A jelek szerint a közvéleményt nem hatotta meg különösebben Iványi Gábornak és az általa vezetett Magyarországi Evangéliumi Testvérközösségnek (MET) az állam általi elnyomatása, és a többség nem látja indokoltnak a felekezetnek megítélt közel egymilliárdos kártérítést. A sajtóban megjelent olvasói reagálásokból (bár tudom, ez nem reprezentatív minta) vontam le ezt a következtetést, amely lehet, hogy a lakosság egészére nem érvényes, de a kommentelők körében uralkodó véleményeket tükrözi.
Az utóbbiak többsége úgy véli, hogy a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség egy történelmi múlt nélküli, újonnan alapított társulat, amelynek elsődleges célja, hogy vallási tevékenység címén fejje a költségvetést, és élvezze az egyházaknak járó kedvezményeket. Az állam eljárása pedig, miszerint megtagadta tőlük az egyházi státust, érthető és igazságos, hiszen a MET és személyesen Iványi Gábor politizál, ráadásul az ellenzéki oldalon, így milyen alapon számítanak a kormányzat jóindulatára?
A MET áldozatokkal teli, bátor küzdelemben jött létre. A metodista egyház 1974-ben Iványi Tibor nyíregyházi lelkészt szerette volna szuperintendensnek (a püspöknek megfelelő rang egyes protestáns felekezetekben) megválasztani. Iványi sikeres cigány missziót vezetett, ami csípte a Szabad Egyházak Tanácsa és az Állami Egyházügyi Hivatal szocialista szemét. Rábeszéltek néhány lelkészt, hogy lépjenek fel Iványi ellen. A vita elmérgesedett, s bár Iványiék voltak többségben, az államhatalom támogatását élvező kisebbség kizárta őket az egyházból. Így Iványiék további hitéleti tevékenysége illegálisnak minősült, s hatósági fellépést vont maga után. Karhatalommal lakoltattak ki családos lelkészeket szolgálati lakásukból; a közösségi összejöveteleket megzavarták, akadályozták; a kispesti gyülekezeti termet a hatóságok raktárnak adták ki.
Utóbbira válaszul a közösség tagjai négy éven keresztül télen-nyáron a terem előtt, az utcán tartottak istentiszteletet. Hiába próbálták megfélemlíteni a híveket és a lelkészeket, pár tucat hívő minden héten megjelent, s részt vett a politikai demonstrációba hajló liturgián. Öt lelkész ellen büntetőeljárás indult, s egyesülési joggal való visszaélés címén felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték őket. Közöttük volt Iványi Tibor Gábor nevű fia is, aki lelkészi szolgálata mellett a demokratikus ellenzék tevékenységében is részt vett. 1979-ben egyik alapítója volt a Szegényeket Támogató Alapnak.
Talán a politikai ellenzék kiállása is hozzájárult ahhoz, hogy az Állami Egyházügyi Hivatal hajlandóságot mutatott a kompromisszumra. 1981 őszén a további üldözés helyett legalizálták a kizárt metodisták közösségeit, s engedélyezték egy új felekezet létrehozását. A metodista nevet nem tarthatták meg, így az új elnevezésükből alkotott mozaikszó utal a gyökereikre. Ha a múltjukat nézzük, teljes joggal tarthatják magukat az Angliában a XVIII. században, hazánkban 1898-ban alapított metodista egyház örököseinek. De az 1981-es alapítás miatt is járt volna nekik az egyházi státus, hiszen a törvény húszesztendős folyamatos jelenlétet írt elő feltételként.
Az állami önkényeskedést a jelek szerint sikerült átmenteni a rendszerváltás utáni időkre is. Kétségtelen, hogy Iványi Gábor és egyik-másik hittársa tett néhány olyan politikai tartalmú kijelentést, amely sértette és felháborította a kormány híveit vagy a nemzeti elkötelezettségű embereket. Ezért Iványi és a MET sokaknak ellenszenves. Csak éppen az érzelmi viszonyulás és a politikai meggyőződés egy jogállamban nem befolyásolhatja a törvények betartását. Ha így lenne, akkor a pártállami egyház- és vallásüldözéseket is törvényesnek kellene elismernünk. És attól, hogy a Fidesz a vallást nem, csak a neki nem tetsző egyházakat üldözi, nem lesz sem jogszerű, sem demokratikus az eljárása.
