Ám a könyvcím eltévesztése még igazán nem orbitális vétség. Sokkal inkább az, hogy az Ipoly hajózható voltáról a három kötet egyikében sem szerepel egyetlen árva szó sem. Pedig szerepelhetne, mert ez is egy közkeletű tévhit. Nem az, hogy az Ipoly hajózható – azt senki nem gondolja komolyan –, hanem az, hogy ez az állítás szerepel a trianoni békeszerződésben, és bármilyen szerepet játszott Magyarország északi határának kijelölésekor. A hazugság – vagy nevezzük pusztán tévhitnek – megszületésében közrejátszott, hogy a csehek a határmegállapításkor ragaszkodtak ahhoz, hogy fontos nemzetközi vízi utakhoz kijáratot kapjanak. De az Ipoly hajózható voltáról egyetlen cseh beadvány sem tesz említést, már csak azért sem, mert ők az Ipolytól jó néhány kilométerrel délebbre akarták meghúzni a határt, így a folyó hajózhatósága egyáltalán nem volt szempont. Kétségtelen, a magyar területek eltulajdonítására vágyó régi és új államok mindenféle mohó, szemérmetlen, aljas és hazug követeléssel léptek fel, és a döntéshozók hasonló pofátlansággal elégítették ki azokat, de a hajózható Ipoly történetesen nem szerepelt közöttük.
Ezek után nyitva marad a kérdés, hogy ki van itt félrevezetve, és ki által. Ám ebben az esetben arra is kíváncsi lennék, vajon a történészek és a jogászok miként foglalnának állást: Hahner Péter tartozik Kósának valami szép kis összeggel könyvének kéretlen reklámozásáért, vagy a történész perelhetné be a frakcióvezetőt, mivel orbitális marhaságokat terjesztett a művéről? Pontosabban: arról is.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!