Talán a politikai ellenzék kiállása is hozzájárult ahhoz, hogy az Állami Egyházügyi Hivatal hajlandóságot mutatott a kompromisszumra. 1981 őszén a további üldözés helyett legalizálták a kizárt metodisták közösségeit, s engedélyezték egy új felekezet létrehozását. A metodista nevet nem tarthatták meg, így az új elnevezésükből alkotott mozaikszó utal a gyökereikre. Ha a múltjukat nézzük, teljes joggal tarthatják magukat az Angliában a XVIII. században, hazánkban 1898-ban alapított metodista egyház örököseinek. De az 1981-es alapítás miatt is járt volna nekik az egyházi státus, hiszen a törvény húszesztendős folyamatos jelenlétet írt elő feltételként.
Az állami önkényeskedést a jelek szerint sikerült átmenteni a rendszerváltás utáni időkre is. Kétségtelen, hogy Iványi Gábor és egyik-másik hittársa tett néhány olyan politikai tartalmú kijelentést, amely sértette és felháborította a kormány híveit vagy a nemzeti elkötelezettségű embereket. Ezért Iványi és a MET sokaknak ellenszenves. Csak éppen az érzelmi viszonyulás és a politikai meggyőződés egy jogállamban nem befolyásolhatja a törvények betartását. Ha így lenne, akkor a pártállami egyház- és vallásüldözéseket is törvényesnek kellene elismernünk. És attól, hogy a Fidesz a vallást nem, csak a neki nem tetsző egyházakat üldözi, nem lesz sem jogszerű, sem demokratikus az eljárása.
