertelennek bizonyultak. Igaz, annyit sikerült meggyőzően demonstrálnia, hogy a közvélemény félrevezetése gőzerővel folyik. Kósa az ünnep előtt tartott sajtótájékoztatót, ahol a sajtó és a nagyvilág tudomására hozta, hogy a CEU-ügyben nyilatkozó amerikai külügyminisztériumi szóvivő nem teljesen jártas a magyar demokrácia működésében. (Való igaz, a magyar demokrácia nem úgy működik, mint a többi, külföldieknek nehéz kiismerni. Még nekünk, magyaroknak is.) És ilyen, a magyar valóságban járatlan egyének ártják bele magukat a mi dolgunkba. De ez nem véletlen, s nem is szokatlan, hiszen mi, magyarok megértjük azt, hogy nagy nemzetközi szerződések megkötésekor az egész világ egy komplett hazugságnak ül fel.
Kósa nem beszélt a levegőbe, mindjárt bizonyítékkal is szolgált. Szerinte a trianoni békeszerződésben az szerepel, hogy az Ipoly hajózható folyó, és ez alapján húzták meg az ország északi határának egy részét. Aki nem hiszi, az nézze meg Hahner Péter könyvét, amelynek az a címe, hogy 100 történelmi tény, amit azt hiszed, hogy biztosan tudsz, és teljesen rosszul tudod, abban tucatjában vannak ilyen orbitális tévedések – tette hozzá a frakcióvezető. Nos, az Ipoly valóban nem hajózható, mégis itt szenvedett hajótörést Kósa mondandója. Hahner Péter könyvének címe ugyanis: 100 történelmi tévhit, avagy amit biztosan tudsz a történelemről – és mind rosszul tudod
Ám a könyvcím eltévesztése még igazán nem orbitális vétség. Sokkal inkább az, hogy az Ipoly hajózható voltáról a három kötet egyikében sem szerepel egyetlen árva szó sem. Pedig szerepelhetne, mert ez is egy közkeletű tévhit. Nem az, hogy az Ipoly hajózható – azt senki nem gondolja komolyan –, hanem az, hogy ez az állítás szerepel a trianoni békeszerződésben, és bármilyen szerepet játszott Magyarország északi határának kijelölésekor. A hazugság – vagy nevezzük pusztán tévhitnek – megszületésében közrejátszott, hogy a csehek a határmegállapításkor ragaszkodtak ahhoz, hogy fontos nemzetközi vízi utakhoz kijáratot kapjanak. De az Ipoly hajózható voltáról egyetlen cseh beadvány sem tesz említést, már csak azért sem, mert ők az Ipolytól jó néhány kilométerrel délebbre akarták meghúzni a határt, így a folyó hajózhatósága egyáltalán nem volt szempont. Kétségtelen, a magyar területek eltulajdonítására vágyó régi és új államok mindenféle mohó, szemérmetlen, aljas és hazug követeléssel léptek fel, és a döntéshozók hasonló pofátlansággal elégítették ki azokat, de a hajózható Ipoly történetesen nem szerepelt közöttük.
Ezek után nyitva marad a kérdés, hogy ki van itt félrevezetve, és ki által. Ám ebben az esetben arra is kíváncsi lennék, vajon a történészek és a jogászok miként foglalnának állást: Hahner Péter tartozik Kósának valami szép kis összeggel könyvének kéretlen reklámozásáért, vagy a történész perelhetné be a frakcióvezetőt, mivel orbitális marhaságokat terjesztett a művéről? Pontosabban: arról is.
